A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Veres Gábor: A pásztorélet ábrázolásai Herman Ottó műveiben
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 383—389. A PÁSZTORÉLET ÁBRÁZOLÁSAI HERMAN OTTÓ MŰVEIBEN Veres Gábor Eszterházy Károly Főiskola, Eger Absztrakt: Az állattartás hagyományos típusai nem tanulmányozhatók annak a tájjal való kapcsolata nélkül. A 19. század végén, a 20. század elején Herman Ottó kutatta intenzíven a magyarok ősfoglalkozásait és ezen belül a pásztorok különleges világát, ősi hagyományait. A készülő kötetekhez, tanulmányokhoz szívesen kérte fel illusztrátornak Koszkol Jenő (1868—1935) festőművészt, aki néprajzi gyűjtésekre is elkísérte, így képei 1900-ban a párizsi világkiállításon is szerepeltek. Az akvarellek, pasztellek a Természettudományi Társulathoz, majd a háború után a Természettudományi Múzeumba kerültek. Az alkotások vizsgálatára is sor kerül e tanulmány keretében, melyből kiderül, miért dolgozott olyan szívesen Herman Ottó Koszkol Jenővel. A festmények ugyanis jóval többet elárulnak, mintha csak fényképek készültek volna. Herman a pásztorok nyelvkincsét is feldolgozta egy kötetben, az itt szereplő kifejezések, kapcsolatok is megjelennek a Koszkol-képeken. így ezek jelrendszerének pontos megértéséhez ismernünk kell a pásztorok világát, vagy legalábbis Herman Ottó e tárgyban írt köteteit. Kulcsszavak: Herman Ottó, pásztorok, jelek, párizsi világkiállítás, Koszkol Jenő, Semsey Andor Minden tudományágnak megvannak a meghatározó egyéniségei, kutatói, akik új irányokat jelöltek ki, téziseket alkottak vagy éppen vitára sarkallták pályatársaikat és ezzel lendítettek hatalmasat a szakterület fejlődésén. Kevés olyan személy van azonban, akit jó néhány, egymástól messze álló tudományágban is korszakalkotónak tartanak. Herman Ottóra — többek között — a zoológia, etnográfia és az archeológia is kiemelkedő kutatójaként tekint. Életművét már nagyon sokan kutatták, de a szerteágazó tudományos hagyaték még mindig sok meglepetést tartogathat. 2014-ben halálának 100. évfordulója kapcsán sor kerülhetett újra a kutatások összegzésére, mely számos eddig nem ismert részletet tett közzé az érdeklődők számára.1 A 19. század végén, a 20. század elején Herman Ottó kutatta intenzíven a magyarok ősfoglalkozásait. Ennek keretében a pásztorok különleges világát, ősi hagyományait, nyelvkincsét. Herman a készülő kötetekhez, tanulmányokhoz szívesen kérte fel illusztrátornak Koszkol Jenő (1868—1935) festőművészt, aki a néprajzi gyűjtésekre is többször elkísérte. Koszkolnak a mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei. ' Az Emlékév miskolci rendezvénysorozatát lezáró tudományos konferenciára 2014 decemberében került sor a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémia Bizottságának székházában. Később hosszabb tanulmányúton járt Olaszországban, Németországban és Észak-Afrikában is. Budapesten 1888-tól szerepelt kiállításokon akvarell és pasztell, táj- és városképeivel, valamint csendéleteivel.2 1896-ban a Konyhacsendélet című képével elnyerte az Esterházy-díjat. A vízfestmény-díjat Esterházy Miklós Móric gróf alapította 1892-ben 600 korona tőkével, melyet életfogytiglan adományozott. Az első évben Nádler Róbert: balatoni részlet, 1894-ben Neogrády Antal: Egy napi vadászat, 1895-ben Edvi Illés Aladár: Eadmóca Bodrog mellett voltak a díjazott alkotások, melyet a millennium évében követett Koszkol Jenő elismerése. Székely Bertalannal a Néprajzi Társaságban együtt dolgozott Herman Ottó, hiszen a megalakulás után működött egy grafikai szakosztály is, ahol Székely mellett a korszak másik ünnepelt festője Feszty Árpád is tevékenykedett. A Magyarországi Néprajzi Társaság szervezete3 A társaság védnöke: József Főherczeg O cs. és kir. Fensége. A társaság tisztikara: Elnök: Hunfalvy Pál. Alelnökök: Gömöri Havas Sándor. 2 Konyhacsendélet, Miracoli-templom Velencében stb. 3 Ethnographia 1890. 59.
