A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Újabb késő neolitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

75

át (Kalicz 1994, 266—268). Az 1974-ben gyűjtött gönci leletanyagban a lengyeli kultúrában megjelenő dél-lengyelországi Malice-kultúra néhány tűzdelt szalagdíszes (Stichband) töredéke került elő (Kalicz 1994, Abb. 7—8). Egyetlen példány Losits F. gyűjtéséből is ismert (6. kép J). A tiszai kultúra jellegzetes karcolt mintakincse teljesen hiányzik, a párhuzamosan és ferdén futó vonalköteggel jelölt töredék (4. kép 8) a len- gyeli kultúrában fordul elő (Kalicz 1985, 48—52).

A kis-lengyelországi területtel való kapcsolatot mutatja a csekély számban megjelenő északi kova (Kalicz 1994,268-269), típusosként T. Biró K. a csokoládé kovát adta meg (T. Bíró 1998, Table XXXIII, Plate XXXIII a—b). A kőeszközök nyersanyaga túlnyomórészt helyi eredetű, limnokvarcit és obszidián. A típusok között elsősorban a pengék dominálnak (T. Biró 1998, 57—58). Kovács K. a Kárpátokon belüli (belső) és a Kárpátokon túli (külső) kereskedelmi hálózat egyik fontos állomásának tekinti a lelőhelyet (Kovács 2013a, Fig. 15—16). Bár kőanyag elemzésre nem került sor, de úgy tűnik az újonnan gyűjtött kőeszközök nyersanyaga megegyezik a T. Biró K. által vizsgáltakéval. A felszínen nagyobb mennyiségben megtalálhatók a kisméretű obszidián pengék. A kaparok nyersanyagául a limnokvarcit szolgált. Az 1974- ben gyűjtött darabok között nagy számban volt jelen a vakaró, fúró, véső. Hét darab csiszolt kőeszközt is sikerült elkülöníteni, mely az előkerült összes kőanyag mennyiséget tekintve kimagasló (T. Bíró 1998, 57—58). 2013-ban egy nagyméretű, cipó formájú őrlőkövet is találtam a területen. Csonteszközök, kagyló és vélhetően edényfestéshez használt sárga (goethit), valamint vörös (hematit) földfesték került még innen elő.

Összességében a telep változatos formai és díszítésbeli anyagi kultúrája (az S-profilú és a bikónikus edények, a négyszögletesedő tál, a poharak, a nagyarányú plasztikus díszítés, a vörös és fehér pasztó- zus, illetve a textildíszes mintaként jelentkező fekete sávos festés) Csőszhalommal mutatják a legnagyobb hasonlóságot. A kulturális sokszínűség jól tükröződik az előkerült leleteken (Kalicz 1985; Raczky et al. 2002, Fig. 6; Sebők 2007, Fig 1, 2, 3, 4). Hasonló helyzetet figyelhetünk meg a Bodrog és Tisza menti Sárazsadány-Templomdomb (Hajdú 2013, 104—107; Kovács 2013b, 166—169), Tiszaladány-Nagyhomokos (Hajdú 2013, 125—129), Tiszatardos-Csobaji út mentén (Hajdú 2013, 131 — 137) lelőhelyek esetén. A Göncön gyűjtött csonteszközből származó radiokarbon koradat 4820—4720 cal BC (68,2%) közé tehető, mely Polgár-Csőszhalom teli településének II. fázisával esik egybe (Raczky—Anders 2010,368—373),

relatív kronológiáját tekintve pedig a tiszai kultúra klasszikus szakaszának (Tisza II) feleltethető meg. A felszínen tapasztalt paticssűrűsödés alapján felmenő falú, cölöpszerkezetes ház(ak)ra következtethetünk. A területen megfigyelhető leletintenzitás alapján gazdag késő neolitikus települést feltételezhetünk, ahol azonban további szisztematikus terepbejárást és geofizikai felmérést követően tervásatásra lenne szükség.

Hí írnádcÉce-Miszlonka/Mislonga-tetőj Vision ka-tető (EOV: 98-243, koordináta: 809039; 336455, Tszfm: 150 m)16 17

A lelőhely Alsó- és Felsőcéce között, az előbbitől közvetlenül E-ra, a műút két oldalán húzódó Hernád magasparton található. É-ról és Ny-ról meredek partot alakít ki ez a nagyméretű dombhát. A több korszakban lakott terület nagysága 450 x 200 m, de a K-i oldal fedettsége miatt a lelőhely még tovább folytatódhat. A 2012 áprilisában tartott terepbejárás alkalmával a késő neolitikus leletek kb. 100 m hosszan és 40 m szélesen hevertek a szántásban. Kalicz N. a göncihez hasonlóan a lengyeli kultúra (Lengyel Ib fázis) és a Raskovce-(Malice)-csoport kevert lelőhelyének tekinti a telepet (Kalicz 1994, 266—270), míg Vértes László és Korek József a Csőszhalom-csoporthoz kötötte. Megay Géza helyszíni szemléje során 1959- ben a dombtetőn egy intenzív, nagyméretű település felszíni nyomát dokumentálta. A leletanyagot az újkő- korra (bükki kultúra), bronzkorra és a kelta időszakra keltezte, de emellett Árpád-kori darabokat is gyűjtött. Sok megmunkált kovapattinték, több őrlőkő és csőtalpas edénytöredék került elő. Két nyéllyukas csiszolt kőbaltát is talált. Megay G. jelentésének alján szerepel még egy lelőhely helyszíni szemléje. A községtől DK-re, a község új telepítésű szőlőjében, a 30. sz. villanyoszlop melletti területen egy őskori településhelyet talált, melynek anyaga megegyezik az előzőekben említett településsel.1 Az összegyűjtött leletanyagot Kalicz N. vizsgálta és értékelte (Kalicz 1994, 266—268). 1960-ban Korek J., Patay Pál és Vértes L. járt a lelőhelyen. Ekkoriban az Alsócéce felé haladó út bal oldalán található kiemelkedés nagy részét elszántották és almával telepítették be. A felszínen nagy paticsfol- tokkal jelzett házhelyeket figyeltek meg, ugyanakkor

16 Szakirodalmi hivatkozások: Bánffy 2007, 81; Kalicz 1994, 266-268; Kemenczei-K. Vkgh 1964, 233; S. Koós 1991, 654; Losits 1980, 91; Raczky et al. 1994, 234; 1997, 36. Adattári hivatkozások: HÓM Rég. Ad.: 32-68,167-68, 2077-89, 2219-91, 2223- 91; MNM Rég. Ad.: 1/1960/34, XXV/264/1981. Leltári számok: HÓM Ltsz. 60.20.1-10., 60.21.1-5 (Megay G. gyűjtése).

17 HÓM Rég. Ad.: 167-68.