A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Kiss Gábor Iván: A hollóházi keménycserépgyár második periódusának (1920-1948) edényjegyei
A hollóházi keménycserépgyár második periódusának (1920—1948) edényjegyei 301 A legkülönfélébb technikájú, stílusú és színvonalú tárgyak készültek e jelzés alkalmazásával is. A hagyományos, kézzel festett magyaros stílus mellett egyre nagyobb számban fordulnak elő az iparszerű technikával díszített darabok. Hagyományosnak mondható pl. az a kistányér, melyen a „Pislog mint a miskolci kocsonyában a béka” felirat mellett domborított kocsonyadarabokat és békafejet láthatunk. Ugyan mai szemmel ez nem éppen a leggusztusosabb téma és ábrázolás, de több gyár is készítette, látszik, a maga korában tréfásnak számított. Az „korszerű” technika és „modern” dekoráció egyesített terméke az illusztrált festékszórással és sablon segítségével dekorált teáscsésze (36. kép). Anyagminősége és esztétikai megjelenése elfogadható, bár nélkülözi a kézi festés egyediségét. Érdekesebb darab az egykor reklámcélt szolgáló „Abaúj szántói Juhtúró-gyár - Gyártja Schvarcz József - Abaújszántó” feliratú bődön, mely sajnos magán viseli a gondatlan mázazásból eredő lefolyásokat (37. kép). A HOLLÓHÁZI GYÁR TÖRTÉNETE A SZAKMÁRY SZÍNRE LÉPÉSÉTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG A Károlyiaknak gyorsan sikerült új bérlőt találni a kassai illetőségű Szakmáry Károly kereskedő személyében. A bérleti szerződést 1939. április 24-én kötötték meg, a szerződés időtartama 1939. június 1-től 1949. június 30-ig szólt. A kassai cégbíróságon 1939. szeptember 19-én jegyezték be a Szakmáry Károly Hollóházai Kerámia Gyár megjelölésű új céget, Hollóháza telephellyel és Kassa, Fő utca 19. székhellyel. (A székhely valószínűleg a Fő utca 2. szám alatt lakó Szakmáry üzlethelyiségének címe. Szakmáry ott a tulajdonában álló kassai Pausz Tivadar Üveg és Porcelán Nagykereskedés, Tükörgyár és Csiszolda termékeit árusította.) A bérleti szerződés méltányos volt, honorálta a bérlő fejlesztési beruházásait, mivel azok — teljesülésük esetén - bérleti díj csökkenéssel jártak. A bérlő szabadon bányászhatott kaolint és kvarcot Károlyi birtokain, előnyt és kedvezményt élvezett, a gyári dolgozókkal együtt, tűzifa vásárlásainál a sátoraljaújhelyi Károlyi-fatelepen. A gyár után járó adókat a bérlő kötelessége volt fizetni. Szakmáry birtokba lépése után haladéktalanul nekilátott a gyár fejlesztésének. A Hollóháza számára kedveződen hatóságilag szabályozott árak miatt azonban le kellett tennie ereded tervéről, egy 100 000 pengős alagútkemence építéséről, helyette egy drezdai céggel 40 m3-es körkemencét építtetett, a diósgyőri szénmedence barnaszenére támaszkodva. Kiiktatta az elavult gőzmeghajtású generátort, helyette 1940-ben elektromos távvezetéket épített ki Kassáról. így néhány, a karlsbadi Rössner cég által szállított, kisebb elektromos kemence is munkába állhatott. Végül is összesen 121 123 pengőt fordított a gyár korszerűsítésére. A fejlesztéseket Károlyi egyenértékűnek fogadta el a tervezett, de meg nem valósult alagútkemencével, ezért életbe léphettek a béried díjkedvezmények és a szerződést 15 évvel, 1964. december 31-ig meghosszabbították. Mindezek mellett további korszerűsítések is történtek, melyek következtében javult a termékek minősége, és csökkent a termelés önköltsége is. Magyarországon 1936 óta fokozatosan javult a gazdasági helyzet, aminek részese lehetett a kőedényipar is. Bővült a kereslet és növekedtek az ízlésbeli igények is. A hollóházi termékek ismét biztos piacra találtak úgy Kelet-Magyarországon, mint a visszatért felvidéki területeken és Észak-Erdélvben. Különösen keresettek voltak a hagyományos motívumokkal díszített tárgyak. A kereslet növekedése szükségessé tette, hogy esti tanfolyamokon képezzenek újabb és újabb festőket a gyár számára. Újra gyártani kezdték az elmúlt évtizedek valamennyi népszerű tárgytípusát, ismét készültek paraszttányérok, aranyozott, törökmintás díszedények, kisplasztikák, modern hatású dísztárgyak és Altwien porcelán utánzatok. A gyártmányok minősége javult, de a máz töredezettségében, a hajszálrepedések sokaságának megjelenésében nem sikerült érdemi javulást elérni. A fellendülés egyik jeleként egy egyedi készítésű, hagyományos stílusú Szakmáry címeres óriáskulaccsal a gyár bemutatkozott még a Milánói Triennálén is. A gyártás során néhány új technológiai fogás alkalmazását is bevezették, melyek újszerű díszítési módok alkalmazását tették lehetővé. A gyár a 40-es évek elején már 70 főt foglalkoztatott. Sikerrel kecsegtető exporttárgyalások folytak több európai és tengerentúli országgal is, melyek azonban a háború kiszélesedésével elhaltak. A gyárban a termelés 1944. december 16-án állt le, a frontvonal december 18-án haladt át a falun. Az épületekben és gépekben különösebb háborús kár nem keletkezett. Az újraindulás 1945. április 1-én következett be, és Szakmáry június közepén már arról számolhatott be, hogy a kapacitás kihasználtság 25 százalékos. Az infláció időszakában termékeiket az Alföldön közvetlenül élelmiszerre cserélték, és dolgozóikat ezzel fizették ki. Eleinte — a szénhiány miatt — csak a fatüzelésű kemencék indultak be, de rövidesen helyreállították a távvezetéket Kassa felé, így újra lett áram — az ismét változó határok miatt immár importból. A forint bevezetése idején a gyár
