A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Pap József: Herman Ottó és a függetlenségi politika a dualizmus kori Magyarországon
Herman Ottó és a függetlenségi politika a dualizmus kori Magyarországon 405 mutatta be: „A növénytanba vágó nyomtatványt kö•• •• »»12 szonom. A sikertelen kezdeményezés után mind Bakay, mind Herman a függetlenségi párthoz kapcsolódott. Bakay Nándor 1878-ban Szeged első kerületének a függetlenségi párti képviselője lett, és talán nem véleden, hogy Herman is épp Szegeden, a második kerületben szerzett mandátumot az 1879-es időközi választáson. Addig azonban Herman Ottó időlegesen visszahúzódott a politikai életből és a tudományos munka felé fordult. 1875. február 24-én állást kapott a Nemzeti Múzeum állattárában és Budapestre költözött. Csak 1877-től vannak információk politikai tevékenységéről. 1877. december 16-án szónokként lépett fel a törökbarát, oroszellenes tüntetésen (Péter 1988, 371; Lambrecht 1920, 48—49). Ennél az epizódnál azonban sokkal fontosabb volt az, hogy 1878-tól már, mint a függetlenségi párt egyik választásokon induló politikusát tarthatjuk számon. Az a párt melyhez csatlakozott, mint láttuk, 1874- ben jött létre. Jelentős vitát váltott ki maga az önelnevezés is, hiszen többen ragaszkodtak a 1848-as Párt névhez, Kossuth azonban a függedenségi jelző használatát javasolta. Az Elvhű Balközép 13 tagja közül kezdetben heten, majd még öten szerepeltek a megalakult párt soraiban. A névválasztás körüli vita lényeges ellentétet takart. A Kossuth-féle program legfontosabb kritikusa Irányi Dániel a közép- és kispolgárság felé akarta közelíteni az ellenzéki politikát. Irányi nem tartotta elegendőnek a közjogi alapú ellenzékiséget, hanem tömegbázist szélesítő demokratikus programot tartott szükségesnek és a nemzedségi mozgalmak felé is nyitott volt. Közjogi elképzeléseiben azonban nem lépett túl a perszonálunió programján. Kossuth ezzel szemben a következetes függedenségi politikát kérte számon az alakuló párton. Irányi javaslataival kisebbségben maradt, a párt tagjainak többsége a közjogi radikalizmus látszatát felvállalva, a demokratikus reformokra való hajlandóságot negligálva, a Függetlenségi Párt elnevezést támogatta. Az új párthoz éppen ezért a hajdani 48-as képviselők közül csak 21 fő csatlakozott, 12 pedig távolmaradt (Tóth 1963, 989). Ebben a kontextusban talán már sokkal érthetőbb Kossuth reagálása a Herman—Bakay-féle megkeresésre, ami pont abba az irányba mutatott (társadalmi reformok előtérbe helyezése a függetlenségi program rovására), melyet Kossuth elutasított. 12 Kossuth Lajos levele Herman Ottóhoz, 1875. március 17. Collegno (Baraccone). Kossuth "Lajosirataivá. 1902. A létrejött Függetlenségi Párt azonban továbbra sem volt egységes, számos belső frakcióra tagozódott. A Mocsáry Lajos által fogalmazott pártprogram ugyan szinte kizárólag a közjogi kérdésre fókuszált, de párton belül létezett egy demokratikus reformokra is hajlamos szárny, melyhez tartozónak lehet nyilvánítani az 1879-től országgyűlési képviselővé váló Hermant.13 Az elkövetkező másfél évtized többször megrázkódtatta a függetlenségieket. Először az antiszemiták távoztak 1883-ban. 1884-ben pedig egy másik jelentős változás is lezajlott az ellenzéki oldalon. A Függetlenségi Párt és az 1848-as frakció, okulva az 1884-es választás kudarcából, 1884. szeptember 29-én fúzióra lépett egymással. Ekkor jött létre az ún. Negyvennyolcas Függetlenségi Párt. A párt per- szonáluniós alapra helyezkedve, szakított a teljes függetlenség programjával. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag lezárult az 1874-ben megszakadt egyesülési folyamat (Szendrei 2012, 6). Herman Ottó ekkor marginális helyzetbe került, az új párt programja nem felelt meg neki, ezért abba annak megalakulásakor be se lépett. Önmaga egyébként az 1887-es választási bukását is ennek az elszigetelődésének tudta be. Majd 1889-ben, amikor újra bekerült a parlamentbe, végül mégis csatlakozott a párthoz, de kikötötte, hogy azt az 1874-es alapon teszi (Erdödy 1984, 96—97, 109). A következő fontos válság az egyházpolitikai reformok időszakában érte a pártot. Eötvös Károly 1893. május 20-án, az egyházpolitikai reformok párton belüli leszavazását követően, 17 képviselővel megalakította a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt Eötvös-frakcióját, mely egyelőre még a párton belül maradt. Miután azonban Ugrón Gábor frakciója szeptember 27-én visszatért a pártba (48-as Ugrón Párt), Eötvösék különváltak. Tizenkét képviselőházi taggal 1893. szeptember 29-én megszületett az Országos Függetlenségi Párt, melynek elnöke Herman Ottó lett. Herman ekkor az egyházpolitikai reformok ügyében legradikálisabb fellépő képviselők közé tartozott, „a mikor egész Európában inkább az illiberalizmus, sőt itt-ott a reakció jelentkezik, a magyar nemzet volt az egyetlen, mely felvette a harcot a liberális eszmékért, a lelkiismereti szabadságért” emlékezett vissza az általa követett politikára (Erdödy 1984, 114). Herman Ottó az elnöki posztot azonban tudományos munkásságára — millenniumi kiállítás szervezése — való hivatkozással átadta Madarász Józsefnek. Eötvösék pedig 1895. február 27-én feladták önálló13 Herman Ottó és a függetlenségiek belső vitáiról lásd: Erdödy 1984, 94-97.
