Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Makár Zsófia: Tollal é s fakanállal. Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése
Tollal és fakanállal 413 (GYULAI 1908, 299). A gyermekirodalom, illetve a regény és novella műfaja, amelyben Kamilla nyomtatásban is megjelent munkái íródtak, ilyen értelemben kevésbé lehettek kritika tárgyai. Ami a költészetét illeti, naplójában megőrzött számos költeménye kéziratban maradt. Ezt pedig az említett kritikusok hangoztatott véleményén túl saját szerénysége és bátortalansága is indokolták. A hagyomány nélküliség, a férfiközönségtől való félelmek egyébként is alapvetően meghatározták a hazai nőirodalom sorsát, ahogyan azt már számos elemzés kimutatta (BORGOS 2007, 99). Ezeknek a félelmeknek maga Kamilla is hangot adott a Herman Ottóhoz íródott leveleiben, akinek bíztatása végül is ezeknek a határoknak átlépésére bátorította.24 Egyik érdekes önreflexiója az alkotás viszonyában Pósa Lajosné Andrássy Lídiának írt levelében fogalmazódik meg, amikor nem titkolhatja csalódottságát annak kapcsán, hogy Pósa Lajos nem közli Az Én Újságom számára küldött egyik történetét. „Nem a sértett hiúság beszél belőlem, nagyon fájna, ha az a látszata volna érzékenységemnek. Sokkal mélyebben fekvő érzés van érintve bennem. En a gyermekirodaimat nem metéltszgrűleg kultiváltam, igyekezetem és tudásom legjavát öntöttem minden soromba. Azilyen eset megingatja hitemet annyiszor hangoztatott »hivatásomban«-s megjóli bennem az unszplatot, hogy valaha is alkossak valamit. Az a kétely, ami soha se hal ki lelkemből legfóllebb el-elszunnyad egy kicsiny időre, fólriadt, és marczpngol, éget mint »Neisus vére«.’’ (BODNÁR 2014, 425). Saját alkotáshoz és elkészült munkáihoz fűződő viszonyát levelezése és naplójában fennmaradt versei fejezik ki leginkább. Több alkalommal szabadkozik megjelent elbeszélései, novellái, cikkei kapcsán, azokat nem tartja kifejezetten sokra. „Hát- küldtem is már egy rettentő unalmas nagy böjti okoskodó-szamárságot. Tőlem most csak ilyen telik. Boldoguljon vele ha tud. A cfél szentesíti az eszközt.”15 - fogalmaz a magyar írónők javára kiadandó könyvbe szánt elbeszélése kapcsán férjének írt levelében. Más helyen a lillafüredi nyaralójuk építése miatti sűrű elfoglaltságaira hivatkozva26 hárítja el Herman Ottó alkotásra ösztönző szavait: „A társulat két kötetben 24 „De azpn nem győzök még ma sem csodálkozni, hogy azt írod nekem-te, most, nekem! Hogy írjak három-négy novellát, »az anyagnak bővében vagyok«. Az anyag, aminek én most bővében vagyok, homok meg mész Ezzel van telisden-teli a fejem éjjel-nappal, s eyt ha összekeverem is nem lesz belőle egyéb, mint malter. Ilyen táplálékotpedig aligha vesz be a patai leányok gyomra ha mindjárt Gyulai Pálpreskribálná is nekik, amit kötve hiszek.” Herman Ottóné levele Herman Ottónak, 1898. MTAK Ms 5251/319. 25 Herman Ottóné levele Herman Ottónak, 1890. MTAK MS 5251/311. 26 Lásd: 24. sz. lábjegyzetet. adja ki az iratokat. A nagy dolgozatot egy kötetben, mindenki számára, ezért fizet 100 Ft-ot; a kis novellákat kiadja külön leányok számára, ha még hozyá adsz mSJ d-4-et s ezt külön díjazná__Mindenesetre jó volna agt a 3-4 kis novellát megírni. Súlyt fektetve a természet leírására-azanyagnak bővében vagy.”11 Pedig ismerőseik, barátaik, a kor irodalmi életének fontos alakjai is ösztönözték az írásra és kifejezetten értékelték számos meséjét, elbeszélését, cikkét. A Budapesti Hírlap tárcájában megjelent méltatását egy állatvédelmi témájú előadása kapcsán már említettem,27 28 de Pósa Lajos,29 legközelebbi munkatársa és családi barátjuk, csakúgy, mint az erdélyi magyar nőirodalom nagyasszonyaként tisztelt Gyarmathy Zsigáné30 31 is nagyra értékelték munkáit. Sőt, egy helyen Herman Ottó hivatkozik a kortársak megerősítő kritikáira, amikor azt írja neki: „Neked is gratulálok, mert Salgó Ernő egy sorban bírál Mikszfithtal és Gárdonyival r a női írók között egyetlen voltodat emeli ki. Persze, hogy ütöget is a mese miatt; no de ezt a Kóbiak vére dehogy engedné el. A bírálatot én tisztességesnek tartom.’m Ha túlzás is a nőírók között „egyetlenként” kiemelni, hiszen a kortárs Fáylné Hentaller Mariska által kiadott egyik első női irodalomtörténeti összefoglalóban (FÁYLNÉ 1889, 175) igen szűkszavúan, éppen csak említik, de a mese és a novella műfaját tekintve kifejezetten nagyra értékelték.32 * Egyik megjelent regénye, az Ember volt című, a korszakban számos nőírót felfedező és a nők irodalmi emancipációját támogató Osvát Ernő figyelmét is felkeltette (SZILÁGYI 2008, 78). Noha ebben kifejezetten írásának női jellegét, a női érzelmek kifejezésének hitelességét értékelte a Nyugat szerkesztője és az 1860—70’ évek „regénymeséiben” látta írásának legközelebbi rokonait, ezzel mintegy burkoltan, konzervatív cselekmény-szerkesztését és ugyanakkor hősei idealizálását emelve ki (OSVÁT 1899, 94). A fent már körvonalazott női írással kapcsolatos nézeteket, a magyar irodalmi tradícióban komoly hagyományokkal rendelkező, a nők és az irodalmi alkotás viszonyának kérdését elemző viták fényében érdemes Borosnyay Kamilla irodalmi működését szemlélnünk. Ezek között máig meghatározó jelentőségű volt Gyulai Pál pamfletsorozata 1858-ban a nőírók kritikájáról 27 Herman Ottó levele feleségének, 1898. MTAK Ms 5251/102. 28 Lásd. 8. sz. lábjegyzet. 29 „Vakondok urat meg a múltkor küldött két verset a képekkel együtt megkaptam. Köszönöm, hogy nekem kiválóan kedvelt kitűnő tollát nem pihenteti.” Pósa Lajos Herman Ottónéhoz, é. n. MTAK Ms 5251/491. 30 Herman Ottó levele feleségének, 1897. MTAK Ms 5251/92. 31 Herman Ottó levele feleségének, 1897. MTAK Ms 5251/92. 32 „Hermán Ottóné Borostyán Camilla kedves elbeszéléseit többnyire az Egyetértés köztit’ — hangzik a szűkszavú említés.
