A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
76 L. Hajdú Melinda jól látható volt a gödrök elszíneződése is. Az út jobb oldalára ugyancsak almafákat ültettek a lucerna közé, innen „bükki motívumokkal” kevert, bütyökdíszítéssel ellátott talpcsöves töredékeket gyűjtöttek, melyekről megállapították, hogy a herpályi és a sárazsadányi kerámiaanyaghoz hasonlók. Losits F. 1979-ben tartott helyszíni szemléjén neolitikus és kora rézkori leleteket gyűjtött Miszlonkáról.18 1989-ben Patakiné Tóth Éva (helybeli születésű, szolnoki lakos) szolgáltatott újabb neolitikus és Árpád-kori leletanyagot a lelőhelyről, mely kapcsán Koós Judit járt a helyszínen. A jelenleg is művelés alatt álló területnek az út felé eső részén gyűjtött cserepeket.19 A 2012-es bejárás során az Alsócéce felé vezető út mindkét oldala részben szántott, részben őszi búzával bevetett, jól, illetve közepesen szem- lézhetőnek bizonyult. Ekkor nagy mennyiségű, több korszakba sorolható leletanyag (késő neolitikum, rézkor- badeni kultúra, bronzkor) került elő. A TEREPBEJÁRÁS SORÁN GYŰJTÖTT LELETEK LEÍRÁSA 10. kép 1. Peremtöredék. Kerámiazúzalékkal soványított, kívül vörösesbarnára, belül szürkére égetett csésze töredéke. Belső felülete fényezett, pereme bevagdalt. Legnagyobb szé: 2,9 cm, legnagyobb ma: 2,4 cm, falvastagság: 0,3—0,4 cm között. 2. Peremtöredék. Kerámiazúzalékkal soványított, kívül -belül vörösesbarnára égetett pohár töredéke. Oldalfala pereme felé elvékonyodik. Legnagyobb szé: 3,1 cm, legnagyobb ma: 2,1 cm, falvastagság: 0,5 cm. 3. Peremtöredék. Homokkal soványított, kívül halványbarna, szürke foltosra, belül szürkére égetett pohár töredéke. Legnagyobb szé: 2 cm, legnagyobb ma: 2 cm, falvastagság: 0,3 cm. 4. Oldaltöredék. Homokkal soványított, jól iszapolt, belül szürkére, kívül világosbarnára égetett, vékonyfalú oldaltöredék. Legnagyobb szé: 2,3 cm, legnagyobb ma: 2,7 cm, falvastagság: 0,3 cm. 5. Oldaltöredék. Zúzott, apró kerámiatöredékekkel soványított, belül feketére, kívül világosbarnára égetett oldaltöredék. Apró, kerek bütyökdíszítéssel ellátott. Legnagyobb szé: 2,7 cm, legnagyobb ma: 2,6 cm, falvastagság: 0,4 cm. 6. Oldaltöredék. Homokkal soványított, jól iszapok, belül szürkére, kívül világosbarnára égetett, vékonyfalü oldaltöredék. Legnagyobb szé: 2,9 cm, legnagyobb ma: 2,8 cm, falvastagság: 0,2 cm. 7. Oldaltöredék. Homokkal soványított, jól iszapok, belül feketére, kívül világosbarnára égetett töredék. Legnagyobb szé: 4,1 cm, legnagyobb ma: 3,8 cm, falvastagság: 0,4 cm. 18 HÓM Rég. Ad.: 1548-81. 19 HÓM Rég. Ad.: 2077-89, 2223-91. 8. Oldaltöredék. Homokkal soványított, jól iszapok, belül szürkére, kívül világosbarnára égetett, alsó harmadában öblösödő pohár oldaltöredéke. Külső felületén simítás figyelhető meg. Legnagyobb szé: 4,4 cm, legnagyobb ma: 7 cm, falvastagság: 0,4 cm. 9. Oldaltöredék. Homokkal soványított, belül feketére, kívül világosbarnára égetett, simított felületű töredék. Legnagyobb szé: 5,3 cm, legnagyobb ma: 3,2 cm, falvas- tagság: 0,4 cm. 10. Alj töredék. Kerámiazúzalékkal soványított, belül szürkére, kívül szürke fokosra égetett felületű, nagyobb méretű fazék vagy korsó töredéke. Legnagyobb szé: 11,9 cm, legnagyobb ma: 3,3 cm, Fá: 7 cm, falvastagság: 2 cm. A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE A terület több korszakban lakott volt, ezért nagy kiterjedésű és intenzív lelőhelyről van szó, melynek — az eddigi gyűjtések alapján — a DK-i része köthető a késő neolitikus megtelepülőkhöz. A mezőgazdasági művelés miatt elsősorban kisméretű, felaprózódott leleteket találtam a felszínen. A Korek Józsefék által említett paticskoncentrációt nem figyeltem meg. A késő neolitikum időszakából közepes mennyiségű és kevésbé reprezentatív leletanyagot sikerült gyűjtenem. Kaücz N. a hernádcécei lelőhelyet, hasonlóan Gönchöz a Raskovce-Lengyel-kultúrával hozta párhuzamba és az aszódi teleppel egykorúnak írta le (Kalicz 1994, 266— 268, Abb. 1). Lengyeli komponensként mutatta be a vörös-fehér pasztózus festést, valamint a házikerámiát is e kultúrával kapcsolta össze. Tipikusnak mondható a hármas tagolású csésze, mely szintén a lengyeli kultúra jellemzője (ld. Gönc-Kenderföldek). Kizárta ugyanakkor a Csőszhalom-Cicarovce-vel való kapcsolatot. A cikkében hangsúlyozta, hogy a Felső-Tisza-vidéken a lengyeli kultúra mellett a Raskovce-Malice-csoport is megfigyelhető (Kalicz 1994, 268—269). A 2012-ben tartott terepbejárás során gyűjtött leletanyag vegyes képet mutatott, a megfigyelés több korszak leletanyagát hozta napvilágra. A töredékek száma szórványosnak, közepes mennyiségűnek mondható,20 de a leírásokból, fotókról jól látható, hogy a kerámia- anyag összképe más, mint a gönci leletanyagnál. Készítőik az edények soványításához homokot és kerámiazúzalékot használtak, felületüket barnára és annak árnyalataira égették ki. Megfigyelhető a kihajló peremű, az alsó harmadában hasasodó pohár (10. kép 8), valamint a finom, vékonyfalú csészék (T0. kép 1, 5—7), a poharak (10. kép 2—4, 8, 9) is jelen vannak. 20 Üjabb mélyszántást követő ismételt bejárás többlet információval és egyéb típusok megjelenésével szolgálhat.
