Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához, különös tekintettel a 18. századi evangélikus németekre
Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához... 329 egyes személynevek forrástípustól függően hol magyar, hol német, hol latin formában szerepelnek. Ezért fordul elő dolgozatunkban is a többfajta névváltozat. A Miskolcra települt németeket tehát elsősorban a város történetében előforduló német családnevek alapján kereshetjük. Már szó volt a fentiekben a német hangzású Her (Herr) famíliáról, akik feltétlenül Miskolc korai német telepesei közé sorolandók, s akik évszázadokon át, több generáción keresztül megmaradtak a városban. A család egyes tagjai nem ismeretlenek a korszakkal foglalkozó várostörténészek előtt. Her György nevével már 1563-ban találkozunk, amikor Zalay Istvánnal együtt kérte az uralkodót, hogy apósuk, Borbély Lukács javait (szőlő, ház, kertek, pénz, ezüstportékák) — melyeket Fánchy Borbála várkatonáival elfoglaltatott — utaltassa vissza számukra, mert ők a törvényes örökösök (GYULAI 1998b, 263). Egy 1585. évi dokumentumban, mely felsorolja a mészáros céh tagjait, ott találjuk Her György és Her Balázs nevét is.3 S hogy a család tagjai Miskolc társadalmának elismert és megbecsült polgárai voltak, bizonyítja egy 1594-es dokumentum, melyben Her György neve bíróként szerepel (GYULAI 1998a, 128). 1595-ben és 1606-ban Miskolc város főbírájaként hivatalnokoskodott.4 De a közbeeső években, pl. 1597- ben is találkozunk ezzel a névvel a városi tanácsosok között (GYULAI 1998b, 318). Az 1666-os összeírásban úgyszintén többször is olvashatjuk ezt a nevet, ami arra utal, hogy kiterjedt, népes családról volt szó abban a korban. Egy 1682. évi dokumentumból tudjuk, hogy Her Gergely mészáros a városháza közelében élt, annak második szomszédságában, északi irányban (GYULAI 1998a, 155). Az 1698. évi adójegyzékben is három ilyen nevű mészáros szerepelt (GYULAI 1998b, 293), ennek fényében okkal emlegetik őket mészáros dinasztiaként (GYULAI 1998a, 128, HAZAG 2006, 216). Időközben a család magyar nemességet szerzett. Her János 1606. április 25-én Bocskaitól kapott nemességet, amit Borsod vármegyében, Miskolcon hirdettek ki ugyanazon év július 9-én (NYAKAS 2006, 75). Erre hivatkozva tagadta meg 1626-ban a nemességszerző, vagy ugyané nevet viselő leszármazottja a dézsmafizetést (GYULAI 1998b, 366—367). A Kempelen-féle magyar nemes családokról készült munkában egyébként az előbb említett Her (miskolci Herr) családon kívül további Her, Heer nemesi családokkal is találkozunk Borsod megyében (KEMPELEN 5. köt. 4, 31, 42). Hogy ezeket rokoni szálak kötötték-e a miskolci családhoz, erre vonatkozóan nem rendelkezünk forrásokkal. Miskolcon mindeneset3 HÓM HTD 73.911.18. 4 HÓM HTD 73.911.18. re a 18. század végén még virágzott a Herr család. Az evangélikusokat számba vevő 1782-es listán Herr Jánost magyar nemesként regisztrálták (ZELENKA 1883,10), de a református anyakönyvben is találkozunk ezzel a névvel: egy református anyakönyvi bejegyzés szerint nemes Her István 1784-ben kötött házasságot Balog András Katalin nevű lányával.5 De nem a Hír családnév az egyetlen, mellyel a 18. század előtt, és a 18. században is találkozunk. S%ar Pált 1691-ben ménespásztorként említik (GYULAI 1998b, 296), S^aar György nevét 1782-ben a német evangélikusok között találjuk (ZELENKA 1883, 12). Közöttük a konkrét genealógiai kapcsolat ugyan források hiányában nem bizonyítható, de feltételezhető. NÉMETEK MISKOLC TÁRSADALMÁBAN A 18. SZÁZADBAN ÉS A KÖVETKEZŐ ÉVSZÁZAD ELEJÉN Német telepesekkel tehát már a 18. századot megelőző korokban is számolni kell, ám azok túlnyomó többsége a 18. századra teljesen asszimilálódott, beolvadt Miskolc magyar társadalmába. Abban az időszakban a nemzetiségi hovatartozásnak még nem tulajdonítottak akkora jelentőséget, mint a modern nemzettudat kialakulása óta (sokkal fontosabbnak tartották a felekezeti hovatartozást), ezért a korabeli forrásokban a nemzetiségre csak ritkán találunk utalást (TÓTH 1998, 374-375). A 18. század folyamán már több ilyen esettel találkozunk, bár ezek is leginkább a városba beszállásolt német katonaság jelenlétére szolgálnak adalékul, pl. amikor egy leány elismeri, hogy táncolni volt a német káplárral, illetve hogy köze volt hozzá, s a katona az ölébe vitte ki a házból (1770), vagy amikor a 21 éves Potrecz Maris három némettel volt együtt egy istállóban (1774).6 A Mindszenti plébánia halotti anyakönyvében is találunk bejegyzéseket, melyekben az elhunyt nevénél annak német származására is történik utalás: Adamus Johan germanus (1727), Thomas Mark sutorgibonisgermanicus (1753), Joannes advena germanus (1754), Joannes advena germanicus preceptor (1755), Josephus Stajfek germanus (1756), Michael Vagus sartor germanus juvenis (1759), Josephus Fogéi sutor germanus (1760), Carolus Venator germanus (1760), Joannes Bek germanus sutor (1760).7 Az idézett példák némelyike ugyan az illető foglalkozására — sutor, sartor, vagyis varga és s%abó, mégpedig német varga és német s^abó — utal, de talán nem tévedünk, amikor azt feltételezzük, hogy nemcsak arra, hanem egyúttal az etnikai hovatartozására 5 Avasi ref. ház-i ak, 1784. (MNL online adatbázis) 6 HÓM HTD 74.423.27. 7 Mindszenti rk. tem-i ak. (MNL online adatbázis)
