A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
70 L. Hajdú Melinda közösségek jelenléte a térségben, a kulturális besorolással kapcsolatban csak találgathatunk. Egyelőre — a formajegyek és a bütyökdíszítés alapján — tiszai lelőhelyként tüntettem fel a térképen. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy a térségben több kultúra jelenléte is kimutatható, melyek egyaránt szerepet játszhattak a település életében. A kérdés azonban jelen esetben nem eldönthető, további kutatást igényel. Gönc-Kenderföldek (EOV: 88-222, koordináta: 815393; 350598, Tszfm: 210 m)9 A gönci lelőhelyet — melynek pontos elnevezése Gönc-Kenderföldek — gyakorlatilag minden olyan tanulmányban említik, mely a Felső-Tisza-vidék késő neolitikumával foglalkozik (Bánffy 2007, 81; T. Bíró 1998, 57-58; Kalicz 1994,266-268, Abb. 6-8; Losits 1980, 90; Pavúk, 2007, 24; Raczky et al. 1994, 234; 1997, 36). A telep használatát Kalicz N. a lengyeli kultúra Ib időszakára helyezi, mely a Raskovce(-Malice)- csoporttal együtt jelent meg a vizsgált régióban (Kalicz 1994, 266—270). Juraj Pavúk pedig lengyeli jellegűnek tartja a lelőhelyet (Pavúk 2007, 24). A területen előbb az Élet és Tudomány szerkesztőségébe érkezett bejelentés alapján Makkay János és Raczky Pál (MTA Rí: 1974-es jelentés), utóbb Losits Ferenc (1979) végzett terepbejárást.10 11 A lelőhely azonosítása, lokalizálása és bejelentése azonban ez idáig nem történt meg. 1974-ben nagyobb mennyiségű jellegzetes kerámia- és pattintott kőanyagot gyűjtöttek a kutatók. Az edénytöredékeket Kalicz N. 1994-ben, a Jósa András Múzeum Évkönyvének hasábjain közölte. A nagy mennyiségű pattintott kőanyaggal, nyersanyaggal, gyártási hulladékkal (141 db pattintott kő, 10 db csiszolt kőeszköz és töredék) T. Biró Katalin foglalkozott (1998), aki könyvében a Gönc-Gát lelőhely elnevezést használta. Losits F. helyszíni szemléje alkalmával térképezte fel a község lelőhelyeit (segítője Olexa János helybéli lakos volt). A lelőhelyet Gönc-Kenderföldek elnevezéssel említette.11 Általa a bükki kultúrára és a császárkorra keltezett leletanyagot gyűjtött, késő neolitikus leletekről nem tett említést. 2012 őszén és 2013 áprilisában jártam a területen. A lelőhely a község északi szélén fekszik, a Telkibánya felé vezető út jobb oldalán. Az itt található domb DK-i lejtőjén húzódik, 9 Szakirodalmi hivatkozások: Báni-fy 2007, 81; T. Bíró 1998, 57-58; Kalicz 1994, 266-268, Abb. 6-8; Losits 1980, 90; Pavúk, 2007,24; Raczky et al. 1994,234; 1997, 36. Adattári hivatkozások: HÓM Rég. Ad.: 1548-81; MNM Rég. Ad.: XXV/264/1981; MTA Rí: 1974-es jelentés. 10 HÓM Rég. Ad.: 1548-81, MNM Rég. Ad.: XXV/264/1981. 11 A KÖH nyilvántartásában ez a lelőhely hivatalos megnevezése. tőle DK-re a Gönci-patak helyezkedik el. A területet jelenleg részben szántóként művelik, részben gyümölcsösként hasznosítják. Ez utóbbi bejárásra kevésbé alkalmas, ugyanakkor kisebb mennyiségben innen is sikerült leletanyagot gyűjtenem, így a lelőhely kiterjedése megállapítható. Az emlékanyag szórványosan ugyan, de az út bal oldalán is megtalálható, és a helyszíni megfigyelések alapján a lelőhely 107 x 140 m nagyságú. A területről minimálisan középső, nagyobb mennyiségben késő neolitikus, valamint néhány Árpád-kori kerámiatöredéket gyűjtöttem. Két helyen sűrű paticskoncentrációt figyeltem meg. Az előkerült leletanyagban több festett töredék, jellegzetes késő neolitikus darab figyelhető meg, valamint nagyméretű lenyomatos patics darabok, csonteszközök, pattintott kövek, nagy mennyiségű obszidián, gyártási hulladék és eszköz, sárga (goethit), vörös (hematit) földfesték és egy őrlőkő lap is előkerült. A felszínről származó csontspatulából a debreceni ATOMKI munkatársai radiokarbonos kormeghatározást végeztek. A TEREPBEJÁRÁS SORÁN GYŰJTÖTT LELETEK LEÍRÁSA 2. kép 1. Oldaltöredék. Homokkal soványított, belül világos- barnára, kívül szürkére égetett. Külső felületén vörös alapon fehér pasztózus festés figyelhető meg. Legnagyobb szé: 3 cm, legnagyobb ma: 3,5 cm, falvastagság: 0,3—0,4 cm között. 2. Peremtöredék. Homokkal soványított, belül szürkére, kívül világosbarnára égetett, kisméretű, éles hastörésű, kihajló peremű csésze töredéke. Külső oldalán vörös pasztózus festés látható, mely a belső oldalon is feltételezhető. Hasvonalán kicsi, hosszúkás bütyök. Legnagyobb szé: 4,2 cm, legnagyobb ma: 4,3 cm, falvastagság: 0,3 cm. 3. Peremtöredék. Homokkal soványított, kívül-belül halványszürkére égetett, erősen kopott felületű csésze töredéke. Külső-belső oldalán fehér pasztózus festés nyomai láthatóak. Legnagyobb szé: 2,9 cm, legnagyobb ma: 2,9 cm, falvastagság: 0,3—0,4 cm között. 4. Peremtöredék. Homokkal soványított, kívül barnára, belül szürkére égetett, fényezett felületű edény töredéke. Legnagyobb szé: 3,5 cm, legnagyobb ma: 3,5 cm, falvastagság: 0,4—0,5 cm 5. Peremtöredék. Homokkal soványított, kívül barnára, belül szürkére égetett, fényezett felületű edény töredéke. Pereme bevagdalt. Legnagyobb szé: 3 cm, legnagyobb ma: 2,5 cm, falvastagság: 0,5 cm. 6. Oldaltöredék. Homokkal soványított, belül szürkére, kívül világosbarnára égetett, kisméretű, éles hastörésű, kihajló peremű csésze töredéke. Külső oldalán vörös festés nyoma látható. Legnagyobb szé: 2,1 cm, legnagyobb ma: 3,8 cm, falvastagság: 0,3 cm.
