A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Nagy Gábor: Halmay Béla miskolci polgármester háborús levelei
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 465-476. HALMAY BÉLA MISKOLCI POLGÁRMESTER HÁBORÚS LEVELEI Nagy Gábor oki. bányamérnök, Miskolc Dr. Halmay Béla (Miskolc, 1881. április 29. — Debrecen, 1953. április 10.) Miskolc város aljegyzője, főjegyzője, alpolgármestere, majd 1935-1938 között polgármestere a miskolci 10-es honvéd gyalogezred hadnagyaként szolgált 1914-től az első világháborúban. Részt vett az orosz fronton a Lemberg környéki harcokban és Przemysl erődjének védelmében. 1915- ben hadifogságba esett, és közel nyolc évet töltött Krasznojarszkban. 1922-ben hadifogolycserével szabadulva került haza (Dobrossy—Eszenyi—Zahuczky 2008; Dobrossy 1995; Kapusi 2005). A szerző magán- gyűjteményében található a körülzárt és ostromlott Przemysl várából, majd a hadifogságból írott néhány levele. A közlemény ezekből publikál egy válogatást, bemutatva a levelek keletkezésének hadtörténeti hátterét. MAGYAR KATONASORS 1914-1922. Dr. Halmay Béla hadnagy hazatért a szibériai hadifogságból, de sok százezren nem. Az orosz fogságból hazatérőben, 1922-ben Rigából írott levele a következő (/. kép, részletek): „Most már túl vagyok Szibérián, túl égész Oroszország átkozottföldjén, s bízom a Gondviselésben, hogy annyi keserves hányódás után végre egészségesen eljutok szerető Körötökbe. Sok nélkülözésben, sok szenvedésben volt részem, elvesztettem a végtelen hosszú rögös úton legjobb barátaimat, bajtársaimat; vajon vár-e rám otthon a régi szeretet, megelégedés, egyetértés?! Az a környezet, amelyben elfelejthetem 8 esztendei számkivetett- ségem gyötrelmeit, nyomorúságait?! Az a környezet, melynek támogatása mellett zavartalanul nyugodtan szentelhetem minden időmet és erőmet szeretett szülővárosom szolgálatának ?! Igényem nincs, hiszen esztendőkön át úgyszólván kenyéren, üres levesen éltem, szfizszpr összefoltozott ruhában jártam, lealázó életveszélyes munkákat végeztem, senkinek nem tartozom egy fillérrel sem, r így joggal remélhetem, hogy a lét viharaival otthon is szembeszállhatok. Csak a régi, szerető, megértő családi kör, csak a régi egyetértés várjon. Háromszázan vagyunk itt Rigában, elhelyezésünk, ellátásunk jó. [...] Irmgarth dr. min. o. tanácsos, Karkis alezredes (velünk volt Krasznojarszkban hat esztendeig) a kicserélési bizottság vezetői. Tőlük tudtuk meg, hogy már a múlt év őszén el kellett volna jönnünk Kraszpojarszkból, de az ottani csőcselék hazug táviratokkal, hogy már úton vagyunk húzta, halasztotta elindulásunkat. .... Irmgarth dr. tegnap este közölte, hogy a kicserélési jeg<zékvál- tás a nap folyamán megtörtént, s 168-an, nagyrészt szegény Csonka-Magyarorszfig területén illetékességgel bírók ma vagy holnap útnak leszünk indítva Stettinen át Csótra, hol veszteg Zfir vár ránk. Utunk maximum 7-8 napot veszigénybe. Kérlek benneteket írjatok Csótra, a levelek (ha lehet helyi lapok) ott várni fognak rám. Semmit ne küldjétek, se pénzt, se csomagot; ellátnak tisztességesen mindennel. [..] Szabó Gézát, Macassy Antalt, Dassy Árpádot, Vitányi Dezsőt decz 27-én hagytam el a krasznojarszki börtönben, mindnyájan egészségesek voltak, de agyonzsúfolt helységben egymás nyakán-hátán, rettenetes piszokban, tetvek százezrei között, fekete kenyéren és vízen, reggeltől-estig a börtön klozettjeit, ürgödreit takarítva. Itt Rigában Irmgarth és Karkis előtt tiszta világításba helyeztük azt a bestiális bánásmódot, melyben nekünk is an- nyi részünk volt, r amelynek terhe alatt szegény bajtársainkat visszahagytuk. Mindketten kijelentették, hogy a helyzet máris megváltozott, mert Irmgarth és Szenderszfiy alezredes között (Krasznojarszk) az összeköttetés meg van, sőt kijelentették azt is, hogy az ott visszamaradt 6. transzport (tényleges tisztek) tehát Szabó Géza és társai húszas csoportokban már útnak indultak. [...]” Miért e Kálvária négy évvel az Oroszországgal Breszt-Litovszkban kötött békeszereződés és két évvel a Magyarországgal Trianonban kötött „békeszerződés” után? A Tanácsköztársaság bukása után, 1919
