A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - Szolyák Péter - Lengyel György: A Miskolc-Bársony-házi "szakócák" kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata

31

A Miskolc—Bársony-házi „szakócák” kutatástörténete és techno-tipológiai vizsgálata

15. ábra. Mester Zsolt által a bükki szeletai és a dunántúli jankovichi kultúra bifaciálisainak vizsgálatakor alkalmazott (Mester 2010; 2011; 2014) és a szerzők által átvett morfometriai jellemzők eloszlása a miskolci „szakócákon”

Fig. 15. Morphometricalfeatures on the “hand-axes" of Miskolc. The authors adopted the method of Zsolt Mester who applied these data at the research of bifacials of the Szeletian of Bükk Mountains and the Jankovichian (Transdanubia) (Mester 2010; 2011; 2014)

helyzetének és a hosszúságnak (a / L), valamint a disz- tális és a proximális szélességeknek a viszonyát (13 / lj) (15. ábra).

Figyelembe vette továbbá a bifaciálisok kereszt- metszetét (plánkonvex és bikonvex), valamint az élkidolgozást (oldalváltó és váltakozó). A morfometriai elemzés eredményeként a vizsgált bifaciálisokat négy csoportba sorolta, melyek a műveleti sémájuk és a szimmetria viszonyaik alapján két nagyobb egységbe rendeződtek. Ezek közül a Jankovich és a Szeleta 3 (aszimmetrikus) csoportjait a korai szeletai kultúra, míg a Szeleta 1 és 2 (szimmetrikus) csoportjait a fejlett szeletai kultúra horizontjával hozta összefüggésbe (Mester 2010; 2011; 2014).

A Bársony-házi „szakócák” elemzéséhez a következő adatokat használtuk: legnagyobb hosszúság (L = Lh J, legnagyobb szélesség (1 = L j), legnagyobb vastagság (e = L,a), valamint a legnagyobb szélesség helyzete a bázishoz képest (a = MbiJ. A mm-ben mért értékek

alapján készített diagramok szerint a miskolci „szakócák” nyilvánvalóan igen távol esnek a vizsgált kultúrák leleteitől (Z. tábládat; 16. ábra, A—C diagramok). Amennyiben inkább a leletek méretarányait vesszük alapul, melyek sokkal valószínűbben kultúra-, csoportvagy személy-specifikusak, az összehasonlítás a nagy méretkülönbségek ellenére is sikerrel elvégezhető.

A méretarányok megállapításához a fent nevezett értékekből a legkisebbet, vagyis a leletek legnagyobb vastagságát vettük alapnak. Ennek értékét minden bi- faciális esetében 1-nek határoztuk meg. A többi értéket aszerint kaptuk meg, hogy az hányszorosa a legnagyobb vastagságnak. Ha elfogadjuk a Mester Zsolt által kimutatott csoportok létezését, akkor a miskolci „szakócák” a Szeleta 1 és 2 csoportok leletanyagához állnak a legközelebb (V. tábládat; 16. ábra, D—F diagramok), amiket ő a fejlett szeletai kultúra horizontjához kötött (Mester 2010; 2011; 2014).