Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század első felében
384 Szalipszki Péter ®Töf @tfp&an Ädrolpi. ., 7 C 5. kép. Gróf Károlyi István 1848-ban. Carl Maler Goebel litográfiája. (MNM MTKCs; BUDA 1998 illusztrációja alapján.) Fig. 5. Count István Károlyi in 1848. Lithograph of Carl Maler Goebel. Photo of the Hungarian Historical Gallery, Hungarian National Museum, based on the illustration of BUDA 1998. szereplését egyenesen ellentmondásosnak minősíti: . július 24-én a miniszterelnök [gróf Batthyány Lajos — Sz. P.] gróf Károlyi Edét, Károlyi István idősebbik fiát, Baldacci egrede mellé nemzetőri kapitánynak és segédtisztnek, díj nélkül kinevezte. Károlyi Edének a szabadságharc alatti szereplése (BUDA szerint) meglehetősen ellentmondásos volt. Degré Alajos megemlékezett ugyan egy délvidéki hőstettéről, bár az is lehet, hogy a történet csupán az apának szóló hódolat volt. (BUDA 1998, 5). Kérdésként merül fel, hogy a szerző vajon mire alapozza feltételezését. Az mindenesetre tény, hogy gróf Károlyi Ede is részt vett közvetlenül Klapka mellet a felvidéki hadjáratban, és — akárcsak öccse — a komáromi erőd védelmében. Az erőd szabad elvonulás fejében történt feladása után pedig mindketten emigráltak, és csak az általános amnesztia után térek haza. De térjünk vissza atyjukhoz, gróf Károlyi Istvánhoz! Minden bizonnyal a szerbek elleni kudarc is hozzájárult ahhoz, hogy ő is felismerte: reguláris hadsereg nélkül nincs esély a hon megvédésére. István gróf a reguláris haderő szervezéséhez nyújtott igen jelentékeny anyagi hozzájárulással is kivette a részét a nemzet glóriás küzdelméből. „Nyáry Pállal, az Országos Honvédelmi Bizottmány alelnökével folytatott beszélgetése alkalmával felajánlotta, hogy felállít egy 1800 fős lovasezredet. A felállítás költségeire a gróf 250 000 forintot kívánt adni, úrbéri földjeiért járó kártalanítása terhére” (CSIKÁNY 1997, 5.) Mint Kossuthnak küldött levelében írta: „A bizalom, mellynél fogva a tisztelt honvédi bizottmány engemet a felállítandó pestmegyei lovas-csapat vezényletére ezredesi minőségben fölhívni méltóztatott, mondhatatlanúl drága ereklye nekem, s midőn ezennel ezért hálaköszpnetet mondok, egyszersmind szerencsésnek vallom magamat, hogy kedves hazámnak, melynek függetlenségéért, ha kell életemet és mindenemet föláldozni kész vagyok, hasznos szolgálatot tenni bő alkalom leend. De nem mulaszthatom el egy úttal azt is kijelenteni, miszerint azj, mit én ajánlatom által tettem, nem áldozatnak, hanem puszta honfiúi kötelességemnek tekintem egyedül; imádottfelséges hazám tőn olly helyzetbe, hogy eyt tehessem, a hazától nyertem, mivel bírok, s így csak a hon iránti tartozásomat rovom le, midőn ayt, mit nélkülöznöm lehet, és jelen súlyos körülmények közt minden becsületes honpolgárnak nélkülözni tudni kötelesség, elárult szegény hazám védelmére fordíthatni szerencsés vagyok” (CSIKÁNY 1997, 5; BUDA 1998, 7.) Ezt követően elkezdődött az ezred szervezése először Foton, Rákospalotán, majd Pesten, végül Kecskemét környékén. Károlyi Istvánt 1848. december 1-jén léptették elő ezredesnek. „Ezután már ebben a minőségében, de két mankóra támaszkodva szervezte fáradhatatlanul az ezredet” (CSIKÁNY 1997. 5). Betegsége megakadályozta abban, hogy december végén a közelgő császári seregek elől el tudta volna hagyni a fővárost. Előbb úgy tűnt, hogy nem esik bántódása, de 1849. április 3-án mégiscsak letartóztatták, és a Helytartótanács épületében Batthyány Lajos volt miniszterelnökkel együtt tartották fogva. A tavaszi hadjáratban a fővárost közelítő magyar seregek ostroma előtt a politikai foglyokat elszállították Budáról. Károlyi grófot előbb Laibachba, majd Pozsonyba, onnan pedig Olmützre vitték. Korábban megszervezett ezredének alakulatai azonban hősiesen kivették részüket a szabadságharc végső küzdelmeiből is. Ezredének Salamon Elek parancsnoksága alatt álló két osztálya Zsolcánál és Gesztelynél sikeresen harcolt a beözönlő oroszok ellen, de a reménytelen küzdelmet feladva Világosnál ők is letették a fegyvert (CSIKÁNY 1997, 5). A fegyverletétel után István grófot visszaszállították Pestre, az Újépületbe, ahol ekkor is együtt raboskodott gróf Battyány Lajos volt miniszterelnökkel. Ezredének megalakítása miatt ő is halálbüntetésre
