Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Gál Viktor–Miskolczi Melinda: A gönci római katolikus plébániatemplom 2014. évi feltárása
312 Gál Viktor—Miskolczi Melinda Kristóf, György, Péter és Wendel kőfaragók, valamint 1500-ban Weiss János kassai képfaragó dolgozott a város számára. 1499-ben a templom plébánosa tisztséget előbb Mátyás, később Thyr Mihály, a krakkói egyetem magisztere töltötte be, utóbbi 1504-ig volt a mezőváros papja. 1518-ban Göncön már Spilner Bálint káplánt említették a plébános mellett (IVÁNYI 1926, 16). A 16. század közepén tért át a mezőváros a református vallásra. 1535-ben már név szerint ismerjük német ajkú prédikátorát, Hauer Sebestyént. A német gyökerekkel rendelkező lakosok elmagyarosodását a reformáció terjedése is felgyorsította. Jól példázza ezt az a tény is, hogy 1548-tól már magyar nyelven hallgatták Benczédi Székely István prédikációit, aki 1558-ig látta el a lelkészi feladatokat Göncön. A településre 1560 körül érkezett meg Károlyi Gáspár prédikátor. A település ekkoriban jelentős központi szerepet töltött be, ezt mutatja az 1566-ban itt megrendezésre került református zsinat is, melynek vélhetően az általunk kutatott épület adott otthont. Egy évvel később a plébániatemplom tűzvészben elpusztult, helyreállítására Károlyi Gáspár vezetésével került sor (IVÁNYI 1926, 113). A templom számára Kassán Illenfeld Andrással öntetett a város új harangot 1575-ben (Ml HALIK 1897, 346). Ettől az időponttól számítva Gönc középkori temploma a következő másfél évszázadra a reformátusok birtokába került. Vélhetően ide temették el 1591 decemberének végén Károlyi Gáspárt is. 1640-ben tűzvész pusztított a településen, mely megrongálta a templomot, és a harangot is megolvasztotta. A templom újjáépítésére Abaúj vármegye 100 forintot szavazott meg. Az új harang elkészítésével a város az eperjesi Wierd György mestert bízta meg, aki 1641-ben le is szállította művét (MIHALIK 1897, 346). Az ellenreformáció erősödésének köszönhetően a reformátusoktól 1672. április 26-án elvették egyházi eszközeiket. A templom katolikussá tételére feltehetően ekkor még nem került sor, mert 1675-ben Ács Gergelyné végrendeletében pénzt hagyott az ecclesia épületére. 1676-ban a Szepesi Kamarától már véleményt kértek a Göncre kirendelt katolikus pap javadalmazását illetően; ettől az időponttól számítva ismét volt plébános a mezővárosban (IVÁNYI 1926, 120). A Wesselényi összeesküvésben szerepet vállaló Csáky Ferenc gönci birtokrészeit a kincstár elkobozta, azt testvére Csáky István csak 1688-ban váltotta vissza a kamarától. 1695-ben Csáky István elzálogosította a várost a jezsuiták által vezetett kassai Convinctusnak azzal a kikötéssel, hogy a katolikus lelkész prezentálásának jogát fenntartotta magának. Ezzel a gönci templom újra katolikus kézbe került. A Rákóczi-féle szabadságharc alatt megnövekedett református befolyás után a templom 1711-ben visszakerült a jezsuitákhoz. Az új plébániatemplomot 1712-ben szentelték fel Szent Imre herceg tiszteletére. A város katolikus lakossága azonban ekkor sem olyan nagyszámú, sem olyan jómódú nem volt, hogy templomát könnyen fenn tudta volna tartani; a református vallású lakosok pedig nem törődtek az egyház ellátását biztosító földek és malom gondozásával. 1722-ben ennek orvoslására Foglár György egri kanonok kötött egyezséget a gönci protestánsokkal. A megállapodás értelmében a reformátusok kötelezték magukat a parókia ellátására, cserébe megállapították a stólát, amitől többet sem katolikustól, sem pedig protestáns vallásútól nem kérhetett a helyi plébános (IVÁNYI 1926, 121-123). A 18. század folyamán több alkalommal beszámoltak a templomhajó vagy a szentély megrongálódásáról, részleges pusztulásáról. Az újraszentelést követően 1733-ban egy állítólagos földrengés2 súlyos károkat okozott a templomban, aminek következtében azt 1742-ben bezárták (KASSAI 1904, 94). Az 1774-1777 között újra rossz állapotúnak leírt templomot 1791-ben tűzvész is megrongálta. Simaltsik István plébános 10 év alatt újíttatta fel az épületet (IVÁNYI 1926, 124). A tűzvészekben meggyengült templomfalakra a 19. század elején új veszély is leselkedett. A század első harmadának végén ismét megerősítésre volt szükség, mivel a „kavicsos és vadvizes talajra”3 épült templom falai alatt vízátfolyások jelentek meg. A következő, immár alapos felújításra 1883-1887 között került sor, az akkori kegyúrnő, gr. Pálffy Miklósné szül. Fredo Henrietta adományából (KASSAI 1904, 95). Az első, már műemlékvédelmi célokat is szem előtt tartó felújítás Padányi Gulyás Jenő vezetésével zajlott 1935-ben. A kivitelezési munkák során előtűnő, korábbi építési periódusokhoz tartózó elemeket részben kibontották, részben elfedve hagyták. Az alapozás megerősítése során a jelenleg álló falak mentén korábbi, visszabontott, 1,25 m széles, igen erős habarcsba 2 Gönc környezetében a 18. század első felében három földrengésről van adat, ezek egyike sem 1733-ban történt. 1712. november 30-án Megyaszón, 1725. november 30-án Kassán, 1740. március 28-án pedig Tállyán jegyeztek fel földmozgást. Az adatokat Czanik Csenge szeizmológus (Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium) bocsátotta rendelkezésünkre. 3 A feljegyzésben valójában tévesen szerepel a talajtípus megnevezése. Az Abaúji-Hegyalja északi részén — melyhez Gönc is tartozik - szarmata dácit és riolittufa található. A kistájfelszínen még harmadidőszaki agyag, nyirok és negyedidőszaki lösz van. „Talajvíz” csak a völgytalpakon található, 2—4 m mélységben. Mennyisége csekély (DÖVÉNYI 2010, 783-784). Az agyagos talaj templom alatti meglétét a feltárás során igazoltuk.
