Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Patay Róbert: Kora és középső rézkori telepnyomok Mezőzombor–Községi temető lelőhelyről
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 113—130. KORA ÉS KÖZÉPSŐ RÉZKORI TELEPNYOMOK MEZŐZOMBOR-KÖZSÉGI TEMETŐ LELŐHELYRŐL Patay Róbert Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre Absztrakt: A tanulmány a 2001-ben Mezőzombor-Községi temető lelőhelyen folytatott ásatáson előkerült kora és középső rézkori teleprészletet ismerteti. A kora rézkori tiszapolgári kultúra négy, és a középső rézkori bodrogkeresztúri kultúra egy gödre került feltárásra, belőlük nem túl nagy mennyiségű, de jellegzetes kerámiaanyag származik. A lelőhely és a leletek újabb adatot nyújtanak az Eszakkelet- Magyarországon mindeddig kevéssé kutatott kora és középső rézkori települések megismeréséhez. Kulcsszavak: Eszakkelet-Magyarország, rézkor, tiszapolgári kultúra, bodrogkeresztúri kultúra, település, kerámia A LELŐHELY ÉS A 2001. ÉVI ÁSATÁS Mezőzombor község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Taktaközben található. A Taktaköz az Alföld nagytáj Közép-Tisza-vidék középtájához tartozó egykori hordalékkúp síkság, amelynek felszínét a pleisztocén idején a Szerencs-patak és a Zempléni-hegységből érkező vízfolyások hordalékaiból kialakult löszös homok képezi. A területen a Tisza gyakori áradásai miatt jelenleg agyagos és löszös öntéstalajok találhatók (DÖVÉNYI 2010, 151-152; BAKOS-FISCHL 2015, 53-54). Mezőzombor-Községi temető lelőhelyen (/. kép) az utóbbi években többször zajlott régészeti kutatás (KOÓS 2003; BAKOS-FISCHL 2015,57-59) és számos korszak emlékei előkerültek (KALICZ—KOÓS 2000; PATAY R. 2002; CSENGERI 2001; 2004; KOÓS 2006; SIKLÓSI-CSENGERI2011). 2001-ben Csengeti Piroska és a szerző vezetésével két szelvényben folyt kutatás (CSENGERI—PATAY 2003), ezek együttes nagysága a 400 m2-t érte el. Az 1. számú szelvény (2. kép) csatlakozott a 2000-ben feltárt szelvényhez (nagysága 215 m2; KOÓS 2003; PATAY R. 2002). Az ásatás során összesen 72 objektumot tártunk fel. A középső neolitikum időszakából a tiszadobi csoport gödreit és 3 sírját, a bükki kultúra 1 sírját, valamint 1 késő neolitikus gödröt találtunk. A rézkorból a tiszapolgári kultúra 4 gödrét, a bodrogkeresztúri és badeni kultúrák 1-1 gödrét, a bronzkorból a Nyírség-kultúra 2 gödrét, a füzesabonyi kultúra 7 sírját, a Gáva-kultúra 3 gödrét és pontosabban nem meghatározható korú bronzkori gödröket tártunk fel. Mindezeken túl előkerültek még egy 3—4. századi, császárkori település objektumai (gödrök, kemence, ház) és több bizonytalan korú objektum is. A KORA RÉZKORI OBJEKTUMOK ÉS A LELETANYAG A kora rézkori objektumok az 1. szelvényben kerültek elő (2. kép). A lelőhely az ásatások során napvilágot látott leletanyag és az ott folytatott terepbejárások (BAKOS—FISCHL 2015, 59) tanúsága szerint a középső neolitikum időszakától kezdve az Árpád-korig (a vaskor kivételével) folyamatosan lakott lehetett. A két ásatáson feltárt három szelvényben (2. kép\ PATAY R. 2002, Fig. 1) igen intenzíven, a feltárt terület nagyságához (összesen 615 m2) képest nagy számban kerültek elő különböző korú jelenségek. Ennek köszönhetően több más objektumból is származik szórványos rézkori anyag (Z kép), így például a 2. felület 34. számú gödörkomplexumából a jelentős mennyiségű középső neolitikus anyag mellett mintegy 200 db kora és középső rézkori töredék is napvilágot látott. Valószínűleg egy vagy több rézkori gödröt áshattak a középső neolitikus objektumra. A nagy mennyiségű szórvány anyag és a felszínen gyűjtött leletek (BAKOS-FISCHL 2015, 59) alapján joggal feltételezhetjük, hogy a kora és a középső rézkori település is jóval nagyobb kiterjedésű lehetett, mint az a kis részlet, amit a két ásatás során ebből feltártunk.
