A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Pap József: Herman Ottó és a függetlenségi politika a dualizmus kori Magyarországon

406

Pap József

ságukat és egyesültek, az Ugrón Gáborral az ismét szakító, Justh frakcióval, az ún. Függetlenségi és 48-as Justh Párttal. A fuzionált párt továbbra is az 1884-es programot tartotta irányadónak és a közjogi ellenzékiségre fókuszált. Az újra egységesült pártban Herman Ottó ismét társak nélkül maradt. Kilépett a pártból és fokozatosan visszahúzódott a nyilvános politikai élettől. A századforduló politikai vitáiban már nem igazán vett részt. 1896-ban pedig nem sikerült bejutnia a parlamentbe és életének hátralévő szakaszában nem is lett többé tagja. A pártharcok felőrölték és a meddő politikai csatározások helyett inkább a tudományos élet felé fordult. A tudósból lett politikus tehát ismét tudóssá vált.

HERMAN OTTÓ SZEREPLÉSE AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOKON

A tanulmány következő szakaszában Herman Ottó választási szereplését mutatom be. Herman Ottó országgyűlési szereplésével nem foglakozom, hiszen az egyrészt túlfeszíteni jelen írás kereteit, másrészt bőséges irodalom áll rendelkezésre a kérdés tanulmányozásához.

Péter László munkájában bukkanhatunk arra az információra, hogy Herman Ottó barátainak unszolására 1875-ben Kolozsváron próbálkozott a képviselőjelöltséggel, a választásokon azonban alulmaradt (Pétrr 1988, 371). Ezzel az első szerepléssel kapcsolatban téves, legalábbis nem pontos információval rendelkezett a szerző. A kolozsvári lapok felhasználásával könnyen tisztázható a kérdés. A Magyar Polgár június 17-i száma címlapon értesítette arról az olvasókat, hogy a Kolozsváron „számba alig vehető” frakcióval rendelkező függetlenségiek megtartották jelölő gyűlésüket, ahol Herman Ottót szólították fel a jelöltség elfogadására. Ő azonban, miután táviratban megkeresték, visszautasította a felkérést. A lap szerkesztője értékelte is Herman lépését: „Becsülni tudjuk a Hermann szerénységét, s még inkább azt, hogy nem engedte magát egy eredménytelen vaklárma eszközéül felhasználtatni.”'4 Herman jelöléséről a rivális kolozsvári lap, a Kelet is tudósított, itt csupán a harmadik oldalon jutott hely a hírnek. A lap szerint a szabadelvűek ellenzéke „holmi szélbali fészkelődésekben” adta jelét elégedetlenségének a szabadelvű képviselőjelöltekkel szemben. Ezért elhatározták, hogy megalapítják a „szabadelvű ellenzék”-et és képviselőül Herman Ottót kérik fel. Ennek alapján táviratot is fogalmaztak, amit

14 Képviselő-választási mozgalmak. Magyar Polgár, 1875. június 16. 1.

minden jelenlévő alá is írt, „a mi egyébként — a mint halljuk — nem okozott nagy költséget, mivel az új párt új hivei tizen sem voltak” zárult a tudósítás.14 15

A július 3-i választás során egyébként a kolozsvári felső kerületben gróf Péchy Manót, az alsó kerületben pedig Bokros Eleket választották meg. Mindkét politikus a szabadelvű párt jelöltje volt. A választás mindkét esetben egyhangú volt, ugyanis az ellenzék nem tudott jelölteket állítani.16 17 Ebben az időben már a Nemzeti Múzeum Állattani Osztályának segédőreként dolgozó Herman Ottó lépése tehát előrelátó volt, hiszen az őt meghívó függetlenségiek nem rendelkeztek elegendő erővel a választás sikeres lebonyolításához. Péter László információja tehát annyiban helyes volt, hogy Hermant felkérték a jelölés elfogadására, a választási szerepléséről azonban nem beszélhetünk.

Herman Ottó első választási megmérettetésére valójában 1878-ban Szarvason került sor. Herman időközben már csatlakozott a függetlenségiekhez és ezen párt képviselőjelöltjeként lépett fel. A sikertelen választás eddig elkerülte a szakirodalom figyelmét, ezért érdemesnek tartom részletesebben kitérni erre.1

A képviselőjelölt június 30-i szarvasi bemutatkozásáról részletes tudósítást közölt a Békésmegyei Közlöny. A lap leírása szerint Verhovay Gyula és Herman Ottó közösen léptek fel ezen a napon. Verhovay beszélt először, majd ezt követte Herman felszólalása, a „pókok nagy mesterét, jeles szaktudóst” nagy érdeklődés várta. Az ismeretlen tudósító szavai jól jellemzik a korabeli választási viszonyokat és Herman Ottó személyiségét, „és mi mindannyian elismertük, hogy e szaktudós, ha nem is jó politikus, de jó szónok, logikusabb mint Verhovay s gyönyörűen kezeli a nyelvet (a hogy egy szomszédom megjegyzé.) Az „Egyetértés” politikai bibliája, abból merítette prog- rammját, igy tehát beszédje — mely igen szép általános részletekkel birt, elveiben arányos volt Verhovayéval — simább kiadásban. Általánosságban megjegyzem, hogy Verhovay inkább a népnek, Hermann pedig már intelligensebb közönségnek szánta beszédét. Eredeti volt hallani Hermann Ottót, midőn rászánta magát tót beszédet tartani. Egészen szarvasi tót dialectusban tálalta ki, hogy bármely magyar ember megérthette,

15 Kelet, 1875. június 15. 3.

16 Kolozsvár képviselői. Magyar Polgár, 1875. július 7. 1.

17 Szabadfalvi József, Erdődy Gábor és Péter László például téves időpontra, július 14-re tették Herman Ottó első szarvasi programbeszédét (Szabadfalvi 1977,133; Erdődy 1984, 14; Pkter 1988, 371). Ennek a tévedésnek az alapja Lambrecht Kálmán munkája lehetett, aki a Franklin kiadónál megjelent „Szarvas városa független polgáraihoz. Program 1878. jul. 14.” c. kiadvány dátumát vette a beszéd elhangzásának időpontjaként.