A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Csengeri Piroska: Újabb középső neolitikus arcos edények Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 41—66. ÚJABB KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS ARCOS EDÉNYEK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBŐL Csengeri Piroska Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L. kötetében jelent meg a szerző tanulmánya, melyben Garadna-Elkerülő út, 2. lelőhely leletei kapcsán elemezte a szimbolikus jellel („sarlómotívum”) ellátott arcos edényeket és a használatukkal kapcsolatos elképzeléseket. Az elmúlt néhány évben a terepi kutatások újabb arcos töredékeket hoztak napvilágra Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, melyeket a Herman Ottó Múzeum Régészeti Gyűjteményében lapuló jelentős darabok egészítenek ki. A cikk e közöletlen leletek feldolgozásával foglalkozik, melyek többnyire az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának 3-4. fázisából származnak. Formailag szervesen illeszkednek a korábban megismert tárgyakhoz, egyúttal újabb bizonyítékot jelentenek arra nézve, hogy az arcos edények megformálása, használata, a hozzájuk kapcsolódó szokás(ok) vagy rítus(ok) egységesek, és igen elterjedtek lehettek a Kárpát-medence északkeleti részén élt közösségeknél a középső neolitilcum második felében. Bizonyos jellegzetességeik utalnak a szimbolikus jellel ellátott („északi”) arcos edények és az M-jeles („déli”) szakálháti arcos edények, illetve rajtuk keresztül a tiszadobi-bükki és szakálháti kerámiaművességgel jellemezhető közösségek kulturális rokonságára. Kulcsszavak: Kárpát-medence, arcábrázolás, szimbolikus jel, tiszadobi csoport, bükki kultúra BEVEZETÉS A szimbolikus jellel ellátott arcos edények jellegzetes darabjai a Kárpát-medence EK-i részéről ismert középső neolitikus települések leletanyagának (Kalicz— Makkay 1972a, 13-15; 1977, 61-64; Kalicz-Koós 2000; Raczky-Anders 2003, 158-166; Csengeri 2011a). Egyre gyarapodó számuk, valamint az egyes feltárt településeken megfigyelt gyakoriságuk arra utal, hogy fontos szerepet töltöttek be a területen élt neolitikus közösségek mindennapjaiban. E „sarló- motívumos” arcos edényeket a korábbiakban Kalicz Nándor és Makkay János (Kalicz—Makkay 1972a, 13—15; 1977,61—64), Kalicz N. és Koósjudit (Kalicz— Koós 2000), illetve Raczky Pál és Anders Alexandra (Raczky-Anders 2003) gyűjtötte össze, és elemezte. Munkáikban hét Borsod-Abaúj-Zemplén (a továbbiakban B.-A.-Z.) megyei lelőhelyről — Aggtelek-Baradla- barlang, Bodrogkeresztúr, Kenézlő-Fazekaszug, Mezőzombor-Temető, Miskolc-Tapolca-Várhegy, Sajószentpéter, Szendrő-Ordöggáti-Csengő-barlang — származó 21 edényrészlet és töredék szerepel. Ezekhez járul két újabb darab Sajószentpéter-Kövecsesről (Csengeri 2002, 1. sz. és 2. sz. töredék; 2003, 35—36), 22 pedig Garadna-Elkerülő út, 2. lelőhelyről (Csengeri 2011a). Ezen szimbolikus jellel ellátott („északi”) arcos edények jellemzőit, valamint a használatukhoz és földbe kerülésükhöz kapcsolódó megfigyeléseket/fel- tételezéseket a garadnai darabok kapcsán már részletesen elemeztem (Csengeri 2011a). Jelen munkában a közöletlen B.-A.-Z. megyei leletek és lelőhelyeik bemutatására helyezem a hangsúlyt, illetve néhány olyan sajátosságot vizsgálok, melyeket a kutatás eddig másképpen értelmezett. A LELŐHELYEK BEMUTATÁSA Az ismertetésre kerülő 30 arcos edény töredékei és egy bekarcolt emberábrázolásos darab 14 B.-A.-Z. megyei lelőhelyről származik (1. kép). A leletek nagy részére a PhD dolgozatomhoz (Csengeri 2013a) végzett kutatómunka során, a megyei középső neolitikus lelőhelyek és leletanyagok adatbázisának készítésekor, anyaggyűjtés alkalmával figyeltem fel. Az elemzésben ezen kívül saját ásatási anyagok és az adatbázis lezárása óta előkerült töredékek is szerepelnek.
