A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos... 437 rettenetes, körülményes gondja. Szivemmel lelkemmel ölelem őt, és kívánom szeretettel gyors erőre jutását! Édes, drága Ottó bácsi, a másik szomorúságom; hogy drága Ottó bácsinak ilyen lelki nyugtalanságot, fáradságot okoztam az egész dologgal, annak okozni fáradságot, a kit a világon az uram után a legjobban szeretek! Harmadik szomorúságom pedig az; hogy nem lesz, nem is lehet semmi az egész jövő reményből, mert én, a hitves hogy tehetném meg azt, a mit senki más Ottó bácsin kívül nem indíthat meg. Ottó bácsi égisze alatt ha a dolog megkezdődhetik, úgy lenne belőle valami, különben semmi! Hisz csak egyszer kellene össze hívni a feljegyzett urakat, akik előtt Ottó bácsi kifejtené a dolgokat, a szervezkedés proczessusát. Mert nem egy ember előtt kell ezt tárgyalni, de tán az összes feljegyzettek előtt. Ok aztán szervezkednének, és felváltva, értesítenék a haladt momentumokról drága Ottó bácsit. Mert ők is más szemmel néznének az ügy mélyébe, ha egy ilyen tiszteletre méltó nagy lelki tulajdonságokban kiváló ember, mint drága Ottó bácsi szólítaná őket fel egy komoly szervezkedő munkára. Nem csak meg melegítené a sziveket, de parancsképen hatna már a tiszteletnél fogva is. Drága Ottó bácsi csak egyszer hivassa össze ezeket a felírt urakat — higgye meg több sikere lesz, mint Jancsó uramnál. Tele a szívem könnyel, tele a lelkem hálával, össze kulcsolt kézzel kérem csak tegye meg ezt, mikor legkevesebb dolga van, édes, drága Ottó bácsi! Mennyi reménnyel hajtottam le azóta este a fejemet, ne hagyja drága Ottó bácsi porba hullni azokat! A jó Isten adjon erőt, egészséget! Minden lépéséért áldást kérve Istentől! Jóságos arany szíve ne vonja vissza szeretetét tőlünk! Parancsát várja sírig mindkettőjöket imádva szerető kézcsókoló Liduskájuk. 56. Ms 273/68 (MTA Könyvtárának Kézirattára) Az Én Újságom XXIV. évfolyam 11. számának címlapja (1913. március 2.) Pósa Lajosné Herman Ottónak az Ms 273/92 jelzetű levél mellékleteként Az a fehér kis ház Balogvölgyi kis falumba El-elszáll a lelkem: Azt a házat a felvégen Soha, soha nem felejtem. Dalos fecske fészkelt Az eresze alatt, Kikelet jöttével Soha el nem maradt. Oh én fecskefészkes, Kedves, dalos tanyám, Hogy szeretett téged, Hányszor meg-megáldott Szegény öreg anyám! Csöndes, áldott béke borúit Arra a kis házra, Szép muskátli virítgatott, Mosolygott az ablakába. Két ablakszemével Messzire ellátott: Mindig csak engem várt, Csak engem vigyázott. Oh én csöndes, békés, Pihentető tanyám, Hogy tatarozgatott, Meg-megsimogatott Szegény öreg anvám! Nem vigyáz már soha többet Két ablakszemével! Oda van a fehér kis ház, Hamvát a szél hordta széjjel. De én most is látom Szőlőlugasával, Rácsos kapu mellett Kerekes kútjával. Megsiratlak százszor, Rég elpusztúlt tanyám! Jaj, csak meg ne hallja Kinn a temetőben Porladozó anvám! 55. Ms 273/92 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajosné Herman Ottónak Budapest, 1913. március 2-a után AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS- Budapest, ...........VI. Andrássy út 16. feliratos l evélpapíron. 1913. Márczius Édes, drága, Ottó bácsi! Drága soraira hogy csak most válaszolok, arany szíve elnézését kérem. Itt küldök két altatót, és egy strófáját a mely direkt a dologra vonatkozik. Igen sok van ebből, de mind lírai érzésekkel összekapcsolva, mint az ide mellékelt nem rég megjelent „Az a fehér kis ház” czímű is. Abból az ezer meg ezer versből, alig lehet kiböngészni, mert elszórva vannak a könyvekben. Legközelebb elviszem a szivemet, és ölelő karomat mindkettőjüknek. Addig is millió kézcsók az én édes Kamillámnak és drága Ottó bácsikának. Sírig szeretettel Liduska Pósa Lajos 57. Ms 273/69 (MTA Könyvtárának Kézirattára) Pósa Lajos verse Pósa Lajosné kézírásos átiratában, Pósa Lajosné küldte Herman Ottónak az Ms 273/92 jelzetű levél mellékleteként Altató Ide jár, Erre ring, Oda jár, Arra ring, Sárga lábú Rózsa, szegfű. Kis madár. Rozmaring. Azt dalolja: Azt susogja: Czin, czin, czin,- Tente már! Koccsikázunk Alszik már a Kis kocsin. Napsugár. Innen fú, Itt szalad, Onnan fú, Ott szalad, Esti szellő Nyuszika a El-elbú. Kert alatt.
