Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 221—274. SZARMATA TEMETKEZÉSEK A BÜKKÁBRÁNYI LIGNITBÁNYA TERÜLETÉN Bükkábrány-Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai K. Tutkovics Eszter Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A bükkábrányi bánya területén a beruházáshoz kapcsolódóan 2007 óta folynak megelőző régészeti feltárások a Herman Ottó Múzeum vezetésével. 2011-ben a bányászati tevékenység az egykori Csincse-patakot nyugati irányból kísérő magasparthoz érkezett, ahol az előzetes terepbejárások alkalmával 25,56 hektár nagyságú területen azonosították Bükkábrány-Bánya, XI. lelőhelyet. A feltárások 2012 júliusától 2014 márciusáig tartottak, amelyek során 130000 m2 felületen közel 3700 objektumot találtunk. A XI. lelőhely déli részén, egy kisebb homokdombon egy 27 sírból álló, a 2-3. század fordulójára keltezhető szarmata temetőt tártunk fel. A temetkezések közül három sírt négyzetes alakú, kettőt pedig kör alakú, nyitott árokkerettel jelöltek. A temetőn belül igen magas, közel 81 %-os volt a rablottság aránya, ennek ellenére három női, egy férfi és egy gyermek temetkezés érintetlen maradt. A női sírok esetében megemlíthetjük a kettős fibulaviseletet és a gyöngyök változatos felhasználását; megfigyeltünk gyöngy nyakláncokat, karékeket, illetve a láb környékét díszítő egybefüggő vagy elkülönülő gyöngyös viseletét. A férfi síroknál egy bronzhuzal karperec párt és egy bronz késnyelet emelhetünk ki. A beruházás sajátos jellege miatt nagyméretű, összefüggő területek kutatására nyílik lehetőségünk az évek folyamán. A temető közvetlen szomszédságában feltárt szarmata település, illetve a közelében talált három további temető és újabb települések feldolgozása után teljesebb képet kaphatunk a Csincse-patak egyik, eddig kutatatlan régiójának császárkori történetét illetően. Kulcsszavak: római császárkor — szarmata, 2—3. század fordulója, árokkeretes temetkezések BEVEZETÉS Bükkábrány község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a 3. sz. főút mentén található Vatta, Csincse és Mezőkeresztes települések szomszédságában (/. kép). Ezen a területen az 1960-as években folytatott kutatások óta jelentős méretű lignittelepek ismertek, amelyekből számottevő mennyiségű, több százmillió tonna lignit termelhető ki. A bükkábrányi bánya 1985 óta működik, ellátva a visontai erőművet a villamos energia előállításához szükséges lignit egy részével, illetve kielégítve a környék lakosságának felhasználási igényeit is. A bükkábrányi bánya a Mátrai Erőmű Zrt. két külszíni fejtésű bányája közül a kisebbik méretű. A külszíni fejtés során a lignittepelek felett található rétegeket eltávolítják, a kitermelt meddőanyagokat pedig visszatöltik a bányatérségbe. Ahogy a külfejtés kimerül, a bánya továbbhalad, és újabb rétegeket termel le, amelyeket visszatölt az előző terület gödrébe.1 A beruházáshoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárások 2007 óta folynak a bükkábrányi bánya területén a miskolci Herman Ottó Múzeum vezetésével. A feltárások megkezdése óta egyetlen év sem telhetett el régészeti munkálatok nélkül a területen. A 2011. évben egy szűkebb, jól körülhatárolható terület feltérképezésére kerülhetett sor, ekkor közelítette meg ugyanis a bányászati kitermelés az egykori Csincse-patak régióját. A területen 2011 áprilisában P. Fischl Klára vezetésével és a Miskolci Egyetem hallgatóinak részvételével történt terepbejárás, amelynek során 25,56 hektáron azonosították a Bükkábrány-Bánya, XL lelőhelyet.2 Már a terepbejáráson igen intenzív megtelepedésre lehetett következtetni több régészeti korszakból is. A lelőhely a Csincse-patakot nyugati irányból kísérő és a környezetéből 5—6 méterrel kiemelkedő magasparton helyezkedett el. A régészeti feltárások 2012 júliusában kezdődtek meg, és 2014 márciusáig tartottak. 1 Forrás: www.mert.hu 2 HÓM RégAd 4996-11.
