A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Történettudomány - Gyulai Éva: Abaúj és Borsod vármegye koronaőrző bandériuma, 1790

274

Gyulai Eva

arany sinórral és sújtással kihányva és által kötve. Csipmájok mindnyájaknak fekete arany borítással, és megaranyopott répsarkantyúkkal. Oldalaikon aranyos kard függött karmazsin spinű spíjjakon. Tarsoljok veres királyspín széles arany paspomántftfal és sújtással körül kerítve, mellynek közepére a magfar korona volt arany hímvarrással ki ábrázolva. Nemcsak forma ruhájában mutatott íp érmésével, hanem kepében viselt hajdani nemzeti fegyverrel, apap buzogánnyal is megkülömböptette magát ep a díspes sereg másoktól. — Válogatott paripáik rép csattokkal és apró rép boglárokkal rakott fekete spj sperspámmal, r király- spinű fecskefark-formára spabatott, s spéles arany paspomántft]al környül kerített csótárokkal büspkél- kettek (Decsy 1792, 362-363; 372-373).

Abaúj és Borsod vitézeinek viselete, felszerelése több tekintetben eltért egymástól, az éppen ebben az időben divatossá vált igen rövid, fekete bárányprémes mentéjük égszínkék volt ugyan, de az abaúji nemes felkelők vörös kamizolt (német dolmányt) és nadrágot viseltek, míg a borsodiak egyenruhájának minden darabja kék volt. Mindkét sereg vörös tarsolyt viselt, rajta arannyal hímezve a magyar korona, igaz, az aba- újiak tarsolyára még egy szablyát is hímeztek. Mindkét megye tisztjei kócsagtollas, aranysújtásos, vörös posztó leffentyűs föveget viseltek, de csak az abaújiaknál említik, hogy a „kalpag”, azaz a magas föveg vagy süveg görényprémmel van borítva. A legfeltűnőbb különbség azonban az volt, hogy a szablya mint általános lovas fegyver mellett Borsod vármegye ban- deristái buzogányt is vittek magukkal, mint a nemesi vitézség ősi, főként a törökkorból ismert jelképét.

Jól tudott a II. József halála utáni rendi mozgalmak, köztük a koronaőrzés hatása az újkori magyar nemzeti viselet kialakulásában, mindez több évtizeddel megelőzte, sőt megelőlegezte a reformkori nemzeti divat megszületését.21 A borsodi koronaőrző bandérium viselete további viselettörténeti tanulságokkal is szolgál, a korabeli vármegyei forrásokból ugyanis kiderül, hogy ez az uniformis lett az alapja és mintája a vármegyei nemesség kései rendiség-korabeli díszöltözetének. Sajnos, a vármegyei iratokból, jegyzőkönyvből nem derül ki, milyen egyenruhát készíttetett a bandérium, tény azonban: már a koronaőrzésre való előkészületek alatt annyira megtetszett a vármegyei vezetésnek az alkalmi viselet, hogy állandósítani

21 A témáról vö. Ságvári 2001; Ságvári 2010. 200; Legutóbb: Nagy 2012; Porkoláb-Nagy 2013; Nagy 2014.

kívánták, nemcsak katonai, hanem általános nemesi viseletként, azzal a kikötéssel, hogy a pazarlást elkerülendő, a hivatalviselő nemesek arany zsinórozás helyett feketét válasszanak.22 A vármegye továbbment, már nemcsak nemesi, hanem vármegyei hivatalnoki és országgyűlési követi öltözetnek is megfelelőnek és követendőnek találta a bandérium uniformisát, de csak akkor, ha ezek a hivatalviselő nemesek kijelentik, hogy elkötelezettek a nemesi felkelők bandériuma iránt, sőt tagjai közé íratják magukat.23 Ez a közgyűlési határozat válasz volt a Budára indult bandérium levelére, amelyet a csapat Budára való vonulásuk (mező)szemerei pihenőjéről küldött a vármegyének. Ebből kiderül: ők nem örültek felhőtlenül annak a vármegyei döntésnek, hogy egyenruhájukat, a vármegye határozata alapján, a továbbiakban mások is magukra ölthetik, féltek ugyanis, hogy arra illetéktelenek is felveszik majd az uniformist (amictu hocce per alios etiam neforspravae vitae homines sucessivae induto), így a bandérium tagjait összekeverhetik ezekkel a méltatlan személyekkel. A koronaőrzők ugyanis „édes hazájuk ezen jelentőségteljes és válságos időszakában a köz és a vármegye javát szolgáló hadjáratok céljait szolgálva” viselik egyenruhájukat, és csak akkor fogadják el a vármegye határozatát, csak akkor egyeznek bele, hogy a vármegyei magisztrátus tagjai, illetve az országgyűlési követek ugyanezt a díszöltözetet viseljék, ha azok

22 4sper. Mivel epen nemes bandériumnak haszna ne tatám többször is elől fordulhatna, illendőnek találjuk, hogy ap uniformis ruháknak segne és mi- néműsége már meg lévén állapítva, mennél több alkalmatos nemes syemélyeknek apuniformis ruhának felvétele megengedtetnék, sőtjavasoltatnék, és apón kívül, hogy a készítendő ruhákban minden takarékosság nyilván való ap orspágnak törvényes constitutiojából származó nemes és díszes vitéz} névnek kijelentésével, mivel minden tagok ekképen fognak neveztetni, ap uniformis ruhának készítésére a nemesi rend felserkentetnék, s e végre, hogy akiknek tetsyik, másoknak is jópéldájára és a pazarlás elkerülése végett az arany helyettfekete zsinórt viselhetnének, a minemü öltözetet mindennapi ruhájának ezen nemes bandérium tagjai is magoknak válasptottanak. Declaratio N. Bändern. 1790. ápr. 20. MNL BAZML IV. 501/e V. 1.15.

23 Ne cuilibet et obvio uniformem vestem gestare liceat, gremiales attamen nobiles domini prout etiam magistratuales ita et domini nuncii diaetales ad assumendum similem vestitum exstimulentur, quos tarnen non aliter quam si se ad omnes in emolumentumpubliá et commodum comitatus hujus cessuras expeditiones devotos fore declaraverint, immatriculari et pro sociis agnoscere ve lint. [...] Tam ipsi magistratui, quam et omnibus reliquis nobilibus liberum relinqui uniformem nobilis banderii hujus vestitum assumere, vei minus petita immatriculatione aut ex matriculatione tamquam praerogativae nobilifari praejudiciosa locum simpliciter non habente. Quod ipsos dominos ablegatos diaetales concernit, ex inádenti correspondiarum per alios inclytos comitatus eatenus isthuc facturum, hoc ipsum iisdem dominis ablegatis jam alioquin commendatum extstitit. MNL BAZML 501/a 49. köt. 263— 264. (1790)