A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Kiss Gábor Iván: Egy osztrák kőedénygyár az első világháborús osztrák-magyar-német propaganda szolgálatában
454 Kiss Gábor Iván ~JÍh/Ac/m^/’u/ycr^ ___ '------- fr- ^^JcínyulffaMA M U5Tt«tAQCB ///iffi ." />/ )/ 11 • ff/r///////// 'hMf/tn-tfafy / yíí A ’ tWf, /(’fK * ^Íí^y/.V^ y/ "** ‘Üi.'flaÄ. f..,f/S.'£fr <M|/líw/yíy ✓«■ .V« '/l-ii'.'iltó^ W.*i Í4.VK l’IrtMlA •/». jW p*// **/,•eJ/f *t/í • «** mn^.Mr* «- ,t*U ‘i,/*Ar- tv dm4* '"' / • • %.~,/ / - /-.y.',- y**/J á íA.\. Vtíy*S-/t/ A y9~~.Ai.~~ • v / l/’ '/Íí O * //ss //SS J Ss // /*' „ __4*^. < ?’ s A* K?. 0C77 i i! !! 'VM^ íi ll I 1. kép. Wilhelmsburgi számla 1919-ből Fig. 1. Bill from 1919, from Wilhelmsburg bevitte a Lichtenstern család mindkét vállalkozását a német „Triptis AG”-be — mely céghez tartozott egyebek mellett a Turn-Teplitzben (Eszak-Csehország) működő „Brüder Urbach” Kőedénygyár is — egyidejűleg megszerezve annak részvénytöbbségét. Végül a tranzakciók lezárásaként Richard Lichtenstern a „Triptis AG” részvény-újraelosztásán keresztül 1919- ben vissza- illetve átvette a wilhelmsburgi, znaimi és teplitzi kőedénygyárak tulajdonjogát. A Habsburgok által vezetett Osztrák—Magyar Monarchia összeomlását, és a Párizs-környéki béke- szerződéseket követően Közép-Európában több új kisállam jött létre, minek következményeként a gyár nagyrészt elvesztette korábbi felvevő piacait. Erre a kihívásra válaszolva a cég egy addig ismeretlen mértékű export-offenzívát indított be, mely a wilhelmsburgi kőedényt világviszonylatban is ismertté tette. A gyár működését több lábra helyezendő 1922-ben megkezdték a szaniterek gyártását is, bizakodva a biztonságosabb jövőben. Az üzlet azonban csak néhány évig virágzott, pontosan a 20-as évek végén bekövetkezett gazdasági világválságig. A válság idején a gyár folyamatos gazdasági problémákkal küzdött, de ezeket leküzdve a 30-as évek elején már újra fejlődésnek indult. Ekkor jelentek meg a piacon népszerűvé vált modern, kubista jellegű szórt díszítésükkel, majd a vendéglői és szállodai szükségletek kielégítését megcélozva 1933-ban kihozták első edénykészleteiket is. 1934-ben megkezdték a porcelán készletek fejlesztését. Ez a pozitív irány Ausztria 1938-as német megszállásával hirtelen félbeszakadt. Az akkori cégvezetőnek, Kurt Lichtensternnek, az 1937-ben elhunyt Richard fiának és jogutódjának származása miatt menekülnie kellett. Az ezt követő években a Gmunden/Engelhofi Szani- ter-árugyár (Felső-Ausztria) és a znaimi kőedénygyár a wilhelmsburgi gyárral együtt az „Ostmark Keramik AG”-ban egyesült. A teplitzi (ma Teplice, Csehország) gyárat a német Kerámiaipari Szövetség bezáratta. A második világháború végére az AG kezdett jó értékesítési eredményeket elérni, de az osztrák ipari termelés háború utáni összeomlása Wilhelmsburgban is a működés leállásához vezetett. Szerencsére ismét sikerült a termelést rövid idő után újraindítani. A tulajdonosi viszonyok végérvényes tisztázása azonban még évekig eltartott. 1938-ban Kurt Lichtenstern Conrad H. Lester néven emigrált az USA-ba. A győztes hatalmak közötti növekvő politikai feszültség miatt a szovjet megszálló hatalom (Wilhelmsburg a szovjet megszállási zónában feküdt) Lesternek, mint amerikai állampolgárnak egészen 1955-ig megnehezítette a gyár felkeresését. A cég nevét 1946-ban „Österreichische Keramik AG”-ra változtatták, mely cégben a wilhelmsburgi gyár maradt bent, együtt az Engelhof/Gmundeni szaniter művekkel. A két csehszlovákiai gyárat (Znaim/Znojmo és Teplitz/Teplice) a kommunista hatalom kártalanítás nélkül államosította. Az 50-es évek közepén Wilhelmsburgban is felismerték, hogy a kőedény az olcsóvá váló porcelán miatt hamarosan kiszorul a háztartásokból, ezért az 1938-ban megszüntetett porcelángyártást 1955-ben újraindították. Az ebben az évben sikeresen megkötött osztrák államszerződés a wilhelmsburgi gyár számára is biztonságot hozott. A vállalat átalakulása, immár dr. Conrad H. Lester vezetése alatt gyorsan megtörtént. Mivel 1957-től a porcelán előállítását már nagyvonalú befektetési program segítette, a kőedénygyártás gyors zsugorodásnak indult. 1960-tól a kőedény a Lilien-Porzellan katalógusban már csak, mint kiegészítő ajánlat szerepelt, de a lakosság körében még hosszú ideig fennmarad az egyes kőedény cikkek iránti kereslet. Ebben az évben a gyár elnevezése ismét változott: ÖSPAG Österreichische Sanitär-Keramik und Porzellan-Industrie AG-ra. A kőedények még egy
