Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Faragó Norbert–K. Tutkovics Eszter–Kalli András: Előzetes jelentés Bükkábrány-Bánya, VII. lelőhely pattintott kőeszköz anyagáról
Előzetes jelentés Bükkábrány-Bánya, VII. lelőhely pattintott kőeszköz anyagáról 29 I. táblázat. A pattintott kövek nyersanyag megoszlása Table I. Raw material distribution of chipped stones Nyersanyag darab / kavics Magkő Debitázs termék Retusált eszköz Csiszolt balta / előforma Összesen Andezit 349 16 Bükki szarukő 369 Felnémet-Mátraháza opál11 Egyéb 1313 Homokkő 10111 Jáspis 11112 Kovásodott fa 132132 Kovásodott mészkő 4 1 16 Kvarcit 26228 Kvarcporfír 2 1 710 Limnoszilicit 22 40 503 175 1 741 Mészkő 36238 Obszidián 4 17 746 4751242 Opálosodott kova1111 Pala 222120 63 Radiolarit11 Riolit 1321 16 Összesen 301 59 1309 650 31 2350 valószínűsít. Érdekes adalék, hogy a neolitikum későbbi fázisaiban az obszidián sokkal kisebb kavicsok formájában kerül a településekre, s ennek megfelelően az abból készített eszközök is kisebb méretűek (T. BIRO 1998, 34; FARAGÓ in press). A lelőhelyen a legnagyobb csoportot a limnoszilicitek különböző típusai jelentik, melyek lehetnek barnás, áttetsző, világosbarna-fehér, vagy éppen sárgásbarna változatok (4. kép 1—5). Származási helyük megállapítása problémás, nagyon sok esetben még a mikroszkópos/műszeres vizsgálatok sem vezetnek pontos eredményre (T. BÍRÓ 1998, 34; 2008, 19; SZEKSZÁRDI et al. 2010). Ugyanakkor egyértelmű, hogy a Tokaji-hegységben található források és változatok (Korlát, Árka, Mád) mellett a miskolci Avasról ismert típus is megtalálható a leletanyagban. Az előbbiek közül jól elkülöníthető a Tokaji-hegység déli részéről ismert ún. Mezőzombor típusú szilex, amely selymes fényű, szürke sávokat tartalmaz. Az utóbbi forrás tágabb környezetében, vagyis a Bükk hegységben meglévő kőzeteket is jól ismerték az egykor itt élt népesség tagjai. Ez abból is jól látszik, hogy az együttesben előfordulnak a szakirodalomban bükki szarukőnek, kvarcporfírnak (metariolitnak) (5. kép), illetve Felnémet-Mátraháza típusú opálnak nevezett darabok is. Utóbbi nyersanyagok — a paleolitikummal ellentétben — a neolitikumban már csak marginális szerepet játszhattak (T. BÍRÓ 1998, 17, 33-35; 2008 22-23). A felbukkanó nyersanyagok között érdekes helyet foglalnak el a kovásodott fa töredékek (6. kép), melyeken nem látszik semmilyen nyoma pattintásnak, tehát egyértelműen nem eszközkészítési célból kerültek a telepre. A megoszlásuk ugyanakkor rendkívül egyenletes a településen, ráadásul az obszidián és a különböző limnoszilicitek mögött a harmadik legszámosabb csoportot alkotják. Származásukat tekintve szintén a Tokaji-hegység a legvalószínűbb hely. További egységes csoportot alkotnak a csiszolt balták nyersanyagául szolgáló andezit, pala és egyéb keményebb kőzetek. Szerepeltetésük azért fontos, mert a leletanyagban számos olyan darab került elő, amely a pattintás nyomait mutatja, vagy éppen a lepattintott termékek közé tartozik. Ugyanakkor ezekből nem klasszikus pattintott kőeszközöket készítettek, hanem a csiszolt balták és vésők előformáinak és azok kidolgozás közbeni melléktermékeinek számítanak (7. kép). A szakirodalomban a csiszolt balták pattintással történő előkészítésére szintén régóta találunk példákat (WEINER 1987; ANTONI 2012, 29). Összefoglalóan elmondható, hogy noha széles spektrumú az előforduló nyersanyagok köre, a bükkábrányi telep kő nyersanyagai nagyobb hányadban mégis a Tokaji-hegységből származnak, és közülük is az obszidián játszotta a legmarkánsabb szerepet.
