Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
244 K. Tutkovics Eszter is, akárcsak Bükkábrányban: Endrőd-Szujókereszten a három árokkeretes sírból kettő körárkos, egy pedig négyzetes alakú volt (VADAY-SZŐKE 1983,121). A kétféle alakú árokkeret egy temetőn belüli használatát azzal magyarázza a kutatás, hogy nem az árok alakja volt a legfontosabb szempont a kialakításánál, hanem a halott elhatárolása a környezettől (KULCSÁR 1998, 39). Az árkok betöltéséből számos esetben kerül elő leletanyag: kerámia, illetve állatcsontok (VÖRÖS 1985, 133), vagy akár temetkezések (FODOR 1997, 110). Ez a jelenség interpretálható a halotti tor vagy áldozatok maradványaiként is (BOZSIK 2003, 98). A bükkábrányi sírok árokkereteiben jellemzően csak neolitikus kerámiát találtunk,3 viszont az S:132 temetkezés négyzetes árkában, a bejárat nyugati oldalán egy teljes lókoponyát tártunk fel. Hasonló szokással más temetőkben is találkozhatunk, a jelenség előfordulása általánosnak tekinthető (GULYÁS 2014, 40 és 27. lábjegyzet), és jellege alapján áldozati szerepet tölthetett be (KULCSÁR 1998, 73). Az árokkeretek nem köthetőek egy meghatározható csoporthoz a bükkábrányi sírok esetében, ugyanis három női, egy férfi és egy gyermek temetkezést jelöltek. A SÍROK RABLÁSA A temető 27 sírja közül csupán öt esetében — S:95, S:116, S:137, S:195 és S:223 — zárható ki teljes bizonyossággal a rablás, azaz majdnem 81%-os a temető rablottsága; ami más temetőkben is hasonlóan magas arányt képvisel (KŐHEGYI 1994, 277). Az S:2, S:63, S:146 és S:303 sz. sírok a gépi nyesés során sérültek,4 így esetükben nem volt megállapítható a bolygatás módja. Ha ezekkel nem számolunk, akkor sem változik számottevően az arány az egész temető tekintetében (78 %). Hét sír — S:86, S:100, S:112, S:132, S:135, S:139, S:140 - esetében megfigyelhettük, hogy a rablógödröt a halott mellkasa felől nyitották meg, a mellkas csontjait és az itt található mellékleteket eltávolították, míg a medence és lábak tájéka teljesen érintetlenül maradt, néha még a koponya is. A temetkezések másik részében — S:130, S:194, S:196, S: 197, S:218, S:275, S:349 — viszont a rablás során a sírgödör egészét érintették, így mind a fennmaradt vázrészek, mind a mellékletek erősen összedúlt állapotban, töredékesen maradtak fenn. Négy temetkezésnél — S: 108, S:138, S:270, S:324 — mellékletek egyáltalán nem, 3 Az árokkereteket több esetben is a középső neolitikus — AVK korú település objektumaira ásták rá. 4 A XI. lelőhely feltárásának kezdetekor csupán szkréperládás humuszolásra volt lehetőségünk, az így sérült temetkezéseket bolygatottként jelöltem meg. vázrészek is alig maradtak fenn a rablás következtében. A rablás típusait a nemek szempontjából vizsgálva nem állapíthatunk meg jelentős különbségeket. A mellkasi részt érintő rablások mindkét nemnél és a gyermek temetkezéseknél egyaránt előfordulnak, vagyis értékes, nemesfém ékszerek vagy viseleti elemek voltak eredetileg, kizárólag ezen a részen. A sírok egészét érintő rablások esetében ugyancsak feltételezhetjük ezt a női, férfi és gyermek sírok kapcsán egyaránt. A TEMETKEZÉSEK LELETANYAGA ÉKSZEREK ÉS VISELETI ELEMEK Torquesek A 27 sír közül az S:116 sz. gyermek temetkezésében került elő az egykori koponya tájékán egy ezüsthuzalból hajlított, mindkét végén hurkos záródású féltorques (6. tábla 6), továbbá az S:197 sz., meghatározhatatlan nemű egyén sírjában két ezüstdrótból csavart, ugyancsak hurkos záródású torques kisméretű töredéke (11. tábla 5). A nyakperecek nem számítanak a sírok leggyakoribb leletei közé (KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 269). Ezüstből, vasból és bronzból készített változataik széles körben elterjedtek az alföldi szarmaták körében, az első példányok már az 1. században megjelentek és pontus-vidéki hagyatékként értelmezhetőek. Később felbukkannak a helyi variánsok, és egészen a kései szarmata korig jellemzőek is maradnak (VADAY 1989, 48). A bükkábrányi S:116 sz. sírban talált példányhoz hasonló került elő a madarasi temető 306., ugyancsak gyermek temetkezésében a nyak környékén (KŐHEGYI-VÖRÖS 2011, 102 és 69. tábla 3), illetve a szeged-algyői 62. sírban bronzból (KŐHEGYI-VÖRÖS 1992, 67 és I. tábla 9). Az S:197. sz. sírban talált, kettő ezüstdrótból csavart nyakperec kis töredékének típusa már ritkábbnak számít az Alföldön (VADAY 1989, 49). Gyöngy nyakláncok A bükkábrányi sírokban négy női halott esetében figyelhettünk meg gyöngy nyakláncokat. Az S:2 sz. bolygatott sírban rendszertelenül helyezkedett el a 13 db karneol, 2 db hatszög alapú, hasábos, zöld üveg-, az 1 db hordó alakú üveg-, a 3 db hengeres üveg-, az 1 db lecsapott sarkú hasábos üveg-, az 1 db nyomott gömb alakú és a 2 db lapos, korong alakú üveggyöngy (1. tábla 1). A nyaknál előkerült gyöngyök nem tértek el nagyban a medencénél talált gyöngyöktől, viszont a lábnál elhelyezkedő típusokhoz már egyáltalán nem hasonlíthatóak. Az S:137 sz. sír női halottjának gyön-
