Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század első felében
374 Szalipszki Péter állományából a földesúri allódiumhoz kerültek.22 Két házzal bíró és egy házatlan zsellér kivételével Komlós minden telkes jobbágya, és telekkel nem rendelkező zsellére rendelkezett ilyen földdel, amiből a szántó 107 1/8 holdat, a kaszáló rét pedig 9 2/8 holdat tett ki, mely után 130 ft 38 kr. árendát fizettek. Legtöbben 2-4 hold nagyságú remanenciális földet „béreltek”, melynek minden holdja után 1 ft-ot fizettek, de a fél telkes Rácz János 10 4/8, az ugyancsak fél telkes Lakatos Antal pedig 9 6/8 hold maradványföldön gazdálkodott. A kor szokásának megfelelően a komlósi jobbágyok is egy egész telek után 52, egy fél telek után 26 nap igás (marhás) robottal tartoztak, amit a földesúri allódium művelésével teljesítettek. A művelt maradványföldek minden holdja után 1 ft-ot voltak kötelesek fizetni, a földesúr maradványföldekből származó jövedelme így 130 ft 38 kr. A földesúrnak járó „robotbéli szolgálat” összesen 702 marhás és 311 gyalog robotos napot tett ki. A kis faluban 1823-ban 31 lakott ház volt, ez abból derül ki, hogy 31 ft házadót (taksa), minden ház után 1 ft-ot kötelesek fizetni a komlósi jobbágyok. A földesúr pálinkafőző üstjét bérlő idősebb és ifjabb Matusz Mihály 2-2 ft-ot fizetett az uradalomnak. A vízimalom és a fürdőház üzemeltetéséből nincs személyre kimutatott jövedelme a földesúrnak, nyilvánvalóan azért, mert ezeket nem adták ki bérbe, hanem saját kezelésben tartották meg. Ezekből a tételekből tevődtek össze az uraság „KésgPéngbéli adói”, amelyek „összességgel” 206 ft 48 kr-t tettek ki. A jobbágyok terhei nem merültek ki azonban a munkajáradékban és a pénzadóban, „Természetbéli adók” is terhelték őket: 10 zsákot, 27 kappant és 27 csirkét, 172 tojást kellett az uraság executorainak beadniuk. Az összeírás számadatai is meglehetősen szemléltetik Komlós gazdasági és társadalmi szerkezetét, de a Károlyi grófok osztozkodását előkészítő leírások, kimutatások ennél is érzékletesebben tárják elénk a falu helyzetét a 19. század 20-as éveinek végén. ISTVÁN GRÓF KOMLÓSA A füzéri uradalomhoz tartozó helységek alapos felmérésére 1826-ban került sor. A felmérő uradalmi hivatalnokok kérdőívének szövegét nem ismerjük, 22 Az úrbérrendezés során nem pontosan mérték ki a telket. A maradvány az a rész, amivel a jobbágy többet kapott annál, mint ami járt volna neki. Ezt a részt — ha a pontos földmérés megtörtént — a földesúr nem allodizálhatta, hanem telket kellet volna rajta kimérni, ettől eltérően azonban általában visszabéreltették a jobbágygazdával, aki azt korábban bírta. Ez természetesen sérelmes volt a jobbágynak, de kevésbé volt hátrányos, mintha másnak adták volna. — Pap József lektori észrevétele, melyet ezúton köszönök. hanem csak az azokra megfogalmazott válaszokat. A következőkben ismertetett irat23 „A Méltóságos Gróf Károlyi Família Birtokaihoz tartogó Komlós Helységnek leírása és Jövedelméből várható hasion kimutatása” címet viseli. „Komlós Hefiségfeksgik Nemes Abaúj Vármegyében,... a Füzéri várhog és Uradalomhoz (tartozván), most pedig Gazdasági Administratioj ára négye a Nagy Károlyi Inspectoratushog és (a) Radványi Inspectorsághog tartozik. A Kegyes Urbárim szerint Komlós helysége 3-ik Classsisbéli”, ma úgy mondhatnánk, hogy kedvezőtlen adottságú. „Szántóföldjei átalyán fogva (általában) dombos fekvésűek, határja hegyes völgyes, minéműségére négye néha kövecses föld. A Trágyát megkíványa, mely nélkül sgűken terem, helyes Trágyázás és Mívelés mellett pedig mindeféle Elet Nemei u.m. (úgymint) Búgat, Rogsot, Árpát, Zabot, Kénesét, megteremi’24 25 * * A fiskális itt is hivatkozik az úr és jobbágy viszonyát még az előző században meghatározó, a Mária Terézia királynő nevéhez fűződő rendezésre: „ag Urbárium sgerint egy Hold Sgántó, nem különben egy embervágó Rét is 1200 aölekkel vétettfelT A felmérés 3. pontjára adott válasz rögzíti, hogy „Komlós Helységét egészen maga bírja a Méltóságos (Károlyi) Grófifamília”, amely az úrbéri szerződést 1811-ben, és 1815-ben is megerősítette. „Ag egésg He fiségben vagyon 14 urbarialis Sessio (telek), melfieken laknak 22 Telkes Gagdák és 11 Hággal bíró Zsellérek. Egek kögül a Méltóságos Uraság Sgabadossa mostanában 4/8 Sessioval...” nyilván ugyanaz a Rácz István, akit az 1823. évi összeírásban is felleltünk, azt azonban nem tudhatjuk, hogy a féltelkes szabados jobbágy hogyan tett szert, erre a jogra, milyen helyzet vagy érdem magyarázza immunitásait (szolgálati mentességeit), melyeknek pénzben kifejezett értéke 25 Ft 57 kr-t tett ki. A többi 13 4/8 telket művelő jobbágy viszont urbarialis tartozását köteles volt teljesíteni. Ebben az időszakban (is) meglehetős eltérések voltak a jobbágytelkek nagyságát illetően. Sok helység teleknagyságát pontosan nem is ismerjük, az urasági felmérés azonban — szerencsére — rögzítette, hogy a komlósi sessio mekkora: egy egész telek 26 hold szántóból és „8 embervágó rétbőUfi összesen 34 holdból 23 MNL OL P. 394. 17. csomó, 167. 8. föl. 24 MNL OL P. 394. 17. csomó, 167. 8. föl. 25 Bár a 18. század végétől a mértékek pontosításában és egységesítésében nagy eredmények születtek, de még sokáig használatban voltak az efféle igencsak hozzávetőlegesek is. Ez esetben az egy nap alatt egy ember által lekaszálható területről van szó, melynek nagyságát meghatározta a kaszáló ember fizikai képessége, a területet borító növényzet milyensége, sőt még a munkaeszköz, a kasza minősége is. Az összegzésből azonban kiderül, hogy egy „embervágó” kb. 1 hold nagyságú területnek felelt meg.
