A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Kiss Gábor Iván: A hollóházi keménycserépgyár második periódusának (1920-1948) edényjegyei
296 Kiss Gábor Iván 22. kép. Tányér jelmondattal Fig. 22. Plate with a motto és felirata már sablonnal készült, de a középrészt körbefonó rózsakoszorú még kézzel festett (22. kép). A korszakot reprezentáló első új jegy nagyszámú előfordulása alapján feltételezhető, hogy ez váltotta le 1930 körül az addig használt két jelzést, és alkalmazása a bérleti időszak végéig tartott. Általában zöld és fekete színnel bélyegezték. A jegy leírása: gumibélyegzővel nyomott, repülő madár (holló), felül íves, egysoros RIOLIT, alul íves, egysoros, csupa normál nagybetűs HOLLÓHÁZA felirat, az egész körbe foglalva. Egyéb jelesek: ritkán benyomott számok, betűk és jelek, valamint kézzel írt dekorszám S-yín: zöld, fekete, arany Méret: 0 22 mm A% alkalma-syis időszaka: 1930—1939 Jele: HH 17 23. kép. HH 17 jegy Fig. 23. mark HH 17 A HH 17-es jelzéssel a gyár addig sosem látott bő- ségű gyártási palettáját ismerhetjük meg. Találhatunk nagy igényességgel készült, hagyományos hollóházi magyaros festésű tárgyakat, de előfordul a Városlődön és Kislődön népszerű törökös díszítés is (24. kép). Egyre többször találkozunk egy-egy helységhez köthető emléktárggyal, hiszen ebben a korban már virágzott a turizmus, ráadásul a direkt használatba nem kerülő dísz/emléktárgyak lényegesen jobban bírták az idők próbáját, mint a mindennapos használatba vett társaik. Előbukkannak a két háború közötti időszakban már igazi kuriózumnak számító, teljes személynévre szóló emléktárgyak is. A tárgyak kifestésekor egyre többször kerül elő a sablon, és sűrűn találkozunk repedezett mázú edényekkel is. E jegynél is — méghozzá nagy számban — előfordul a sablonos-szórt festési technika. Ez az igénytelen módszer többnyire igénytelen tárgyakat eredményezett. A kobaltkék mázú dísztárgyak Hollóháza történetének legvitathatóbb produktumai közé tartoznak. A bécsi Altwien porcelán utánzása — jóval gyengébb minőségben, vastag keménycserépen — nem volt éppen üdvözlendő törekvés, de úgy látszik a hozzáfűzött üzleti reményeket beváltotta, hiszen gyártása egészen az államosításig fennmaradt. Több kutató említi, hogy a tárgyakra gyakran a bécsi porcelángyár jelzése is rákerült. Ezeknél a hollóházi gyártásra nehéz egyértelmű bizonyítékot találni, de mégis sikerült fellelni egy vázapárt, melyek közt a különbséget csak a matricázott zsánerkép jelenti. A kétségtelenül egy helyen, azonos mérettel és sablonnal készült egyik váza a HH 17-es jellel jelzett, míg a másik a hamis bécsi jegyet viseli magán (25. és 26. kép). A giccses hamisítványok ellenpontját képezhetik az ebben az időben már gyakoribb modern hangvételű és díszítésű darabok. A festékszórásos eljárással és kitakart kettős háromszögekkel díszített, váza pl. a maga korában modernnek számított (27. kép). A gyár próbálkozott a Zsolnay-féle eozinmáz reprodukálásával is, több-kevesebb sikerrel. Ennek legművészibb példája egy, az előzővel azonos formájú váza, a maga (kissé megkésett) szecessziós jellegű, eozin-szerű díszítésével (28. kép). Először készülnek Hollóházán kerámia-hatású dísztárgyak is, részben kortárs szemléletű díszítéssel, részben rusztikus formával és felületképzéssel, melyre példa a carlsbadi típust utánzó nagyméretű, faerezetes kancsó (29. kép). Az üzleti bevételeket növelhette a reklámtárgyak készítésének bevállalása is. Feltehetően nem nagy szériákban készültek, így a nyereség inkább erkölcsi, mint anyagi volt. Néhány reklámozott cég, vállalkozás, termék: „Chapeau Rouge” budapesti mulató (30. kép),
