A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
440 Bodnár Mónika igen drága az ő anyagi viszonyaikhoz, továbbá ez közelebb esik a kezelő orvosának Dr. Jakobinak, valamint itt kedvezményben részesítik, 32 korona helyett Apa 20 koronát fizet a gyógyszer és orvosi kezeléseken kívül. Édes anya is vele van ő természetesen külön fizet 10 koronát. Most igen súlyos beteg szegény, síró lélekkel gondolok rá folyton. Az orvosok nem biztatnak sőt igen nagyon súlyosnak találják a baját. Szörnyű türelmeden és a legnagyobb fokú gyöngeség vett rajta erőt. Anyuska szegény áldott lélek a kimerülésig ápolja és föláldozza magát. Ő már talán írt is édes Camilla néniéknek a vagy útban van levele azokhoz, kiket a legjobban szeret drága jó Ottó bácsit és Camila nénit. Ma délután megyek Rezsővel. Nem tudom, hogy találjuk szegény apát. Számtalan meleg kézcsók édes mindkettőüknek Rezsővel együtt igaz tisztelő és szerető Sárikájuk. 914. junius 19. Apáék címe: Liget sanatoriom, Nagy János utca 47 sz. III. 65. Ms 273/98 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajosné Herman Ottónak Budapest, 1914. június 25. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS- Budapest, ...........VI. Andrássy út 16. feliratos l evélpapíron. 1914. junius 25. Egygyeden, drága, Ottó bácsi! Ma, ezen a majdan kortör(tör)téneti napon, drága Ottó bácsi nyolczvan éves születése napján jóságos szívén szerettem volna csüngni, és elhalmozni forró szeretetem csókjával, azt a jóságos szelíd kék szemét, amivel annyiszor felemelőn, bátorítón, szerető apailag tekintett rám, szerettem volna két czirogató kezére borulni, és rácsókolni hálámat, minden szeretetemet, magam, és az én veszendő drága uram helyett is, oh ti.(?) készült rá oly nagy szeretettel, hogy akárhogy is de ezen a napon fel viteti magát, ha másképp nem, hogy ott szent hajlékukba talán részéről utoljára megölelhesse. Oh de az a jó Isten most minket elhagyott, őt ágyhoz szegezte az én betakaró szárnyamot s zokogó szivem azt súgja hogy örökre! — Másnap hogy Ottó bácsi és drága Kamillám itt voltak, s elhozták drága szivük szeretetét, azóta fel nem ismer többé engem se — vagy mindig apatikus álomba van, vagy ha fent van, félre beszél — néha tombol is; pedig láz mentes, de az orvosok azt mondják, hogy az ér metszéstől várták a (pardon) a vizelet megjöttét, és nem jön belőle csak annyi: a mennyit orvosságba és pici tápszerbe be vesz — vagyis az agya szivódik. De nem a víz hanem az a sok rossz sav a minek arról el kellene a veséken át menni. Tehetetlenül állnak az orvosok körülötte — Az én fájdalmam kimondhatadan drága Ottó bácsi! Látni azt, a kit mindennél a világon jobban szeretünk, hogy alszik ki még nem rég világító lelke mécsese. Mert mikor annyi küzdelem után, munkásága dicső elismerése után nyugodtan, csöndeskén élhetnénk — most kell elpusztulnia! Az én életem szomorún, feketén kezdődött, a legsötétebb borúba végződik is. Jaj drága Ottó bácsi! Össze tett kezekkel kérem ne haragudjon hogy öröm ünnepén én a bánatot mertem belopni virágos hajlékába! Ide zárom hát a szivemet, lapozgasson benne drága Ottó bácsi — minden lapján tudom ott találja kettejük imáimba foglalt nevét. Forró kézcsókkal, minden szeretettel drága jó uram helyett is! A jó Isten őrködjön minden lépésök felett! Sírig hűséges kézcsókoló zokogó Liduskájuk Pósa Lajosné 66. Ms 273/99 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajosné Herman Ottónak Budapest, Liget szanatórium, 1914. június 28. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS- Budapest,...........VI. Andrássy út 16. feliratos l evélpapíron. Üget szanatórium. reggel. 1914. Juni 28. Drága Ottó bácsi! Ezer bocsánatát kérem drága Ottó bácsikámtól, az én nagy bánatomban olyan szórakozott vagyok. Bizony nem azt a levelet adtam át drága Ottó bácsinak, vagyis otthonról egy nagy paksamétát levelekben és sürgönyökben, a mik az én betegemhez üdvözlet képpen méltatása napján érkezett ide hoztam magammal, hogy mikor a drágám szendereg — feleljek mindnyájára drágám nevében, ez is azok közé tévedt mert a tájon érkezett. Ide mellékelem drága Ottó bácsi az igazit — t.i. azt a feleletét a Radnóti papnak, mely az én tiltakozásomra szól — hogy semmi szín alatt nem lehet, nem szabad egy 7—8 ezer forintos épületbe bele menni - mely Radnóti pihenőül szolgál. így szegény lelkes tiszteletesünk elzokogja, elkesergi ebben a levélben álmainak romba dőltét. Ezt egyedül ő, és a Pósa atyafiak csinálták, gyűjtötték a maguk körében úgy szólván, az uramhoz fort szivük, becsületes szeretetével. Ok persze valamennyivel különbet, nem nagyságra nézve, de megkülönböztetőbet a magukénál — pedig csak olyanba érezné igazán jól magát az én drágám, ha Isten jó voltából meggyógyuína. Ügy látszik a mesteremberek a gonoszok, és tudva hogy ez köz adakozásból épül fel duplán triplán számítanak fel mindent. Ok ebbe járadanok, mert a magukét lehet mondani, maguk építik fel egy kőmívessel, s így számíthat fel nekik a fogadott fő pallér úr ilyen horibilis összeget. Én kevés vagyok arra hogy ezt megírhassam nekik- a papnak - de meg valami szépség hibát is látok benne,
