Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Makár Zsófia: Tollal é s fakanállal. Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése
412 Mlakár Zsófia Borosnyay Kamillának nem született közös gyermeke, így a nevelés feladatával az írónőnek soha nem kellett szembenéznie. Annál inkább igyekezett a kedves családi jó barát, Pósa Lajos szerkesztette, Ag En Újságom címmel megjelenő gyermeklap hasábjain és önállóan megjelenő köteteiben, verseiben ezt a hivatását beteljesíteni. írói tevékenysége egyik motivációjaként tehát feltétlenül e hiányból fakadó késztetést, a gyermeknevelés átvitt értelemben történő vállalását is tekintetbe kell vennünk. Amikor az alkotásra való motivációit igyekszünk felfejteni és rangos névsorokban, a századforduló író asszonyait is számba vevő gyűjteményes kötetben látjuk megjelenni írásait, ismét csak tudnunk kell, hogy ezek a kötetek is jobbára a nők közművelődési és tágabb értelemben jótékonykodó tevékenységeként tekintenek az alkotásra és a hasonló kötetekben szerzőként megjelenő női írók szándékait a fentebbi nemes célokkal hitelesítik. A korszak egyik híres irodalmi szalonját működtető Wohl nővérek egyike, Janka így nyilatkozik a nők feladatáról a társadalomban Harmath Lujzának, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet javára kiadott kötete előszavában: „Sgép gondolat a gyöngéd női kedély költészet-virágaiból csokrot kötni s agyai a hagafiság, a magyarosodás oltárán áldozni. Még szerencsésebb gondolat a nők szellemi munkájából tőkét teremteni, mely alapítvány alakjában hozzájáruljon az Emke messze szétágazó művelődési mozgalmához”1® (WOHL 1890, IX) Az alkotás motivációs tényezői Kamilla esetében is, mint már előbb említettem, erősen magánéleti jellegű motívumokból építkeztek, akárcsak több pályatársánál. A 20 éves korában kötött boldogtalan házasságában, amely végül válással végződött, a bánatát és fájdalmait az írásban, öngyógyító munkával igyekezett feloldani. A kritika szerint az irodalommal való találkozás több női alkotó esetében főként ennek volt köszönhető (GULYÁS 1941, 991). A korabeli, Gyulai Pál által karakteresen képviselt női írókról szóló elképzelések, melyek a női líra hiánymotivált jellegzetességét emelik 20 Ugyanitt írja továbbá: „... a magasab rendű osztályok hölgyei önként adakoznak a náluk felhalmozott feleslegből és úgy terjesztik a műveltséget, mint a virág az illatot: benső szükségből, mint nemes természetük természetszerű következményét.” Kifejezetten beszél arról is, hogy az ilyen jótékony tevékenység, vasárnapi iskolában tanítás, szegény nők számára varró-tanfolyam tartása, élelemhez juttatása, számukra erkölcsnemesítő olvasmányok felolvasása jellemző az amerikai, angol és svájci hölgyekre. Erdélyben ennek tág tere lehetne még:,,fiikezdve a magyarosítás nagy fontosságú kérdésétől, az általános és kezdetleges művelődés minden fokán át, hatáskört teremthetne magának ott minden fiatal nő, ki falujának oláh népességét magyarosítani, vagy magyar népét tanítani, az emberi nemesebb érzések és kötelességek irántfogékonyabbá tenni akarnál’ ki,21 (FÁBRI 1997, 66) gyakran visszaigazolódhattak a felületes szemlélő számára. Ez a szempont Borosnyay Kamilla verseivel kapcsolatban is felmerül. A kolozsvári Ellenzékben Judith álnéven írni kezdő fiatal Kamilla azonban verseit, és későbbi munkáihoz kiindulópontként használt, kéziratban maradt regényét22 23 nem tárta a közönség elé. Igaz, hogy a Harmath Lujza által kiadott A magyar írónők albumában megjelent rövid elbeszélése az utóbbi kézirat szövegére jelentősen támaszkodik (BOROSNYAY 1890,155-169). Az öngyógyítás természetes ösztönössége, később a gyermektelen asszony minden bizonnyal erős hiányt megélő lelkülete olyan pszichológiai tényezőket jelenthetnek esetében is, amelyek az alkotás szublimációs jellegzetességeiként mutatkoznak meg. Egyfajta terápia lenne az irodalmi működése (JENEY 2012,183; 189)? E feltételezést erősítheti naplója egyik versében konkrétan is kifejeződő hasonlata az alkotás és gyermeknevelés összefüggéseiről. „Mi boldog ag, ki e szent érzelemmel',/ szülötteit körit/ ölelheti!..../ E kéjt a végzet tőlem megtagadta/ S a hely üres_be kell agt tölteni/ Ágért: szeretlek gyarló voltotokban—/ Szülői sgívnek forró érzetin, / Szeretlek ha egész világ elítél. / Sgívem szülötti’.. .kedves verseim!...” 23A hiány megtapasztalása az alkotás irányába viszi tehát az űrt kitölteni akaró művelt fiatal nőt. Az írás, majd a megjelent munkáival kapcsolatban megfogalmazódó kritika egyaránt a szülői szerepből fakadó érzelmeket hívja elő az írónőből. E rövid részlet nagyon egyértelműnek tűnik, de a hipotézis csak további mélyebb elemzéssel cáfolható vagy erősíthető meg. Az írás és a kritika összefüggése, a visszatükröző közeg jelentősége Borosnyay Kamilla pályáján is meghatározó volt. Az alkotáshoz fűződő viszonyát vizsgálva szembetűnik Borosnyay Kamilla levelezésének néhány érdekes, de sajnos rövid, a kapcsolatról kevés információval szolgáló darabja azoktól a magyar irodalmi nagyságoktól, akik meghatározták közvetetten a nőirodalom hazai megítélését is. Mind Arany János, mind Gyulai Pál a legmagasabb szinten formálták a hazai irodalmi kanonizáció folyamatát. Ugyanakkor mindketten, legalábbis fenntartással viseltettek a nőirodalom hazai képviselőivel szemben. Borosnyay Kamillával ápolt jó kapcsolatuk részben annak volt köszönhető, hogy Kamilla eleve olyan műfajban alkotott, amely mindkettejük számára elfogadható, illetve általuk javasolt volt abban az esetben, ha a nők tollat ragadtak 21 A kritikusok által hangoztatott gyakori érv, hogy a női irodalom mindig kompenzáló jellegű. 22 OSZK Kézirattár, Fond 178/7. föl. 1-69. 23 HÓM Történeti Gyűjtemény, Ltsz.78.17.1. föl. 3—4.
