Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Koós Judit: A fémművesség emlékei egy késő bronzkori települése: Muhi-3. kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
A fémművesség emlékei egy késő bronzkori településen: Muhi-3. kavicsbánya 143 Lánd^sahegy6 öntőformája (17. t. 3; 20. t.) A formába egy kétszárnyú, lángalakú lapu, bordával díszített lándzsalapot faragtak. A minta lándzsátok felőli vége letört, de az jól kivehető, hogy a bordák túlnyúlnak a lándzsalapon a tok felső harmadáig. Középbordáját egy-egy keskeny borda kíséri, amelyek a lándzsacsúcsnál egybeolvadnak a középbordával. Az öntőforma érdekessége, hogy a két formafél nem illeszkedett tökéletesen egymáshoz, ezért öntés közben a folyékony fém a résen át az osztósík közé folyt. Ennek nyoma látható az öntőforma fotóján. Az osztósíkon megfigyelhetőek még olyan apró kis karcolások, amelyek az öntvény mintából történő kiszedésekor keletkezhettek. Ezek számából többszöri öntésre, többször használatos öntőmintára következtethetünk. Az eddig ismert lándzsa öntőformák között rendkívül ritkák azok, amelyeknél „sorozatgyártás” nyomai figyelhetők meg (vö. TROMMER-BADER 2013, 316, további irodalommal).7 Méretek: 134 x 100 x 50 mm, a lap hossza: 110 mm. A muhi öntőforma lándzsahegye tipológiailag a lángalakú lapú középbordás, tokos lándzsák csoportjába tartozik, amely a Kárpát-medence késő bronzkorának legkedveltebb típusa (MOZSOLICS 1985, 20—23; HETESI 2004, 58—59). Ríhovsky a morvaországi leletanyag vizsgálata során a hasonló kialakítású és díszítésű lándzsahegyeket kronológiailag a Ha Al-Ha A2 periódusba sorolta azzal a kiegészítéssel, hogy a lándzsalap és a bordadíszes tok önmagában is beleillik a RB D-Ha Al-HaB2 horizontba (RÍHOVSKY 1996, 6-10, Taf. 21,234). A lángalakú lapú lándzsahegyek gyakori tárgyai a RB D és Ha A1 időszakok depóleleteinek. Több formai variánsuk ismert, azonban ez nem könnyíti meg keltezésüket, nem köthetők határozottan egy-egy fémhorizonthoz (MOZSOLICS 1973,33-34; 2000,20; HETESI 2004, 58-59; VÁCZI 2007,131-133; NOVÁK-VÁCZI 2010, 97—98). Gyártásukkal már az ópályi horizonttól számolhatunk, jelentős számú előfordulásuk azonban változó formavilággal és díszítéssel az aranyosi és a kurdi horizontok időszakára tehető (MOZSOLICS 1985, 20-24; NOVÁK-VÁCZI 2010, 97). Régiónkban a muhi öntőforma lángalakú lapú, bordadíszes lándzsájának pozitív párhuzamaiként a RB D-Ha A1 átmeneti periódus idejére keltezhető bükkaranyosi II. depó hasonló leleteit értelmezhetjük (MOZSOLICS 1985, Taf. 4, 4). 6 A lándzsahegyekről összefoglalóan legújabban Id. BADER 2015, 235-258. 7 Az Alföld északi peremvidékének egy másik késő bronzkori (RB D-Ha Al) településéről, Oszlár-Nyárfaszögből is ismerünk lándzsahegy öntőformát (KOÓS 2001, 230, Taf. la-b). Hasonlóság mutatkozik a közeli Polgár-M3/l. lelőhely lándzsahegy öntőformájával is, amelynek készítési ideje a Ha A2 időszakára tehető (V. SZABÓ 2004b, 85). A típuscsoport darabjainak gyártása a Ha Al-Ha B2, hajdúböszörményi periódusban is folytatódik, amikor is a lángalakú lapú lándzsahegyekkel szemben a lekerekített, babérlevél formájúak készítése válik uralkodóvá, s ezzel egy időben megszűnik a lándzsátok bordával történő díszítése is (KEMENCZEI 1996, 77-78; MOZSOLICS 2000, Taf. 27,1-2; Taf. 39, 9-11; Taf. 54, 8, stb.; V. SZABÓ 2002, 62). Az objektumokban az öntőformák mellett olyan megmunkált kődarabok is előfordultak, amelyek nagy valószínűséggel a fémöntéshez kapcsolódó műveletekkel hozhatók összefüggésbe, de tárgyak mintái, negatívjai nem láthatóak rajtuk8 (L, 3., 6., 11., 14. objektumok).9 A sík felületű, csiszolt példányok talán minta nélküli fedőlapként azonosíthatóak. Ezek egyike egy négyszögletes, oldalán és felületén simára csiszolt kő, amelyen egy bizonytalan eredetű tárgy (sarló?) körbeégett formája figyelhető meg (6. objektum: 6. t. 3; 18. t. 2). A töredék alján és oldalán is égésnyomok láthatók. Méretek: 87 x 75 x 41 mm. Felszíni gyűjtésből származik egy barna színű, erősen lekopott felületű, szemcsés anyagú, jelentős porozitású darab, amelyen két párhuzamos vájat figyelhető meg (17. kép 2; 21. t. 1). Talán eszközök csiszolását végezték benne. Méretek: 71 x 61 x 22 mm. Ugyancsak szórvány az a négyszögletes, vastag, simára csiszolt felületű töredék, amelyben két ívelt bevésés látható (17. kép 4; 21. t. 2). Méretek: 48 x 48 x 41 mm. Lehetséges, hogy tűk öntőmintáját a törést követően csiszolásra, élezésre használták.10 * A késő bronzkor időszakában az Alföld északi peremvidékén, kőben szegény környezetben komoly értéket képviselhettek az öntőformák. Anyagvizsgálatuk ezért is indokolt. A Muhi-3. kavicsbányából előkerült leletek nyersanyagára és származási helyére vonatkozóan az a vélemény fogalmazódott meg, hogy mindegyik darab homokkőből készült és a Bükk északi oldalán, vagy a 8 Hasonló jelenségeket tapasztaltunk Oszlár-Nyárfaszögben egy különleges rendeltetésű gödör feltárásakor, ahol az öntőformák mellett ismeretlen funkciójú, megmunkált kövek hevertek (KOÓS 2013, 780). 9 A leletmentés ideje alatt végzett felszíni gyűjtésből további kőeszközök, pattintékok, kőbalta töredékek származnak. 10 Erre vonatkozó példák a középső bronzkorból is ismertek (HORVÁTH 2004, 33).
