Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Gyulai Éva: Palóczy László ábrázolásai – a népképviseleti országgyűlések korelnökének (1848/1861) ikonográfiája
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 387—405. PALÓCZY LÁSZLÓ ÁBRÁZOLÁSAI - A NÉPKÉPVISELETI ORSZÁGGYŰLÉSEK KORELNÖKÉNEK (1848/1861) IKONOGRÁFIÁJA Gyulai Éva Herman Ottó Múzeum, Miskolc — Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet Absztrakt: Palóczy László (1783-1861) Borsod vármegyei jegyző, a rendi, majd a népképviseletei országgyűlések követe, 40 éves korán túl került az országos politikába, így ikonográfiája is az idősödő férfit közvetíti. Első ismert képmása, egy Lütgendorf-litográfia, első követi megbízása idején, 1827-ben készült, majd a reformkorban két kőnyomaton is megjelenik a kor politikusainak arcképcsarnokában. Olajfestményt csak halála után rendel róla az 1861. évi országgyűlés, majd vármegyéje is. Annak ellenére, hogy követtársairól 1861- ben vizitképeket és kabinetportrékat készítettek az ismert pesti fotográfusok, Palóczyról nem ismerünk fényképes ábrázolást, arcképei azonban így is hűen dokumentálják politikai pályafutását. Kulcsszavak: Palóczy László, reformkor, népképviseleti országgyűlések, 1861. évi országgyűlés, történeti ikonográfia Palóczy László (1783. okt. 14-1861. ápr. 27.), 1826-tól Borsod vármegyei, 1848-ban Miskolc városi követ neve összeforrt a reformkori rendi diétákkal, ill. az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utolsó, aradi, illetve a szabadságharc utáni első pesti népképviseleti országgyűléssel, hiszen mindkettőn korelnökként zárta, majd nyitotta az ülést, sőt már az 1848. évi ország- gyűléseken is szerepelt korelnökként. így portréinak gyűjteménye a modern magyar parlamentarizmus ikonográfiái dokumentációját is gazdagíthatja, ugyanakkor jól reprezentálja, hogyan tűnik fel és épít karriert egy vidéki reformer nemes az országos politikában a modernizáció kezdetén. PONORI THEWREWK-LÜTGENDORF ORSZÁGGYŰLÉSI PORTRÉSOROZATA, 1827 Palóczy László1 már nem fiatalon, közel a 44. életévéhez lett Borsod vármegye követe az 1825—1827-es pozsonyi országgyűlésen, és nem is a diéta kezdetétől, hiszen mandátumát 1826 szeptemberében kapta borsodi nemes társaitól, miután az 1825-ben megválasztott egyik követ, 1 Életrajzához vö.: FAZEKAS 1998/a, 8—9. (2—3. lábjegyzet) bibliográfiai adatait; továbbá: FAZEKAS 1998/a, 9—42.; 1998/b; 1999. Vay Ábrahám kamarás, borsodi alispán lemondott.2 3 Vay Ábrahám (1789—1855) visszavonulásának ténye előtt már a kortársak is értetlenül álltak, még életrajzírója, Ponori Thewrewk József (1793—1870) jogász, régiséggyűjtő, író, aki 1830-ban adta ki Vay biográfiáját, sem tudta az alispán döntését megmagyarázni/’ Vay Ábrahám az 1825-ben megnyílt pozsonyi ülés neves szónoka volt, főként a magyar nyelv és az akadémia alapítása ügyében szerzett ismertséget. 1830-ban azonban már Bereg vármegye főispáni helytartója, sőt gróf lesz, talán ez a megbízatás is magyarázhatja követi karrierjének 2 Comitatuum Cis- et Trans-Tibiscanorum. Ablegatorum ejusdem jurisdictionis, alter ad dextrum, alter autem ad sinistrum Tabulae Tatus assidet. [...] Borsodiensis. Abraham Vaj de Vaja, Camerarius Regius et Ord. Vice- Comes. Cui succedit: Tadislaus Palóczy, Ord. Nótárius. Thomas Ragályi de Kis-Tsoltó, Assessor. (Acta comitiorum 1825-1827. I. xi.) 3 Vaj 1826 augusztusban az országgyűlésről minden jók szives sajnálkozására végképen hazy tárt. Olvastam annak a néhai Balogh Jánoshoz, mint szeretett és becsült követ-társához eresztett barátságos és érzékeny búcsúsorait; és füleimmel hallottam, hogy ez annak, mintjeles törvényadónak és nemes-lelkű barátjának elmenetele miatt szjvbeli fájdalmait többek előtt többször érzékenyen kifejezte. Ha a magoktólfigyelmes vagy talán figyelemre ébresztett elmék tudni vágynának indítóokát, hogy a „constantia decet Virum” alapmondás szerint élő s cselekvő Vay miért távozott el az országgyűlésről; én azoknak megnyugtatására röviden ezt jegyzem meg: hogy tán bizonyos nem remény lettfontos következésű dolog a Vay érzeteivel meg nem egyezek. (PONORI THEWREWK 1830, 14-15.)
