Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
250 K. Tutkovics Eszter 92).3 Ehhez a kultúrkörhöz köthető a hévízgyörki 28. sz. férfi sír aranylemezzel borított fibulája (DINNYÉS 1991, 167 és 12. tábla 1), illetve a tiszavasvári 7. sz. sír ugyancsak arany fedlapos fibulája (ISTVÁNOVITS 1990, 89—90 és II. tábla 1), amelyekkel a szarmatán kívül ugyancsak a Przeworsk-, illetve csernyahovi területeken találkozhatunk, és előfordulásukat a 2—3. század fordulójára tehetjük (ISTVÁNOVITS 1990, 90). A 137 sz. női sírban a két fibula előkerülési helye is említésre méltó, ugyanis mindkettőt a bal vállnál, egymástól néhány centiméterre találtuk. Csatok A bükkábrányi 27 síros temető hat sírjában kerültek elő csatok a viselet részeként. Ezek közül három sírban vas-, kettőben bronz-, egy sírban pedig ezüstcsatot és tartozékait találtuk meg. Az S:86 sz. férfi temetkezésben a vascsat az egykori medence jobb oldalánál helyezkedett el (2. tábla 3). A hiányos csatfej téglalap alakú, kissé lekerekített sarkú, törött; kettős lemezes szíjszorítója négyzetes alakú, egyik vége kissé lekerekített sarkú. A felerősítést négy kis szegecs szolgálta, amelyikből az egyik hiányzik. Ehhez tartozhatott egy vékony, téglalap alakú, rossz állapotú vas szíjvég. Hasonló típusú csatok a madarasi temető férfi sírjaiban is megtalálhatóak voltak, ahol ez a típus már a legkorábbi sírok időszakában megjelent (KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 285). A csat a viseleti helyének megfelelően került elő, a szíjvég azonban a medence külső oldalára került, feltehetően a bolygatás eredményeként. Az S:95 sz. férfi sírban egy öntött, trapéz alakú bronzcsatot találtunk (4. tábla 5). A pecek hiányzik, e rövidebb oldala vasból készült, a hosszabbik oldalon kisméretű bevésés szolgált a pecek számára. Ezen kívül egy egytagú vascsat került a halott mellé, amelynek kettős, lemezes szíjszorítója erősen lekerekített végű (5. tábla 6). Az öntött, szögletes, bronzból készült övcsatok a madarasi temető legkorábbi horizontjához köthetőek (KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 286). A bronzcsat feltehetően viseleti helyzetben, a medence középső részén, míg a vascsat a jobb combcsont közepén került elő. Ha elfogadjuk a sír bolygatatlanságát, utóbbi esetben feltételezhető, hogy egy második övét helyeztek el a halott mellett, lecsatolt állapotban. A két csat elhelyezésére a férfi sírokban számos példa található (VÖRÖS 2001, 322—323), jellemzően a 2. századtól kezdve, egészen a szarmata kor végéig találkozhatunk ezzel a szokással (ISTVÁNOVITS—KULCSÁR 2002, 102). Ezeket a kisméretű, egytagú, négyszögletes fejű csattípusokat a 5 A fibula típusához az V. csoporthoz tartozó 120—131. típusok sorolhatóak (ALMGREN 1923, Tafel VI. 120-131). kutatás a szarmata időszak egyik legkorábbi lelettípusaihoz sorolta (PÁRDUCZ 1944,37), amelyekből a kéttagú csatok is kialakultak (VADAY 1989, 66). Az S:100 sz. sírban az enyhén trapéz formájú bronzcsat ugyancsak viseleti helyzetben, a medence bal oldalánál került elő (2. tábla 6). Közvetlenül mellette helyezkedett el egy kisméretű, téglalap alakú veret. A már fentebb említett, enyhén trapéz alakú típusokhoz tartozó, hasonló példányok fordulnak elő a madarasi temető 392. és 393. sz. férfi sírjaiban (KŐHEGYI—VÖRÖS 2011, 286), illetve két darab a vizesdpusztai 4. halom alatti sírban (PÁRDUCZ 1950, 79). Az S:139 sz. temetkezés vasból készült, D- vagy félkör alakú csatfejjel és lekerekített sarkú szíjszorítóval ellátott, kéttagú övcsatja feltehetően ugyancsak viseleti helyzetben, a medence bal oldalán került elő (9. tábla 3). Ez a típus megtalálható a római területeken is; egyaránt készülhettek bronzból vagy vasból, feltűnésükkel a 2. század utolsó harmadától számolhatunk (VADAY 1989, 67—68). Hasonló darabokkal találkozhatunk a szentes-kistőkei temető 133. sírjában (PÁRDUCZ 1944, 15 és XVI. tábla 1—2). Az S:146 sz. férfi sírban a mellkas alsó részén, a behajlított bal kar alatt helyezkedett el egy ugyancsak vasból készült, kéttagú példány (10. tábla 11). Ezek a téglalap alakú csatfejjel és kettős lemezes szíjszorítóval ellátott csatok ugyancsak jelen voltak már a madarasi temető legkorábbi időszakában (KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 285). Az S:218 sz., erősen rabolt férfi sírban előkerült két kisméretű, egytagú csat és a hozzájuk tartozó szíjvégek díszítésük alapján egy ezüstgarnitúra részei lehettek (13. tábla 1—3). Az egy síron belüli, egységet alkotó csatok és tartozékaik más lelőhelyeken is megfigyelhetőek; tartozhattak övhöz vagy bokaszíjhoz, ha a láb környékén helyezkedtek el, és viselőik mindenképpen az adott közösség legmódosabb férfi tagjai lehettek (DINNYÉS 1991,162—163). A bükkábrányi sírban előkerült csatok eredeti helye sajnos nem megállapítható, de kis méretük alapján tartozhattak lábbelihez. Az egytagú, ún. szarmata csatok használatát — legyen szó bokaszíjakról vagy övékről — a kutatás a 2. század második harmadától a 3. század első negyedéig keltezi (VADAY—KULCSÁR 1984, 258; DINNYÉS 1991, 164-165). A bükkábrányi facettált díszű csatokhoz hasonló került elő a Monor melletti Csév-pusztán (PÁRDUCZ 1941,19 és XXIII. tábla 18-19), Jászberény-Csegelapos lelőhelyen (VADAY 1989, 236 és Tafel 22. 1), illetve a vizesdpusztai 4. halom sírjából is ismerünk hasonlóan díszített szíjvégeket (VADAY 1986, 205 és Abb. 2. 13-14).
