A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Történettudomány - Gyulai Éva: Abaúj és Borsod vármegye koronaőrző bandériuma, 1790

Abaúj és Borsod vármegye koronaörzö bandériuma, 1790

283

ÚJ ZÁSZLÓ (1791)

A koronaőrzés még javában folyt, amikor 1790. június 10-ikén hivatalosan is megkezdődött az új országgyűlés, amely a II. József halála utáni új politikai korszakot is megnyitotta. A koronaőrzés egészen 1790. októberéig tartott, ekkor a koronát Pozsonyba vitték az új király, II. Lipót koronázásra. Borsod és Abaúj bandériuma, dolga végeztével, elhagyta Budát, a nemesek visszatértek megyei állomáshelyükre. Borsod vármegye lovasai is visszaértek Miskolcra, a nemesi felkelés, illetve a vármegye zászlaját, „pantallérostul”, azaz a vállra tehető zászlótartó szalaggal együtt, visszatették a helyére, és 1790 júliusában már ismét a Vármegyeháza nagytermében volt kiállítva a megyeháza leltára szerint.45 Bár a bandériumok továbbra is felváltva őrizték a Szent Koronát a budai vár Szent Zsigmond-kápolnájában, működésük nemigen tetszett a bécsi udvarnak, illetve az 1790 októberében megválasztandó új királynak, s ezt a véleményüket a vármegyékkel is megosztották. Borsod vármegye is megtárgyalta az új szituációt, azaz a király koronaőrzők iránti „kedvetlenségét”, és 1790. május 31-én tartott közgyűlésükön úgy vélték a borsodi nemesek: a bandériumok felállítása a magyar rendek törvényekben biztosított joga. A közgyűlésen előkerült a kormányzat azon követelése is, hogy a vármegyei pénztárból a bandérium költségeire felvett összegeket fizessék vissza.46

Az új király, II. Lipót, illetve a Helytartótanács végül az 1791 januárjában kiadott 2227. sz. rendeletében törvénytelennek nyilvánította a koronaőrző bandériumok tevékenységét, mivel királyi engedély nélkül érkeztek Budára, és megtiltotta további műkö45 1790-dik esztendőben S^ent-Jakab havának 24-dik napján az tekintetes nemes Borsod vármegye miskolci házánál találtatott és egyenesen ahoz tartozó mindenféle ingó jószágok számba vétettek és találtattak e szerint: Azgyűllést tartó nagy szobában nagynak: 1. Az nemes vármegye zászlója pantallérostúl. MNL BAZML IV. 501/e XII. IV. 1. (1670. sz.)

46 A felséges királynak az által, hogy a nemes vármegyék országunk koronája őrzésére magok bandériumait feíküldötték, okozott kedvetlenségét jelenti', s egyszersmind tudtunkra adja, hogy ámbár a felséges urunk ezen cselekedet fekdékenységbe bocsájtja, amennyiben mind azáltal a korona őrzés iránt a törvények értelméhez képest szükséges rendelések megtétettek, az öszyesereglett nemes ifjaknak a végre lenedő további megjelenések... szükségtelen, sőt tilalmas lészen, hogy ha pedig az említett bandériumok felállítására, szükségére a vármegyék által ne talám a belső szükségekre felvetett adóból valami előre fizettetett volna, ezen cselekedet helyben nem hagyásával a kiadott pénznek, hanem ha viceispány és több tisztviselő urak magokra szoros felelet terhét akarnának venni, minden haladék nélkül msszatérítését kívánja. Ami a bandériumok felállítását illeti, e részben a tekintetes rendek ragaszkodnak hazánk törvényeiben foglalt jussokhoz és magokat tovább is ahoz tartam kívánják, amennyiben pedig a cassakbó! megyénkbeli nemes bandérium számára semmi költség nem adatott volna, egek rendelésnek utolsó ákkefye vármegyénket nem illeti. MNL BAZML IV. 501 /a 49. köt.

293. (1790)

désüket, mondván: erről a feladatról törvények rendelkeznek, és a nádor, úgyis, mint főherceg, ezután saját hatáskörében a testőrség tagjai közül választja ki a koronaőrző katonákat. A Helytartótanács továbbá úgy rendelkezett, hogy a vármegye házipénztárából a bandérium céljaira felvett összeget vissza kell fizetni, mindez az aüspán és a vármegyei tisztviselők felelőssége.4

Borsod vármegye azonban nem tett eleget a pénz visszafizetésére vonatkozó kormányzati elvárásnak, mondván, a bandérium költségeihez önkéntes felajánlásokból is hozzájárult a megye nemessége. Hogy a megmaradt pénzt jó célra fordítsák, ahelyett, hogy visszafizetnék, 1791 elején „észrevették”, hogy a vármegye (egyébként Budát is megjárt) zászlaja igen régi, és rossz állapotban van, ezért a költségekből megmaradt pénzt egy új zászló készíttetésére fordították.48 Sajnos, az új zászló megrendelésére vonatkozóan nem maradt fenn irat a vármegye levéltárában, de a 20. század elején Borsod vármegyétől a Borsod-Miskolczi Múzeumhoz került, s ma is meglévő műtárgy alapján bizton állíthatjuk, az 1791-ben készíttetett új zászló teljesen megegyezett a régi (talán még a 18. század közepén készült) vármegyei zászlóval, hiszen Decsy Sámuel korabeli leírása is ezt igazolja. Az a hagyomány pedig, hogy a vármegye kék selyem, Szent Istvánt és Magyarország Patrónáját, illetve Borsod vármegye címerét hordozó zászlaja egykor a koronázó (koronaőrző) bandériumé volt, igaz is, meg nem is, hiszen

47 [cjomitatuum banderia ad custodiam Sacrae Coronae, de qua leges alioquin prospexerunt, absque praevio regio annutu comparuerint, hinc factum, isthoc pro praeterito quidem benigne dissimulandum, pro futuro autem id una benigne constituendum duxerat Sua Majestas Sacratissima, ut, cum miütes pro custodia Sacrae Coronae destinati, ad pedem legibus regni defixum jam repositi sint, pro servitio autem Serenissimi Domini Palatini, qua Regii Prinripis aliquot degremio Nobilis Turmae Praetorianae Hungaricae semper praestofuturi sint, sic dictorum banderiorum ulterior apparitio, servitiorumque per eadem praestatio simpliriter cesset. [...] Quodsi verő quidpiam praeindicatum in finem e Cassa Comitatuum domestica antiápatum esset, summa tali illico et absque u/teriori mora sub strictissimo responsionis onere Vice Comitem, reliquosque magistratuales mansuro, Cassae Comitatensi refundatur. A Helytartótanács 2227. sz. körrendeleté, 1791. febr. 1. MNL BAZML IV. 501/e V. I. 13.

48 A Idly alkalmatossággal előhozpdván az is, hogy megyénk zászlója már a régiségtül annyira elavult, hogy az illendőségnek tekintetibül is, másnak csináltatása éppen szükséges volna, mivel pedig a Szent Korona őrizésére megyénkből Budára felment nemes bandériumnak kölcségein felül valamelly pénzjelmaradt, mellyben azpn kívül is a megyebeli nemességnek agon nemes bandérium költségeinek pótolására tett önként való ajánlási is béfoglaltatná- nak: arra való nézve tetszett a tekintetes rendeknek olly határozást tenni, hogy ágon felmaradt pénz e& más új Oszlónak kiállítására fordíttasson, mellynek csináltatását nemyetes substitutus vice ispány úr a tekintetes rendeknek az iránt jelentett kívánságokra magára vállalta, s ahhoz képes azon felmaradt pénz említett második vice ispán kezében fog szolgáltatódul. MNL BAZML IV. 501 /a 49. köt. 1192. (1791)