Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Koós Judit: A fémművesség emlékei egy késő bronzkori települése: Muhi-3. kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
144 Koós Judit Sajó vonalán Ózd környékén bányászhatták.11 Kivétel ez alól a sarló öntőmintája {16. t. 1—2) és egy simára csiszolt, töredékes kő (öntőminta?) [6. t. 3), amelyek nyersanyaga eltérést mutat a többitől. A makroszkópos meghatározás alapján ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a forma permi vörös homokkőből készült. Ez a finom szemcsézettségű homokkő az egyik legszélesebb körben elterjedt és használt kőféleség, amelyet tulajdonságai alkalmassá tesznek a mintakészítésre: jól megmunkálható, tartós, és ellenáll az öntés során fellépő hőmérsékletváltozásnak (SZABÓ 1996, 269-270; HORVÁTH 2004, 33; PÉTERDI 2004, 490).12 Régiónkban ismeretlen ez a kőzet, amelyet valószínűleg nagy távolságú cserehálózat útján szerezhettek be. Előfordulási helyeként a Balaton-felvidék és a Mecsek határozható meg. A vörös homokkőből készült öntőformák jelenléte és használata az Alföld északi peremterületén jól szervezett közösségeket és a speciális nyersanyagok ugyancsak jól szervezett cserehálózatát feltételezi (KOVÁCS 1986, 193).13 A fémművesség emlékanyagát vizsgálva lehetőség nyílik a kutatásban a településhierarchia finomítására, amely alapvetően az egyre növekvő számú késő bronzkori telepközléseknek köszönhető (V. SZABÓ 2004a; NAGY 2005; 2007; BEJINARIU et al. 2008; MARTA et al. 2010; KOÓS 2013; MARTA 2013; L. NAGY 2015). Eszerint lényeges különbség mutatkozik az átlagos minőségű bronzeszközöket és öntőformáikat előállító, használó és az ún. „rétegspecifikus”, vagyis nagy értékű, különleges és egyedi tárgyakat gyártó települések között (V. SZABÓ 2004a, 148). Váczi Gábor a hálózatelemzés régészeti alkalmazásának lehetőségeit kutatva a késő bronzkor fémművességére vonatkozóan a több szintű cserehálózattal magyarázza azt a tényt, hogy máshol készülnek és máshová jutnak el a hétköznapi, és máshová a presztízstárgyak (VÁCZI 2014, 262-264). Muhi-3. kavicsbánya ebben a csoportosításban azok közé a késő bronzkori lelőhelyek közé tartozik, ahol a napi munkavégzéshez szükséges eszközöket készí11 A meghatározásokat Fehér Béla mineralógus és Kereskényi Erika geológus, a Herman Ottó Múzeum Ásványtárának munkatársai végezték, segítségüket köszönöm. 12 Péterdi Bálint kutatásai rámutatnak arra, hogy egyes esetekben a makroszkóposán homokkőnek meghatározott példányok a vékonycsiszolatos mintavételt követően mesterséges anyagúnak bizonyultak (PÉTERDI 2004, 491). A muhi öntőformák ilyen irányú vizsgálata nem történt meg. 13 A Kárpát-medencén túlmutató távolsági kereskedelem fontos bizonyítékára bukkantak az urnamezős kultúra bölcskei településén, ahol az öntőformák nyersanyagát északi, dániai eredetűnek határozták meg (SZABÓ 1996, 270). tették: sarlót, lándzsát, tokos baltát {16. t.; 17. t. 1, 3).'4 15 Ezek elkészítése nem igényelt átlagon felüli szaktudást, elegendő volt egy, a településen tevékenykedő mester (ötvös, kovács), aki a kisebb közösségeket ellátta az egyszerűbb tárgyakkal.1'’ Ezt látszanak igazolni a feltárt öntőformák, az agyag fújtatócső töredéke (15. objektum: 14. t. 1) és a megmunkáláshoz szükséges kőeszközök, amelyek együttes, nagyobb számú előfordulása esetén feltételezhetjük egy-egy műhely meglétét a lelőhelyeken (BEJINARIU et al. 2008, 197-199; MARTA et al. 2010, 47—53). Adalékokkal szolgálhatnak a kőeszközök fémművességben való alkalmazására azok a pattintékok, amelyeknek a mintanegatívok kialakítása, a forma bevésése során jutott fontos szerep (HORVÁTH 2004, 33).16 E tárgycsoport gondosan megmunkált darabjai több objektumból is felszínre kerültek (1., 4—5. objektumok). Az öntőformák vizsgálata kapcsán megválaszolatlan az a kérdés, hogy a feltárt leletek milyen kontextusban kerültek elő. A csekély felületre kiterjedő leletmentés nem tette lehetővé annak eldöntését, hogy ezek a tárgyak egyszerűen csak szemetesgödörbe dobott töredékek, vagy a munkafolyamat helyén hagyott darabok lennének. Esetleg itt is egy különleges rendeltetésű gödörről beszélhetünk, amely a mester/ek égieknek ajánlott adományát rejtette. A feltárás során megfigyelt égésnyomok, hamu és faszénmaradványok alapján ez a gondolat is felvetődött bennünk. Hasonló jelenséggel Oszlár-Nyárfaszög pre-Gáva korú településének feltárásakor is találkoztunk (KALICZ-KOÓS 1997,68, 60. kép; KOÓS 2013, 771—792). Az itt tapasztaltak isme14 A lelőhely 3. számú objektuma igazából csak egy fél gödör. Foltja jól érzékelhető volt a partfalban. A helyszíni szemle során innen mentette meg Pusztai Tamás egy sarló töredékes állapotú, kétoldalas öntőformáját. A leletmentés megkezdésekor elsősorban ennek az objektumnak a bányagödörbe esett felét igyekeztünk megkeresni. A zuhanás ívét és a betöltés elszíneződését követve találtuk meg, benne további két öntőformával. Nagy valószínűséggel ebből a gödörből kerülhetett ki mindhárom öntőminta (a tokos balta két kisebb darabját a véletlennek köszönhetően egy alapos esőzés után, a bányagödör mélyén találtuk meg). 15 Legújabban a Nyíregyháza mellett folytatott feltárások során bukkantak a késő bronzkori fémművesség bizonyítékaira. A zárt objektumokból öntőformák, olvasztótégely darabjai és egyéb, a fémfeldolgozáshoz szükséges eszközök kerültek napvilágra. Az előkerült leletanyag alapján a települést a leletközlők a RB D időszakába sorolták (BEJINARIU et al. 2008, 198—224; MARTA et al. 2010,47-53; MARTA 2013, 208-209). 16 L. Olexa közölt két sírt a füzesabonyi kultúra alsómislyei (Nizná Mysl’a) temetőjéből, amelyeket fémművességgel foglalkozó mesterek sírjaiként azonosított. Az elhunytak mellé helyezett eszközkészletükben többek között pattintott kőpengék is voltak (OLEXA 1987, 257-258, Abb. 2, 2-3; Abb. 4, 4).
