Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Majzik Dávid: A MOKAN-Komité szerepe a kommunista hatalomváltás előkészítésében Miskolcon
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 453—469. A MOKAN-KOMITÉ SZEREPE A KOMMUNISTA HATALOMVÁLTÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN MISKOLCON Majzik Dávid Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola Absztrakt: Jelen tanulmányban a MOKAN-Komité tevékenységét vizsgálom Miskolcon, a front átvonulását követően és azt, hogy a szervezet milyen szerepet töltött be a város közigazgatásának felállításában. A vizsgált időszak 1944. december 3-tól 1945. januárjáig tart, a szervezet fegyveres karhatalmi státusával kezdődik és a város legfőbb közigazgatási szerve, a Városi Törvényhatósági Bizottság felállításával végződik. 1944. december 3. után (a Vörös Hadsereg ezen a napon vonult be a városba) fegyveres karhatalmi szervezetként működött tovább és vezetőségi tagjai megszervezték a kommunista párt miskolci illetőségét. Az MKP és a MOKAN-Komité együttműködésének az eredményeként a miskolci Nemzeti Bizottságban kezdettől fogva túlsúlyban voltak a kommunista beállítottságú személyek. A főispáni pozíciót pedig a MOKAN-Komité vezetője töltötte be. Kulcsszavak: II. világháború, magyar ellenállás, málenkij robot, Miskolc közigazgatása A MOKAN-KOMITÉ HÁTTERE Magáról a MOKAN-Komitéről sok tanulmány készült a Pártállami rendszer idején,1 de ezek túlnyomórészt a volt tagok visszaemlékezésein alapultak. A legrészletesebb és legátfogóbb kép a szervezetről FEKETE Mihály: Jjllenállók cif Avas alján című memoárjában jelent meg elsőként 1955-ben, majd 1974-ben (FEKETE 1974). Az eddigi MÓKÁN-Komitéról szóló írások a háború alatt véghezvitt ellenállási cselekedeteket domborították ki, és akarva, akaratlanul egy MÓKÁN kultuszteremtés szolgálatába álltak.1 2 Ebben a tanulmányban az egykori ellenálló szervezet háború utáni tevékenységét és a tagok politikai szerepét is vizsgálom, ezen keresztül világítva meg, hogy az ellenállási mozgalom nem csak a német és nyilas hatalom felszámolására törekedett, hanem a politikai és közigazgatási szférákban az MKP hegemóniájára is. Eddigi kutatásom során 19 visszaemlékezést sikerült megtalálnom az 1962-ben a Párttörténeti Intézet keretei között felállított Visszaemlékezés-gyűjtő 1 Tanulánylista a teljesség igénye nélkül: MUCS 1957, NEMES 1955, KOMA ROM Y 1960. 2 HL Ellenállási Gyűjtemény, M/116. Tóth ezredes iránytűje'. Cikk a Komszomolszkaja Pravda 1957. máj. 19. számában. HL Ellenállási Gyűjtemény, M/9. Kovács Jenő: ...Es mégis lett élet egen aföldön... A Hazáért című lap cikke, 1954. HL Ellenállási Gyűjtemény, M/10. Gerőné Fazekas Erzsébet: Nyéki gépjavítás, Új Szó. 1945. II. évf. Csoport (VEGY) anyagai között, ezek döntő többsége az 1960-as években keletkezett (LÉNÁRT é. n. 6). A Párttörténeti Intézetnek az volt a célja, hogy az írott források hiányát csökkentse és a feldolgozási procedúra után informatív, „hiteles” — vagyis a Párt önlegitimációs narratívájába illeszkedő — de egyben olvasmányos elbeszélések álljanak a kutatók (és a propaganda) rendelkezésére.3 A visszaemlékezések viszonylag rövidek és az egyén rövid, tömör és száraz életrajzán kívül egy-egy kiemelkedően fontos eseményre koncentrálnak (MOKAN-Komité ellenállási harca és a kommunista pártszervezés Miskolcon). Az általam felhasznált visz- szaemlékezések, az egyéni emlékezet konstrukcióján felül, átestek egy ideológiai ellenőrző procedúrán is, ennek ellenére egyáltalán nem értéktelenek. Gyáni Gábor gondolatai mentén, a visszaemlékezések elemzései során figyelembe vettem a retrospektivitást, valamint 3 „Az emlékirat, a visszaemlékezés értékes irodalmi termék. Sokféle műfajhoz hasonlít, de egyikkel sem azonos: politikai célzatú, tanító szándékú; mondanivalója a történeti publicisztikához közelíti, színes ábrázolásmódja, életközelsége a szépirodalomhoz Szemtanúk vallomása, tehát történeti forrás, de mert szubjektív, olykor egyoldalú, néha felületes is, felhasználóitól a szokottnál is alaposabb kritikát kíván. Eegnagyobb értéke, hogy éppen az} nyújtja, amit a történetíró még a beleélés nagy készségével, a művész ihletettségével sem rekonstruálhat teljesen: a régmúlt kor levegőjét, embereinek érzés- és gondolatvilágát, életmódját és mindennapi szokásait(LÉNÁRT é. n. 7-8.)
