Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
238 K. Tutkovics Eszter S:195 sz., DNy—ÉK-i irányú női temetkezést, illetve az S:197 sz. erősen rabolt temetkezést, amely ugyancsak DNy—ÉK-i tájolású volt. A csoport sírjaiból ezeken felül az S:196 sz. meghatározhatatlan nemű, erősen rabolt egyén és az S:146 sz. férfi temetkezés ÉNy—DK-i tájolású sírjai tűntek ki, utóbbi ráadásul sírgödör nélkül, már a humusz rétegben jelentkezett. A délebbre elhelyezkedő csoport mind all halottjának meghatározható volt a neme. Az északnyugati — illetve a temető középső, nyugati — sarkában csak férfiak sírjai kaptak helyet, míg a délnyugati sarokban kettő női temetkezés került elő. Utóbbiak azért is érdekesek, mert DK—ÉNy-i tájolásuk eltér a csoport többi sírjának ÉNy— DK-i vagy ÉK—DNy-i irányától. A csoportban két temetkezés négyzetes alakú árokkerettel, egy pedig kör alakú árokkal volt megjelölve, ezek egymástól viszonylag kis távolságban helyezkednek el a középső területen, ami a temető legmagasabb részét képviseli. Szembetűnő továbbá, hogy ezt a csoportot és egyben az egész temetőt déli irányból egy hat sírból (S:2, S:63, S:275, S:218, S:249, S:349) álló, nagyjából Ny—K-i irányú sor zárja. Az eltérő tájolású S:2 és S:63 sz. temetkezéseket leszámítva ezek a temető leginkább rablott sírjaihoz tartoznak. Végül a legfeltűnőbb, hogy a két sírcsoport között az S:223 sz. rabolatlan női temetkezés helyezkedett el magányosan. A sírok tájolása viszonylag egységesnek mondható a temetőben, mint fentebb is láthattuk; az ÉK—DNy-i, illetve ÉNy—DK-i irányítás tekinthető az uralkodónak. Négy sírt azonban ellentétesen tájoltak (kettő DK—ÉNy és kettő ÉNy—DK), kettő esetében — S:108 és S:349 - pedig az irányítás nem volt eldönthető a rablás miatt. A négy sír közül kettő, az S:2 és S:63 sz. női temetkezés, ahogy már láthattuk, a temető délnyugati sarkában található, az S:195 és S:197 sz. sírok pedig az északi csoportban. A S:197 sz. temetkezés halottjának nemét nem tudtuk megállapítani, de feltűnő, hogy a másik három biztosan női sír volt. Az S:195 sz. temetkezés ezen felül a leletanyagát és a halott pozícióját tekintve is kiemelkedik a többi sír közül. A kutatás az É—D-i tájolású sírok esetében megemlít egy, a szarmata Barbaricum északi határán, a későbbi Csörsz-árok vonalán koncentrálódó csoportot, amelynek tagjai viszonylag kisszámú, idegen elemként értékelhetőek. Temetőikben elvétve találkozhatunk az ellentétes tájolással is (KULCSÁR 1998,19-20). A SÍRGÖDRÖK MÉRETE ÉS FORMÁJA A temető 27 sírjából egy, az S:146 sz. temetkezés esetében nem figyelhettünk meg sírgödröt, továbbá az S:63 és S:270 sz. temetkezések bolygatottsága nem tette lehetővé a pontos meghatározást. A sírok mélysége 5 és 90 cm között váltakozik, legsekélyebbnek az S:116 és S:135 sz. gyermektemetkezések tekinthetőek, ha nem számítjuk az S:2 és S:303 sz. bolygatott sírokat. Az öt, árokkal jelölt sírból három — S: 95, S:130, S:324 — mindenképpen a mélyebb sírgödrök közé sorolható; a legmélyebb sírgödrök —S:218, S:324, S:349 — erősen rablottak voltak. A férfiak és a nők sírjainak mélysége között nem lehet számottevő különbséget tenni. A sírgödrök méretarányait a kutatás által alkalmazott hosszúság és szélesség adatok hányadosa alapján 24 sír esetében vizsgálhatjuk (ISTVÁNOVITS 1991, 35; NAGY M. 2014, 119), eszerint átlagosan 2,39 az index-érték. A férfiak 2,55, a nők 2,24, míg a gyermek sírok 2,38 értékűek. Az index-értékek alapján jellemzően a sírok téglalap vagy hosszúkás téglalap alakúak voltak, ritkán lekerekített sarokkal; kivételt képez az S:2 sz. sír északi vége felé erősen kikerekedő sírgödre. A négyzeteshez közelebb állóak — S:108, S:130, S:138, S:218, S:275, S:349 — a legtöbbször erősen rablottak voltak, nem kizárható, hogy a rablás során bővítették a sírgödröt a rövidebb irányba. A gyermek sírok közül csak az S:116 sz. temetkezés sírgödre áll közelebb a négyzetes formához. A sírgödrök alapterületét vizsgálva három nagyobb csoportot különíthetünk el. A legkisebb alapterületűek nem haladják meg a 2 m2-t. Ezek közé tartoznak az S:196 sz. meghatározhatatlan nemű egyén, az S:116, S:135 és S:324 sz. gyermek, az S:223 és S:303 sz. női, valamint az S:100 és S:139 sz. férfi sírok. A 2—5 m2 nagyságúak képviselik a legnagyobb arányt 13 sírral. Ezek túlnyomó része — S:2, S: 112, S:130, S:132, S:137, S:194, S: 195 — a női, négy a férfi (S:86, S:95, S:140 és S:275) temetkezések közé tartozik, kettő pedig meghatározhatatlan nemű egyén (S:138 és S:197). A legnagyobb méretű három sír alapterülete 5 m2 feletti. Ezek közül az S:349 sz. női temetkezés meghaladja a 9 m2-t, míg az S:108 sz. meghatározhatatlan nemű egyén sírja és az S:218 sz. férfi sír alig haladja meg az 5 m2-t. Mindhárom a leginkább rabolt sírok csoportjához tartozik, de az S:218 és S:349 sz. temetkezésekben fennmaradt leletek alapján következtethetünk egykori gazdagságukra. Ha elfogadjuk, hogy a sírok alapterülete társadalmi rangot jelöl (NAGY M. 2014, 120), továbbá kiegészítjük ezt a mélység adatokkal is, akkor mindenképpen a közösség két legelőkelőbb és leginkább megbecsült tagjával számolhatunk esetükben. Az árokkal ellátott sírok közül az S:95 sz. sír emelkedik ki sírgödrének alapterületével (3,42 m2), de a temető sírjai között egyáltalán nem feltűnő. A más temetők esetében megfigyelhető szokás,
