Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Surányi Béla: A hazai növénytermesztési politika egy évszázada (1896–1989)
438 Surányi Béla 1885—1914 között a vízügy területén is alapvető törvények születtek a vízrendezéstől a -hasznosításig, melyek befolyásolták a magyar mezőgazdaság további fejlődését (PATAKY 1970, 92—93). Az öntözés ügyében azonban jelentős előrelépés nem történt, noha az 1900. évi XXX. te. kölcsönökkel szándékozott bővíteni az öntözés kiterjesztését (PATAKY 1970, 94—95). A szántóföldi növénytermesztés terén a Földművelésügyi Minisztérium 1896-tól évről-évre rendelkezett a minőségi vetőmaggal történő ellátás feltételeiről. Az állam termeléspolitikája támogatta — 1904. évi XIV. te. — a len, a kender, a repce, a komló és a burgonya termesztését. A növényvédelemben az 1894. évi XII. te. kötelezte a gazdálkodókat a kártékony növények és állatok irtására (PATAKY 1970, 101-102, TAKÁCS 1989,101—104) — beleértve a hasznos állatfajok védelmét is —, amelyekről számos FAI rendelet látott napvilágot, felismerve azt, hogy a hazai kivitel nagy mértékben függött a magyar növényegészségügy hatékonyságától. Noha az agrárpolitika, ezen belül a termeléspolitika megjelenítését az állam vállalta magára, a háttérfeladatok kimunkálásában általános egyesületek és szakegyesületek vettek részt. Mindkét társulási típus szabadon vagy jogszabály útján létesülhetett (PATAKY 1970,187—191). Az általános egyesületek közé tartozó mezőgazdasági kamarák — 1920. évi XVIII. te. —, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE), a Magyar Gazdaszövetség és a Faluszövetség viszonylag önállóak voltak. A szakegyesületekben már elmosódott a határ az egyesület és a földművelésügyi közigazgatás között. A területi mezőgazdasági kamarák felállítását már régóta szorgalmazta a gazdatársadalom, amelyek egyrészt érdekképviseleti szervek voltak, másrészt segítették érvényesíteni az állam termeléspolitikáját, de közigazgatási jogkörük szűk keretek közé volt szorítva. 1896-ban alakult meg a Magyar Gazdaszövetség, amelynek tevékenysége szövetkezeti társulásokra, gazdakörökre terjedt ki, de 1934-ben beolvadt a Rubinek Gyula által — 1920-ban — létesített Faluszövetségbe. Sikeresebb munkát folytattak a szakegyesületek. A szántóföldi növénytermesztésben „illetékes” szervezetek zöme a közép- és a nagybirtokosok társulásai voltak. Közülük megemlítendő: • Magyar Növénynemesítők Országos Szövetsége (MGE alapítás) • Cukorrépatermelők Országos Szövetsége (1931. évi XIX. te.) • Dohánytermelők Országos Egyesülete (OMGE alapítás) • Szeged és Szeged-vidéki, Kalocsa és Kalocsa- vidéki Fűszerpaprika-termelők Szövetsége (1890/1934. ME. sz.) • Országos Zöldmező Szövetség A földművelésügyi közigazgatás munkáját tanácsok, bizottságok segítették, amelyek javasoltak, kezdeményeztek, vagy egy-egy intézkedés előkészítésében vettek részt. 1932-ben létrehozták a Növényvédelmi Tanácsot, amely később Növényegészségügyi Tanács néven folytatta munkáját. A Növénytermesztési Hivatal (MÁTÉ 1936, 27) 1931-ben létesült az 1923 óta működő burgonyatermesztési hivatalból. Tevékenysége a szántóföldi növénytermesztés minden ágára kiterjedt, főleg azonban a búza, a burgonya, a kukorica és a hüvelyesek termesztésére. A hivatal a Földművelésügyi Minisztérium alá tartozott. A két világháború közötti évtizedekben az állam termeléspolitikája (MÁTÉ 1936, 19-60) az alábbi területeket érintette: — helyes talajművelés (gépesítéssel együtt) — talaj táperejének fenntartása, fokozása (trágyakezelés, műtrágya, vetésforgó, talajtérképezés) — vetőmaghasználat irányítása (búzatermesztés mérséklése, nemesítés-szaporítás állami feladatként, állami fenntartású növénynemesítő telepek bővítése, vetőmagakciók, tájtermesztés érvényesítése) — termelés folyamatosságának biztosítása — termelés szervezése (szerződéses termesztés, ipari növények, katáng, komló, gumós, olajos növények. repce, napraforgó, ricinus, rostnövények, len, kender művelésének felkarolása, a cukortermelés (1931. évi XIX. te. — cukortörvény) irányítása — vetőmagtermesztés bővítése (Európa vetőmag- termelő állama legyen Magyarország!) — dohánytermelés (1868-tól magyar kézben az értékesítés) szigorú állami ellenőrzés alatt — fűszerpaprika-termesztés (kis- és törpebirtok növénye) állami ellenőrzés alatt (dohány-paprika termesztés: számos rendelet, szabály született) A földművelésügyi közigazgatáson belül a szántóföldi növénytermesztés (PATAKY 1970,225—226) szakigazgatási szervezete messze elmaradt az állattenyésztésétől. Az 1908. évi XLIII. te. alkalmas volt az 1920 utáni időszak állattenyésztési politikájának alakítására is. A szántóföldi növénytermesztésben az előbbihez hasonló törvény csak 1942-ben született meg (1942. évi XVI. te.) Az első világháborút követő évtizedekben a termelés szabályozására az okot elsősorban az 1929—1933-as gazdasági világválság szolgáltatta. így pl. meghatározták a cukorrépa, a dohány termesztését, mely utóbbi állami
