Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
246 K Tutkovics Eszter gyökből fűzött nyakékében ugyancsak megtalálható volt a lapos, korong alakú, fekete színű üveggyöngy, a karneol- és az üveggyöngyök, továbbá egy kóni- kus kalcedon-, egy mészkő- és egy borostyángyöngy (8. tábla 4). A sír egészének gyöngykészletét tekintve ugyanazt állapíthatjuk meg, mint az előző esetben; a nyaknál és a medencénél előkerült gyöngyök típusai nagyjából megfeleltethetőek egymásnak, de a lábnál találtak jelentősen eltérnek. A nő nyakláncát egy ezüst lunula csüngő egészítette ki (8. tábla 2). Az S:223 sz. női sírban csupán néhány gyöngyszem került elő (3 db borostyán, 1 db korall, 3 db üveg), további gyöngyök nem voltak a temetkezésben (14. tábla 7). A S:195 sz. női sírban kétségkívül a gyöngy nyakláncok legteljeseb- bikét figyelhettük meg (12. tábla 1 és 6. kép 2). A három rétegben, in situ előkerült lánc 98 db gyöngyből, kettő bronzkarikából és egy bronzlemezkéből állt. A láncot nagyrészt borostyángyöngyökből fűzték (58 db), ezt egészítették ki az üvegből, korallból, karneolból és mészkőből készített darabok. Mindenképpen meg kell jegyeznünk a borostyángyöngyök magasabb számát a temető többi sírjával szemben, továbbá a korallgyöngyök is érzékelhetően nagyobb mennyiségben fordultak elei. Ezzel szemben az üveggyöngyök száma elhanyagolható, egyedül a nagyméretű, zöld színű, hatszög alapú hasábosak a kiemelkedőek mind mennyiségben, mind minőségben. Feltűnő továbbá, hogy az azonos típusú gyöngyök csoportokat alkottak a láncon belül, tehát egymás mellé fűzték az azonos példányokat. Érdekesség, hogy a borostyánokhoz nagyban hasonlító, de semmiképpen sem különleges, egyetlen narancsszínű, korong alakú üveggyöngyöt is a borostyánok között helyezték el. Figyelemre méltó továbbá a mutatós, sokszögű karneolgyöngyök alacsony száma (2 db), mintha ezeket helyettesítették volna a nagyon hasonló, ugyancsak sokszög alakú, lila színű üveggyöngyökkel. A csuklónál talált borostyán- és korallgyöngyök ugyan összevethetőek a nyaklánc gyöngyeivel, de a lábaknál találtak semmiképpen sem, mivel nincsen egyetlen azonos típus sem. A szarmata sírokban a gyöngy nyakláncok tekinthetőek a leggyakoribb nyakéknek, amelyek két végét egyszerűen összecsomózhatták vagy egy 1-1,5 cm átmérőjű, fémkarikával összekötözhették (VADAY 1989, 46). Az S:137 sz. temetkezés mellkasának közepén egy kisméretű bronzkarika került elő gyöngyök társaságában (8. tábla 7), de nem volt eldönthető, hogy ezek nyaklánc vagy öv részei lehetnek. A gyöngyök száma síronként eltérő lehet, a madarasi temetőben egy füzéren a legtöbb 82 db volt. E temetőben a gyöngy nyakláncos sírok nagyobbik része a korábbi időhorizonthoz köthető (KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 299). Mint láthattuk, a sírokban a nyak környékén előforduló gyöngyök nagy változatosságot mutatnak. A legváltozatosabb formában és a legnagyobb számban a borostyángyöngyök jelennek meg, e tekintetben az S:195 sz. női temetkezést emeltük ki. Ezek a gyöngyök a 2. században tűnnek fel a szarmata sírokban, és a 4. századig maradnak használatban (KŐHEGYI 1979, 122). Kisebb számban jelennek meg a karneol- és kalcedongyöngyök. Előbbiek esetében a gömbölyűekkel találkozhatunk a legkorábban, majd a 2. századtól kezdve feltűnnek a sokszögűek is. A lapos, hatszög alapúak nagyobb számban jelennek meg, majd a sokszögű, négyzetes átmetszetűek terjednek el leginkább (VADAY 1989, 104). A kalcedongyöngyök feltűnése hozzávetőlegesen megegyezik a karneolokéval, viszont a 3. század közepén már csak szórványosan találkozhatunk velük, a 4. század utolsó harmadára pedig teljesen el is tűnnek (VADAY 1989, 105). Az üveggyöngyök közül a nagyméretű, hatszög alapú, hasábosakat kell kiemelnünk. Ezeket az 1—3. században használták (DINNYÉS 1980, 201), de általánosabb elterjedésükkel a 2. században számolhatunk (DINNYÉS 1991, 158). A lapos, korong alakú üveggyöngyök mindenképpen a korai időszakhoz köthetőek (VADAY 1989, 103), a temető egyetlen, berakással díszített üveggyöngye a 2. század végétől keltezhető (DINNYÉS 1980, 201; VADAY-DOMBORÓCZKI 2001, 64). A koraik természetes formájában használják fel a gyöngyök készítésénél, ugyanis a hajtások belső járatai szolgálnak furatként, de előfordulhat, hogy valamilyen geometriai formára csiszolják ezeket (VADAY 1989, 106). Használatuk általánosnak tekinthető az egész szarmata időszakban (DINNYÉS 1980, 201). A mészkőből készített gyöngyök ugyancsak az 1—4. század folyamán találhatóak meg (DINNYÉS 1991,160). Az S:194 sz., feldúlt sírban talált barázdált üveggyöngy előkerülési helye ugyan nem határozható meg (11. tábla 2.2), de párhuzamai alapján az 1-3. századra keltezhető (DINNYÉS 1980, 201). Csüngök A bükkábrányi szarmata temetőben a csüngök fő típusát a félhold alakúak képviselik. Az S:137 sz. női temetkezésben a bal oldali kulcscsont tájékán egy ezüst, lemezes példány került elő, amelyet filigrán technikával és granulációval díszítettek; függesztő fülét az alsó lemezből hajlították ki (8. tábla 2 és 7. kép 1). Egy granulált díszítéssel ellátott, hasonlóan ezüstből készült csüngő került elő Rákóczifalva-Kastélydomb lelőhelyen (VADAY 1989, 264 és Tafel 88. 1). A gra
