Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Történettudomány - Bodnár Mónika: Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához, különös tekintettel a 18. századi evangélikus németekre

Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához...

335

a ruházati iparnál, 1780-ban Kitter Salamon kesztyűst, 1777-ben és 1789-ben Fudvig Bul/is kalaposmestert említik a városi számadáskönyvben.32 A kalaposmester neve egy másik kalaposmesterrel, Groscpvaldon Jánossal kötött ügylete kapcsán is megörökítődött (SPÓNER 2011, 110). Grós^Miklós kalapos neve azért került be a városi jegyzőkönyvbe, mert 1768-ban hitelbe vásárolt gyapjút, ám a hitelt nagyon lassan térítgette vissza, ezért a város 1783-ban kötelezte őt a maradék összeg megfizetésére (SPÓNER 2011, 111). Trisser Jakab kalapos neve is egy hitel kapcsán maradt fenn 1769-ben (SPÓNER 2011, 112). Egy 1779-es dokumentum Gráf János lányáról tesz említést.33 Groff/ Graffnos nevét a miskolci német evangélikusok listáján is megtaláljuk, s a presbitériumnak is az egyik német tagja volt (ZELENKA 1883,12 és 23). Foglalkozását tekintve ő is kalaposmester volt, ugyanúgy, mint az ugyané nevet viselő fia.34 Kimer Adám kalapos legény nevét 1800-ból ismerjük (SPONER 2011, 76—77), valószínűleg rokona lehetett a fentebb említett Kimer János kerékgyártónak. Ken János takácsmester neve azért maradt fenn a városi jegyzőkönyvben, mert 1787-ben meggyűlt a baja az egyik legényével (SPONER 2011, 78). Tache Gáspár kassai származásúgitler (vagyis gürtler, paszományos), 1828-ban nyert felvételt a miskolci céhbe (SPÓNER 2011, 106).

Szintén nagy hírre tettek szert a miskolci sütők, vagyis pékek. 1773-ból van adat Kajajnger miskolci perecsütőre vonatkozóan, akinek kassai inasa, Hipperajter Ferenc házakhoz hordta a perecet.35 Lehner Lénárt zsem- lyés nem fizette meg a város felé a rá kirótt adót, ezért 1787-ben eladásra került pincéje árából egyenlítették azt ki (SPÓNER 2011, 129—130). Festik őtíV/Wpékmester éveken át bérelte a város sütőkemencéjét, de 1821-ben a kemence állapotának elhanyagolására hivatkozva a város olyan mértékben megemelte annak bérleti díját, hogy azt ő már nem tudta fizetni. 1823-ban Záhr György pozsonyi (Bratislava, Szlovákia) születésű pékmester folyamodott a városhoz polgárjogért és a város udvarán lévő pékház bérbevételéért (SPÓNER 2011, 135). A Fessjh családnév viszont már a 18. századi forrásokban is fellelhető, s Festfh Pál az evangélikus németek között lett összeírva 1782-ben (ZELENKA 1883,12). Bizonyára valamiféle rokona lehetett az a Festik Dániel szíjgyártó, aki besztercebányai (Banská Bystrica, Szlovákia) mester fiaként 1802. július 4-én nyert felvételt a miskolci

céhbe.36 A pékek és perecsütők között gyakoriak voltak a céhen kívüliek, az úgynevezett kontárok. Hogy Klein János pékmester tagja volt-e a céhnek, nem tudni, de húga, aki bátyja halála után folytatta a pékmesterséget bizonyosan nem, mivel 1839-ben a céhtagok a városhoz fordultak, hogy fent nevezett húgot az iparűzéstől tiltsa el (2011, 36). Klein János nevével az 1782. évi német evangélikusok között is találkozunk (ZELENKA 1883,11). Itt kell még megemlíteni a dobsinai (Dobsina, Szlovákia) születésű, evangélikus felekezetű Danielis Adolf valamint a gedersdorfi (Gedersdorf, Ausztria) születésű, római katolikus vallású Gausterer Ignus nevét (RÉMIÁS 2006b, 239-241).

Nevükből ítélve a mindszenti serfőzőmesterek között is voltak németek, mint pl. Steininger András (1731) valamint Srajninger András és fia (1742) (RÉMIÁS 2006c, 253) — bár nem kizárt, hogy a két névalak ugyanazt a személyt jelöli, mint ahogy az sem, hogy nem a már említett sankfalusi Steinicher családról lenne szó.

Az órásipar miskolci meggyökeresedésében is a német mestereknek volt szerepük (VERES 2000, 345). Az asztalosok között is voltak németek, de ez a mesterség a többi szakmához viszonyítva sokkal kevésbé németesedett el (VERES 2000, 347—348).

HONNAN ÉRKEZTEK A MISKOLCI NÉMETEK?

Hogy egy-egy német mester vagy család honnan érkezett és mikor telepedett meg Miskolcon, a legtöbb esetben nem tudjuk. Ám előfordul azért néhány olyan szerencsés eset, amikor pontos adatokkal rendelkezünk ezekre a kérdésekre vonatkozóan. Ilyen Sucher Ignác mé- zeskalácsos mester esete, akiről tudjuk, hogy Carniola (így),37 vagyis Krajna egyik városából, Krajsemburgból érkezett Miskolcra 1779-ben, ahol két arany megfizetését követően nyert polgárjogot (VERES 2000, 350). 1811- ben a szászországi Merseburg városából (Németország) származott Miskolcra Hildebrand Károly veisgerber (fehérvagy némettímár), s úgyszintén Szászországból érkezett Frundrich Henrich kordoványos is (SPÓNER 2011, 44). Himer János órás legény a Bavariai Birodalomba helyezett Frieberg városából, vagyis Bajorországból (Friedberg, Németország) származott, s a városi tanács közreműködését kérte abban, hogy hozzájusson a szülei után maradt örökséghez (SPÓNER 2011, 45). Adam Bergner Szászországból, egy Freiberghez közeli településről származott Miskolcra, míg felesége, Flisabetha Bergnerin született Felkin a Selmecbányához közeli Banka (Banská

32 HÓM HTD 74.423.27.

33 HÓM HTD 74.423.27.

34 Ev. ház-i ak, Miskolc, 1786. máj. 29. 36 HÓM HTD 1.76.14.4.

35 HÓM HTD 74.423.27. 37 HÓM HTD 74.423.27.