A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Pap József: Herman Ottó és a függetlenségi politika a dualizmus kori Magyarországon
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 401—410. HERMAN OTTÓ ÉS A FÜGGETLENSÉGI POLITIKA A DUALIZMUS KORI MAGYARORSZÁGON Pap József Eszterházy Károly Főiskola, Történelemtudományi Intézet, Eger Absztrakt: A Herman Ottóval foglalkozó szakirodalom elsősorban a polihisztor tudományos közéleti tevékenységével foglalkozik. Ez a jelenség természetesnek is tekinthető, hiszen Herman tudományos tevékenysége sokkal kiemelkedőbb volt, mint politikai szerepvállalása. Herman ugyan jelentős politikusa volt a függetlenségi ellenzéknek, azonban sohasem tartozott az elsőszámú vezetők közé. Különcnek tekinthető magatartása akadályozta meg ebben. Ennek ellenére azonban fontos eleme volt az életútnak a politikai szerepvállalás, hiszen ez alapvetően egy olyan keretet biztosított, melyen belül megvalósulhatott a tudományos karrier. Bizonyos esetekben a politika teremtett lehetőségek a tudományos kutatás számára, máskor persze épp ez akadályozta a tudományos kérdésekben való elmélyülést. A tanulmány ennek az életútnak a csomópontjait vizsgálja meg, próbálja tágabb kontextusba helyezni az egyéni élet eseményeit, és azokat a kor párt- politikai küzdelmeinek, ideológiai viszonyainak összefüggéseiben értelmezni. Kulcsszavak: parlamentarizmus, választások, ellenzéki politika, dualizmus kora, Herman Ottó, Miskolc Herman Ottó politikai szerepvállalását illetően a halála után eltelt száz évben bőséges vonatkozó szak- irodalom keletkezett.1 Ezek közül mindenképpen ki kell emelni Lambrecht Kálmán, Erdődy Gábor és Szabadfalvi József monográfiáit (Lambrf.cht 1920, Erdődy 1984, Szabadfalvi 1996). A szegedi képviselői éveivel kapcsolatban Péter László és Tóth Ede munkáira támaszkodhat a téma iránt érdeklődő, míg a miskolci időszakhoz kötődő eseményekkel Szabadfalvi József foglakozott részletesen (Péter 1988, Tóth 1977; 1991,707-717; Szabadfalvi 1977). Politikai szerepvállalására vonatkozóan fontos tanulmányt közölt Veres László is (Veres 1975). Csupán a legfontosabb vonatkozó irodalom korántsem teljes körű felsorolása is mutatja, hogy a tudományos közvéleményt foglalkoztatta, foglalkoztatja a polihisztor természettudós, néprajzkutató politikai pályája. Tanulmányomban az életút ezen részének legfontosabb csomópontjaival kívánok foglakozni, különös figyelmet fordítva sikeres és sikertelen választási megmérettetéseire és a korabeli függetlenségi ideológiához, pártokhoz fűződő kapcsolatának alakulására. 1 A munka elkészítését az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok — OTKA K 112429 nyilvántartási számú, A dualizmus kori magyar országgyűlések tagjainak feltárása és társadalomtörténeti elemzése címet viselő pályázata támogatta. A HERMAN OTTÓ-KÉP HÁROM KORTÁRSI MEGKÖZELÍTÉS Bevezetőként idézzünk fel néhány kortárselemzést, melyek közelebb hozzák hozzánk Herman Ottót, a politikust. Herman Ottó személyét illetően elég ellentmondásos korabeli értékelésekkel találkozhatunk, ez a jelenség szinte természetes következménye annak, hogy Herman igen aktív szerepet vállalt a kor politikai vitáiban. Következetesen szemben állt a kormánypárttal, az 1867-es politikai rendszerrel, de gyakran igen heves volt a viszonya az ellenzék egyes politikusaival, a függetlenségi oldalon megjelenő különböző politikai csoportosulásokkal is. Hentaller Lajos 1886-ban jelentette meg „Politikusaink pongyolában” című vitriolos írását, melyben többek között Hermant is tollhegyére tűzte. Már rövid életrajzi utalásai is maró gúnyt tartalmaztak: „katonai szökevényként csípték nyakon Bécsben”, majd bedugták „komisz baka mundérba”, nem akart tiszt lenni, inkább „üres óráiban a természetet kezdte vizs- gálgatni”, majd a „vén obsitos” „fogta magát, elment Kolozsvárra, s beállott Brassai bácsi mellé állat—tömőnek”. Azonban az országgyűlési politikust még negatívabb színben tüntette fel Hentaller. Szerinte Herman olyan ember volt, aki bár „Rajong hazája
