Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Makár Zsófia: Tollal é s fakanállal. Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése
Tollal és fakanállal 417 tés — az egyedülálló középosztálybeli nők számának növekedésével — egyszerre jelentettek kihívásokat és lehetőségeket is a nők számára (KERESZTY 2011, 39, BORGOS 2007, 10). A hagyományosabb felfogásban azonban ezek a lehetőségek és korlátok elsősorban a házastárs, a férfi által teremtett életkeretek között jelentek meg. Ez tükröződött fenti soraiban is, amikor a nők művelődése mellett már egyértelműen kiáll, de mintegy rögzíti: még a férfi határozza meg, olykor közvetetten vagy közvetlenül is a kapcsolatban a nők életkereteit, szabadidejének eltöltését, feladatait egyaránt. Borosnyay Kamilla szerepe férje tudományos és politikai pályájában, saját alkotói tevékenysége és a kettejük alkotta család működésének, hátterének megteremtése is ennek fényében vizsgálható igazán. Az írónő aktívan részt vett férje tudományos és politikai pályájában is. Az egyébként saját jogán elismert és publikáló asszony messzemenően azonosult férje politikai nézeteivel, amit az a tény is elősegített, hogy Kamilla családja férfitagjai is a forradalom és szabadságharc résztvevői, eszméinek támogatói voltak. Ebben a családi légkörben nőtt fel és ezt az örökséget hozta magával a házasságba is. A történeti szakirodalom úgy aposztrofálja 1893 őszén, Turinban, férjével Kossuth- nál tett látogatását, majd az úton lejegyzett naplóját,41 mint a férje rossz hallását pótolandó asszony segítő részvételét a hivatalos megbízatás során (SOMLYÓI 1985, 170). A Torinóban tett látogatás célja egyrészt az ún. Országos Függetlenségi Párt újabb átalakulása körüli politikai manőverek megvitatása42 és ennek kapcsán egy újabb pártalakítás ötletének kormányzóval történő egyeztetése, illetve a terv elfogadtatása volt. A látogatás egyik következménye, hogy a politikustársakat hazatérve értesítette az idős kormányzó nehéz anyagi körülményeiről is. Herman Ottót, mint Kossuth egyik legnagyobb tisztelőjét és eszmetársát alkalmasabbnak találták a szorult anyagi helyzetbe került kormányzó könyvtárának megvásárlásában diszkréten közreműködni is. A látogatás részleteinek felesége általi lejegyzése aztán valóban segítette Herman Ottót. Újabb párt alakítását, illetve kiválását, mint ismeretes, a kormányzó elutasította, válaszát pedig a pártfrakció ülésén elhangzott beszámolójában, mely szinte szóról-szóra megegyezik felesége naplójával, ismertette (PAP 2014, 404—406, SÁFRÁN 1960, 434). 41 MTAK Ms 285/10, kiadva: SOMLYÓI 1985. 187-211. 42 1893. szeptember 29-én megalakult Országos Függetlenségi Párt, melynek Herman Ottó elnöke volt, ugyanis 1895-re ismét egyesül majd a Függetlenségi és 48-as Justh Párttal. Lásd: PAP 2014, 405. A kiküldetésből hazatérve Kossuth nehéz körülményei megindították a házaspárt. Számos nehézség és intrika ellenére is Herman Ottó és felesége, céljukat — hogy a kormányzó méltóságát kímélve, könyvtára megvásárlásával nyújtsanak segítséget — közösen érték el 1893 decemberére. A látogatás során Kamilla mély benyomásokat szerzett az idős politikus és környezete anyagi nehézségeiről, napi problémáiról és nagyon megrendült a látottaktól (SOMLYÓI 1985, 211). A könyvtárvásárlás ügyét Herman Ottó kitartó és szívós elszántsága, folytonos levelezése, szervezőmunkája mellett felesége önálló akciója is segítette. Kamilla ugyanis nyílt levélben fogalmazta meg felhívását a Pesti Napló munkatársának, Sebők Gyulának címezve 1893. október 28-án, melyben közadakozásra hívta az országot az idős Kossuth méltó körülményeinek biztosítására a könyvtára megvásárlása révén. A nagy visszhangot kiváltott levél nyomán az első tervek a Debrecenben felállítandó egyetem számára vásárolták volna meg a könyvtárat. Az egyéni anyagi érdekek motiválta nyerészkedés, politikai érdemszerzés keltette intrikák ugyan megnehezítették, de meg nem gátolhatták az ügyet. Az országos közadakozás révén sikerült a kormányzatot kihagyva, csupán a gyűjtés eredményeként előállt összegből a vásárlást véghezvinni, azzal a feltétellel, hogy a könyvtárat a kormányzó haláláig használhatja, majd a Nemzeti Múzeum könyvtárába kerül (SOMLYÓI 1985, 211). A férje és családja politikai nézeteit meghatározó módon átvevő Borosnyay Kamilla attitűdje a fentiekből is láthatóan nagyon összetett a női identitás és alkotás kérdését illetően. Egyrészt a hagyományos női szerepeket elfogadó asszony nőtársai számára meghatározó viszonyítási pont, irányadó személyiség volt, férje révén a fővárosi szalon- és irodalmi élet ismert alakja, aki ilyen módon befolyást gyakorolhatott a nőkérdésről folytatott diskurzusra. Ezt a lehetőséget azonban kevéssé használta, illetve inkább a konzervatív szerepfelosztást példázta saját élete is. Emellett azonban egyéni életútja írónőként pontosan a hagyományos női szerepkörökből már kilépő, de azt még igazán meg nem haladó, közvetítő szerepről árulkodik. Noha a gyermekirodalom műfajában jelentős munkássága tekinthető egyfajta konzervatív, hagyományos szerepköröket betöltő nőktől is elfogadható alkotó tevékenységnek, de pályájának indulása a kolozsvári Ellenzék című lap tárcaírói vagy későbbi költői, regényírói és közéleti tevékenységével ezt éppen árnyalja. A századforduló magyar nőirodalmát tárgyaló elemzések ezt az időszakot egy átmeneti, a női szerepek átalakulását hozó korszakként mutatják be. Az ekkor alkotó Borosnyay Kamilla is szükségszerűen egyfajta közvetítő szerepbe kényszerült. Sajátos megküzdési
