A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Történettudomány - Gyulai Éva: Abaúj és Borsod vármegye koronaőrző bandériuma, 1790
Abaúj és Borsod vármegye koronaörzö bandériuma, 1790 281 Egyébként nem a kis Vay volt az egyetlen gyermek, aki őrizte a koronát, Rosenbacher a Fejér megyei bandériumnak szánt alkalmi költeményében hosszasan emlékezik meg egy másik „őrállócskáról”, várkonyi Amadé Tádéról (1783—1845), a későbbi „zenegrófról”, aki felnőttként mint zongoraművész és Liszt Ferenc mecénása is ismert lett.41 Azf vélnéd, hogy égből szállott ángy aloes ka, EzAmadé Thádégyönyörű Grófocska, Spent Koronánkhozjótt útéz őr-állócska. Még csak nyolc tavaszon nyílt ez virágocska, Láng spinnel vegyes Hó, Rósa kis Bombócska. Híres vármegyénknek legnagyobb reménye, Gróf Amadé Hágnak kincse, gyöngye, fénnyé, Szépségnek tüköré, erkölcsök ösvénye. Noss^a Pajtás!jer őrizni a Magyar Szent Koronát, Mind kis vitézpogánt űzni híja gárda-katonát. Szép a foje> s7fP kalpaga, szép pap hi r öltözete, kinyílt rósa szép ajaka, absolonka termet. Szeme, szája, szemöldöke, szép, ártalan élete. Miskor hasad a szép hajnal, piros színnel aranyop Várkony felé gyöngy sugárral fénlik, süt és harmatoz A Borsoddal és Abaújjal együtt őrködő zempléniek is vittek magukkal gyermekeket, mégpedig ugyancsak egy tanácsos, Bernáth József királyi tanácsos és a királyi tábla ülnöke 10 éves fiacskáját, Andrást, illetve Csorna Sámuel 12 éves fiacskáját, Zsigmondot.42 A zempléniek gyakorlatából kiderül, hogy minden bizonnyal már a bandérium elindulása előtt készültek a gyermekek bevitelére, vagyis tervük része volt, hogy a zempléni elitből nagyreményű gyermekek is részesüljenek az őrség dicsőségéből. Az őrségváltás előtt két nappal, 1790. május 28-án egyébként még egy kisgyerek, a 9 éves Fáy István (1781—1854) állt őrséget.43 ságra; Campe pedig, Hamburgban, nem átalló hirdetni, hogy az az ijjak nagy ideálja, kit ő írásaiban feste, Vay József. Kazinczy 1836—1845. 2. 216. 41 Rosenbacher 1790. (Fejér) 42 Az életkorra úgy látszik, nemigen adtak. Május 24-én például Bernáth József kir. tanácsosnak 12 éves fia András, Csorna Sámuelnek 10 éves fiacskájával, Zsigmondda! őrködött, az igaz bogy a bandérium tisztjeinek jelenlétében. Hasonló eset mégkétsper-háromszpr előfordult. Márki 1881. 340. 43 Május 28-án még két felnőtt ember mellett a kilenc éves kis Fáy István állt őrt, s 30-án a három vármegye bandériumát Spaholcsvármegye váltotta fii. Márki 1881. 340. KAZINCZY A koronaőrzés talán legnevesebb szereplője Kazinczy Ferenc, aki az Abaúj vármegyei bandérium tagjaként vett rész az eseményen, és memoárjában is megemlékezik róla: József leküldé koronánkat, a jegygyűrűt a király és nemzet között, Budára, s akkor lobbanánk örömre. [...] Bandériumok kelének össze minden vármegyében, s egyike jött őrzeni a nemzet kincsét vagy inkább csak tiszfelkedni körűle; másika ment, elvégezvén már a szolgálattételt. [...JA minden bandériumok főkapitánya abaúji főispán báró Orczy László vala, fia Lőrincnek, a generálisnak és poétának, s Józsefnek, ki 1792. pemplényi főispánnak neveztetett ki, fijabb testvére. Szebb magyart e megtiszteltetés nehezen érhete. Kisdedebb valamivel, mint kövérsége kívánd, szög hajjal, kék szemekkel; arca liliom és rózsa; lelke tiszta és meleg kedve vidám; nyitva mindég kezei, mikor a nemzet java vagy fénye áldozatot kívánt. Termete ha szfilasb volt volna valamivel, hajai ha feketék és lobogók, ha feketék, ha feketék szemei is, aft hiheték vala, hogy egy régibb szép magfart hozott elő sírjából öröme. [...] Egyike valék én is azoknak, kik májusban Abaújból a korona tiszteletére lem énén k Első órámat ott gyermekségem, ifjúságom, öregségem szeretett társával, Bárcpay Ferenc úrral, a Ferenc és Desseuffy Kata fiával állam. Hamletem élőbeszéde fenntartja emlékezetét. Orczy cl maga megyéje küldöttjeit teátrumba népété. Üresen várának bennünket a székek. Zenge a szjn, midőn Orczy velünk, és a velünk abaújiakkal össpeegyesűlt borsodiakkal, midőn a játék már állott, belépe. Sorba járánk a nemzet nagyjait, s ebédek, vacsorák, táncok fogadának mindenütt. I/endéglőink számában előbb kell említenem azf, ki Pesten legszebb házat tarta, özvegy generális Belezpay Miklósnét, báró Pod- maniepky Anna-Máriát. Ajtaja nyitva vala minden idegennek, minden magyarnak és nem magyarnak, ha születés vagy érdem ajánlották. Néhányan az olvasó kabinetbe menénk el. Kardjaink csörtetése a grádicson, s a belépő csoport látása mindent felugrata székéről. Koppi és Kreil meglátván, hogy én vezetem, jöttek id- vezjésemre; ez filozófiát, az históriát tanító professzor az universitásnál. [...] midőn az egyesült két zászlóalj kapitányai, az abaújinak gróf Csáky Antal, később szepesi főispán, a borsodinak Radvánspjey Ferenc gyakorlást tétetének velünk, s szerencsémre itt elsőben, s kardot hagyának rántanunk: az enyémet hüvelyéből sem én magam, sem erősb karú minden társaim ki nem tudánk rántani. Megvevén a kardot Kassán, s örülvén, hogy anélkül nem maradtam, mert a csiszár nem tuda
