Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Koós Judit: A fémművesség emlékei egy késő bronzkori települése: Muhi-3. kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 131—175. A FÉMMŰVESSÉG EMLÉKEI EGY KÉSŐ BRONZKORI TELEPÜLÉSEN: MUHI-3. KAVICSBÁNYA (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Koós Judit Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: 2004-ben Muhi-3. kavicsbánya területén egy engedély nélküli bányaművelés során csaknem teljesen megsemmisült egy bronzkori lelőhely. A leletmentés több öntőforma leletet és a fémmegmunkáláshoz szükséges tárgyakat eredményezett, amelyek feldolgozó műhely jelenlétére utalnak. A település gödreiből leégett épületek maradványai, a háztartások hulladéka és gazdag kerámiaanyag került napvilágra. Az egyik gödörbe rejtett kis készletszámú edénydepó a település lakóinak rituális tevékenységébe nyújt betekintést. A cikk a feltárt gödrök funkcióját, ezzel összefüggésben a településszerkezeti képet vizsgálja, megkísérelve a lelőhely elhelyezését az Alföld északi peremterületének RB D-Ha A1 időszakába sorolható települései között. Muhi lelőhelye része annak a pre-Gáva (RB D-Ha Al) leletkörnek, amely a Tisza mentén Szegedtől Polgárig rokon formák elterjesztésével egységesíti a korábbi, regionális jegyeket felmutató edényművességet. Leletanyagában megtalálhatóak a továbbélő, halomsíros kerámiaformák (RB B2-C periódus) és a Piliny-kultúra késői időszakának fazekasságát jellemző formai és díszítőelemek. A sekélyebb és szélesebb árkok díszítés általánossá válása, kombinált alkalmazása a különböző edénytípusokon, az új edényégetési technika használata (fekete-sárga színkombináció) a település időrendi helyzetét a Ha Al időszakra határozzák meg. Kulcsszavak: késő bronzkor, pre-Gáva időszak (Ha Al), település, öntőformák, edénydepó Muhi község a Bükk hegység és az Alföld találkozásánál, a Sajó folyó bal partján helyezkedik el. A terület kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően a késő bronzkor folyamán intenzíven lakott, több ismert régészeti lelőhely is a településhez köthető (/. /.). A Piliny-kultúra emlékanyagát Muhi-Princ tanya, Muhi-Csüllődomb,1 valamint Hosszú-dűlő feltárásaiból, a Kyjatice-kultúráét Muhi-Nagyhomok-dűlőből (KEMENCZEI 1984,159), a Gáva-kultúra kisméretű csészéjét pedig a Jászoltódűlőből ismerjük (KEMENCZEI 1971, 31-96). A település közvetlen környezetéből még két lelőhely, Ónod-Homokbánya (KEMENCZEI 1984, 111—112) és Köröm-Kápolna-domb (a korábbi téves meghatározás szerint Rákóczi-domb: KEMENCZEI 1984, 157; HELLEBRANDT 2015, 199-212) sorolható a késő bronzkor—kora vaskor időszakába. A lelőhelyek elhelyezkedését követve megállapítható, hogy ez az a 1 A két lelőhelyről összefoglalóan ld. KEMENCZEI 1965, 4-26; 1984,111. területsáv, ahol a Piliny-kultúra temetőiben világosan nyomon követhetőek a RB D-Ha Al időszakban bekövetkezett változások. A községhez tartozó 3. számú kavicsbánya területén 2004 nyarán bejelentés nélkül kezdtek munkálatokba, amelyek csak véletlenül jutottak tudomásunkra. A helyszínre érkező Pusztai Tamás azonnal leállíttatta a munkát, azonban addigra a pusztítás mértéke már meglehetősen nagy volt (/. kép). Néhány nagyméretű edény és egy öntőforma töredékét a helyszíni szemle során sikerült begyűjtenie. Az ezt követő rövid lelet- mentő-hitelesítő ásatás és a terepbejárás során bebizonyosodott, hogy egy több hektáros lelőhely DK-i része gyakorlatilag megsemmisült. A feltárás két szondára szorítkozhatott (1—3. kép), az ezekből előkerült leletanyag alapján az objektumok két kategóriába sorolhatóak: késő bronzkori leletanyaggal kevert újkőkori gödrök és sírok, valamint késő bronzkori telepjelenségek. A neolitikus Tiszadob-csoport festett díszű kerámiái, csiszolt kőeszközei mellett elpusztított sírjaik maradványait is megtaláltuk a kitermelt földhányásban. A bánya több
