A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Bodnár Tamás - Kovács-Veres Tamás Gergely: Borsod vármegye Szendrői járásának nemességvizsgálata 1724-1730 (Forrásközlés)
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 255—265. BORSOD VÁRMEGYE SZENDRŐI JÁRÁSÁNAK NEMESSÉGVIZSGÁLATA (1724-1730) Bodnár Tamás*—Kovács-Veres Tamás Gergely** *Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára, Miskolc **Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskola, Eger 1950-ben egy megyévé vonták össze Borsod, Abaúj- Torna és Zemplén megyéket, amelyek egykor különálló életet éltek, és napjainkig különböző mértékben jelentek meg publikációk az itt élt nemesi családokról. Ezek közül Borsod vármegye nemesi családjaival foglalkozott a legkevésbé a szakirodalom. Borovszky Samu szerkesztette, illetve nagyrészt ő készítette az ún. „elkésett” millenniumi sorozathoz tartozó, de nem ennek részeként megjelenő, 1909-ben kiadott, Borsod vármegye története című munkát (Borovszky 1909). A kétkötetesre tervezett műnek ekkor csak első része jelent meg, feldolgozva a vármegye történetét 1711 -ig. A monográfiában egy nagyon fontos, a vármegye nemességét érintő adatsort találunk. Borovszky a kötet 203—240. oldalai között a Borsodban 1512. szeptember 8-a és 1717. április 26-a között kihirdetett címeres nemeslevelek alapadatait közölte. Borsod vármegye levéltárában a mai napig megtalálható az a mutatókönyv, IV-501/a. 262. jelzet alatt, melyet a szerző felhasznált ahhoz, hogy fellelhesse a közgyűlési jegyzőkönyvekben található, a nemeslevelek kihirdetését bejegyző adatokat. Ennek alapján Borovszky egy-egy kihirdetésről, azt pontos jelzettel ellátva, a címeres levél megszerzésének időpontját és az adományosok neveit jegyezte be. Ezen kívül semmiféle információt nem közölt, és hozzá kell tenni, hogy az általa közöl- tekben apróbb hibák és hiányosságok is találhatók. A fentiek miatt ennek hiánypótlására törekednénk azzal, hogy immár harmadik részként adjuk közre jelen munkában Borsod vármegye 1724—1730 között lezajlott, első nemességvizsgálatának eredményeit. A Herman Ottó Múzeum Évkönyvének ezt megelőző, LI. és LII. évfolyamában a Miskolci és Ónodi járásban található települések nemeseinek vizsgálati adatait közöltük. Jelen kötetben a Szendrői járás lakott helyein igazolt nemesekre vonatkozó információkat tesszük közzé. A jövőben pedig a hátralevő Szentpéteri járás nemességvizsgálatainak kivonatát szándékozunk megjelentetni. A Szendrői járás településeinek sorát az előző publikációban leírtak szerint állítottuk össze. Ezek alapján ebbe a következő mezővárosok: Aszaló és Szendrő, valamint községek: Balajt, Boldva, Borsod, Disznóshorvát, Edelény, Hegymeg, Kaza, Lak, Mar- tonyi, Meszes, Nyárád, Nyomár, Rakaca, Vámos tartoztak. A Szendrői járás falvaiból összesen 104 nemesi család egy-egy tagjának nemességigazolását mutatjuk be. III. Károly király 1723. április 23-án rendelte el az általános nemességvizsgálatot Magyarországon. Ennek értelmében Borsod vármegye is felállította erre a feladatra kijelölt deputációját, amely maga elé idézte azokat a famíliákat, melyek nemesi jogállását meg kellett vizsgálnia. Az invesztigációs munkáról jegyzőkönyv készült, melyben minden családról egy-egy rövid leírást találunk. Ezek az igazoló személy családi kapcsolatait tartalmazzák, valamint azt, hogy milyen dokumentumokkal bizonyított, végül pedig, hogy az igazolás sikeres volt-e, vagy sem. Tizenegy (10,57%) esetben fordult elő, hogy a producens kettős családnévvel rendelkezett, amely sok esetben megnehezítette a nemességszerzőtől való leszármazás igazolását. A jegyzőkönyvi szövegek feldolgozása jól mutatja, hogy a vizsgálatok döntő részben az armalista nemességet érintették. A protokollumban felsorolt 104 família közül 7 (6,73%) esetében nem derült ki egyértelműen, hogy milyen eredetű a nemessége. További kettő (1,92%) birtokos, de armálissal is rendelkezett.
