Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához, különös tekintettel a 18. századi evangélikus németekre
Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához... 331 szóltunk. Nemes S^rok Jó^sefnét 1782-ben a magyar evangélikusok között írták össze (ZELENKA 1883, 10). A Srog családról tudjuk, hogy Borsod megyéből Gömörbe, Putnokra is átszármazott, ahol 1733-ban igazolta nemességét (FORGON 1997, 588). Ilyen nevű család ma is él Putnok szomszédságában, Bánrévén. A Zfldorhági és ózdi nemesi előnevet viselő Sturmann család kapcsán azt olvashatjuk, hogy Sturmann János 1726—52 között Miskolcon élt, majd a Heves megyei Polgárra költözött, Ferenc és Imre nevű fiai pedig 1801-ben egri lakosok voltak (FORGON 1997, 589). Ennek ellenére Sturmány János özvegyével 1754—55-ben Miskolcon találkozunk (SZÉN DREI 1904, 507), s 1782-ben a magyar evangélikusok között is megtalálható nemes Sturmann János neve (ZELENKA 1883,10). Az 1781-es birtokos nemesek listáján ott találjuk Zsontágh "Lászlómét az újvárosi városrészben, ezen túlmenően a Medgyes Ally a Kertek alatt néven feljegyzett városrészben is volt egy háza a családnak, melyet ekkor egy kaptás lakott (RÉMIÁS 2004, 83—84). Az iglói és gabari előnevet viselő Szpntagh család szász lovag eredetű család, melynek ősei a Szepességben telepedtek le, innen származtak el Gömör és Zólyom megyékbe (FORGON 1997, 630), s mint példánk mutatja, Miskolcra is. A felsorolt nemesi példák ellenére is vitathatatlan, hogy a legtöbb német hangzású vagy német eredetre utaló családnévvel az iparostársadalomban találkozunk. A források arról tanúskodnak, hogy a németek nagyobb számban csak a 18. század közepe táján jelentek meg Miskolcon, ugyanis ezt követően olvashatók nagy számban német hangzású nevek a különféle dokumentumokban. A Rémiás Tibor által feldolgozott, 1750—60-as évekből fennmaradt pipalajstromokban10 találkozunk Leopold kerékgyártó, Németh András — Löffler zsellérje, Glacz Márton, Németi János gombkötő, Najhoger Chonrádkőműves nevekkel (RÉMIÁS, 2004, 102-103). Miskolc város 1756-os jegyzőkönyvéből ismert Lux János neve, akinek bőrkészítő szerszámait és egyéb hagyatékát említik,11 s akinek özvegyét 1782-ben a német evangélikusok között írták össze (ZELENKA 1883, 12). Fux János özvegye, Zsuzsanna 1785-ben, 72 éves korában hunyt el.12 Talán az ő fia lehetett az a Lux Simon rézműves mester, akinek házában, műhelyében 1781. május 25- én tűz keletkezett, ami aztán szétterjedve a városban 10 A gyakori és veszedelmes tűzvészek miatt rendszeresen összeírták a pipásokat és különadóval sújtották őket. 11 HÓM HTD 74.423.113. 12 Mindszenti rk. tem-i ak. (MNL online adatbázis) számos halálos áldozatot követelt és tetemes anyagi kárt okozott, gyakorlatilag az egész várost elpusztította (SPÓNER 2011,145). A különféle építkezések kapcsán számos német építőmester került a városba. Ilyen volt a fentebb említett Najhozer Chonrádon kívül Hochmeister János kőműves, akinek nevével az 1757-es városi jegyzőkönyvben találkozunk.13 A 18-19. század fordulóján egy hasonló nevű kovácsmester,/. Bachmeister is élt Miskolcon, aki J. Philipp kereskedővel közösen a diósgyőri vasmű termékeire alapozva vaslerakatot akart létesíteni (NÉMETH 2000,389). A vármegye börtönének építésében vett részt 1756—1758 között Johannes Lochmeister (nem kizárt, hogy a fentebb említett Bochmeister János kőműves neve lett elírva), valamint Steinlochner Károly kőfaragó (GULYA 2006b, 41). Nyilván nem véletlen, hogy a miskolci kőművesek, ácsok és kőfaragók 1773-tól kisebb-na- gyobb megszakításokkal 1876-ig vezetett céhnaplója a kezdetektől egészen 1860-ig német nyelven íródott.14 Egy 1787-es, német nyelvű bejegyzés arról tanúskodik, hogy Johan Kazgrberger miskolci kőfaragómester hat évre bérbe adott egy házat egy zsidónak.15 Neve Kaczersberger!KatzespergerJánosként is feltűnik a különböző forrásokban, melyekből az is kiderül, hogy nemcsak kőfaragómester és háztulajdonos, de kőműves és kőbánya tulajdonos is volt a 18. század végén (VERES 2000, 327), ám 1814-ben nagy szerencsétlenség érte, elveszítette szeme világát. Ezért azzal a kéréssel fordult a város felé, hogy mentsék őt fel a közterhek viselése alól. A város a kérést méltányolta és a katonatartáson kívül minden közteher alól mentesítette (SPÓNER 2011, 85, 130). A mester 1833 táján hunyt el. Az ő testvére volt Katzesperger/ógre/'kereskedő (SPÓNER 2011, 71—72). Nem kizárt, hogy ehhez a családhoz tartozott Kanperger Filep kőműves mester is, aki 1798-ban megállapodott a várossal a kaszárnya épületén elvégzendő kőműves munkálatokról (SPÓNER 2011, 132). S a fent említettek valamelyikének leszármazottja lehetett az a Gantzperger Antal kőművesmester, aki 1830-ban számos városi építési megbízást kapott (SPÓNER 2011, 141), s akinek egyúttal — több miskolci kőműveshez hasonlóan — kőbányája is volt, mert neve 1830-ban az uradalmi bányák bérlői között is szerepelt (GULYA 2006b, 43). Ugyanő 1834-ben panaszt nyújtott be a városhoz egy számla kapcsán (SPÓNER 2011, 136). De feltűnik Gansperger Péter miskolci kőműves neve is (FAZEKAS 2000,602). Mint az előző példák mutatják, 13 HÓM HTD 74.423.113. 14 HÓM HTD 1.76.9.2. 15 HÓM HTD 74.423.27.
