A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Szűcs Tamás - Rémiás Tibor: A miskolci 10-es honvéd gyalogezred I. világháború alatti utolsó parancsnoka. Szabó Sándor (1880-1944) életpályája
462 Szűcs Tamás—Rémiás Tibor iskolai érettségit tett, és a Műegyetem Kereskedelmi Akadémiáján lett hallgató. Kitűnő sportember lévén sok érmet, díjat nyert a hadsereg vívóbajnokságán, sífutó versenyén és lovagló viadalain. Jó nyelvérzékkel rendelkezett, felsőfokon beszélt németül, latinul, magyarul. Középfokon beszélt olaszul, angolul, franciául, de tudott szlovákul, lengyelül és szerbül is. Katonai rangbeli előmenetele: 1898-ban hadapród, 1899-ben hadnagy, 1904-ben főhadnagy, 1912-ben százados, 1918-ban őrnagy majd alezredes, 1924-ben vezérkari ezredes, 1927-ben tábornok, 1935-ben pedig altábornagyi rangot kapott. Beosztása szerint öt alkalommal viselt vezérkari tiszti kinevezést: 1907. december 20-tól 1908. január 10-ig, majd 1911. május 1-től 1917. július 18-ig, később 1920. január 1-től 1922. február 28-ig, azután 1924. január 1-től 1927. május 28-ig, végül 1930. január 28-tól 1933. november 1-ig. Pályafutása során hat alkalommal volt csapattiszti kinevezése: 1899. augusztus 18-tól 1907. december 20-ig, később 1908. január 10-től 1911. május 1-ig, majd 1917. július 18-tól 1918. november 6-ig, azután 1919. október 1-től 1919. december 31-ig, majd 1922. március 1-től 1923. december 31-ig, végül 1927-től 1931. január 28-ig. Főtanácsnoknak 1927. október 19-én nevezték ki, 1931. január 28-án pedig vezértanácsnoki címet nyert. Az első világháború kitörésével az orosz hadszíntérre vezényelték, ahol 1914. augusztus 26-tól sebesüléséig, 1915. július 15-ig a 24. közös gyalogsági dandár vezérkarában és a 20. honvéd gyaloghadosztálynál szolgált. Sebesüléséből felépülve az olasz hadszíntérre került, ahol 1915. július 16-tól 1916. október 20-ig a 20. honvéd gyaloghadosztály, valamint a 39. és a 81. dandár vezérkari tisztje volt. A dandárokat innen az orosz frontra vezényelték, így 1917. július 17-ig újra ott teljesített szolgálatot. A Miskolci 10. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának parancsnoki posztját 1917. július 17-én vette át a román fronton. 1918. február 24-én kinevezték az ezred parancsnokának, melyet a háború végéig, 1918. november 5-ig látott el.2 Ekkor olasz hadifogságba esett, és a Nápoly melletti Agnano Thermében közel egy évig, 1919. szeptember 30-ig volt hadifogoly. Flazatérése után 1919. október 1-től Miskolc város katonai parancsnokának nevezték ki, majd a frissen alakult 13. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka lett. Közben 1920. május 4-től 2 Németh Györgyi: A 10-es honvéd és a „10-es honvéd” 1917— 18-ban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXI1-XXIII. (1985) 131-148. 1922. február 1-ig különleges vezérkari feladatot is kapott az elcsatolt Felvidéken: A Felső-Tiszától az Ipoly torkolatáig terjedő területen a szabadcsapatok szervezésével, parancsnokságával bízta meg Nagy Pál gyalogsági tábornok. Miskolcról Salgótarjánba helyezték át 1922. február 1-től, a 7. honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnokának. 1924. január 1-től a Flonvédelmi Minisztérium III. csoportfőnökségének tanácsosa lett Budapesten. 1927. október 1-től Miskolc Vámőrkerületi parancsnoka, 1931. január 19-től pedig az Országos Testnevelési Tanács III. szakbizottságának alelnöke lett. 1933-ban 46 évnyi szolgálati idővel a háta mögött vonul nyugállományba. Az I. világháborúban végzett szolgálataiért számos kitüntetésben részesült. 1915-ben kapott az ellenség előtt tanúsított vitézi magatartásért III. osztályú katonai érdemkeresztet. 1916-ban az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálat elismeréséért bronz, majd ugyanezért később ezüst katonai érdeméremmel tüntették ki. 1917-ben az ellenség előtt tanúsított vitézi magatartásért III. osztályú katonai érdemkeresztet kapott másodszori adományozással. FIáromszor sebesült meg a háború folyamán, ezért három alkalommal kapott sebesülési emlékérmet. Magyar bronz érdeméremmel kétszer is kitüntették. Világháborús szolgálataiért 1924-ben „a háború folyamán az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartás elismeréséül, III. osztályú vaskoronarend díszítményes kardokkal miniatűrként” viselését adományozták neki. Az adományozás indoklása: „Szabó Sándor volt m. kir. 10. honvéd gyalogezredben őrnagy, a háború folyamán, mint dandár vezérkari tiszt az 1 ■ és 2. lembergi csatában, az iwangorodi előnyomulásban, a limanowai és tárnom ütközetben, a gorlicei nagy támadásban — Jaroslau elfoglalásáig — és a radymnoi ütközetben, mely alkalommal megsebesült, 6 heti távoliét után pedig a 2., 3., 4., 5., és 6. Isonzó csatában a Mte. S. Michale-n vett rész}. Mint vezérkari tiszt kiválóan bevált, bátor és vitéz magatartást tanúsított és számos dicsőfegyvertényt vitt véghez 1917- VII. óta mint Zászlóaljparancsnok minden tekintetben kiválóan megfelelt, Zászlóalját szellemére és kiképzésére nézve magas fokra emelte, példás szorgalmat és tevékenységet fejtett ki. 1917 VIII. 8.- án a csobánczyölgyi ellen lökem alkalmával zászlóaljának egy csoportjával az ellenfél állásába betört. 1918. X. 11.-én mint szakaszparancsnok a Sasso-Rosso védelmi állásban zászlóaljával 4 erős ellenséges támadást öntevékenyen, az ellenség nagy veszteségével visszavert, rendkívüli személyes bátor magatartást tanúsított. Az ellenség előtt tanúsított vitéz es eredmény teljes magatartásáért a 3. osztályú Vaskoronarenddel a hadidíszítménnyel és kardokkal való kitüntetésre javaslatba hozatott,
