A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Történettudomány - Gyulai Éva: Abaúj és Borsod vármegye koronaőrző bandériuma, 1790

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 267—285.

ABAÚJ ÉS BORSOD VÁRMEGYE KORONAŐRZŐ BANDÉRIUMA, 1790*

Gyulai Éva

Miskolci Egyetem, BTK, Történettudományi Intézet, Miskolc Herman Ottó Múzeum, Miskolc

Absztrakt: A Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében őrzött zászlót, a hagyomány szerint, Borsod vármegye nemesei vitték magukkal 1790 májusában Budára, amikor a Szent Korona visszatért Bécsből Magyarországra. A korona őrzésénél Borsod vármegye nemesi társadalmát 25 lovas képviselte, egységes uniformist öltve, akik Abaúj vármegyével együtt 10 napig álltak őrt a budai várban a Szent Koronánál. Egy korabeli nyomtatványban Rosenbacher Ferenc piarista tanár, alkalmi költő versben üdvözölte a két vármegye koronaőrző bandériumát, szép sorokkal emlékezve meg Kazinczy Ferencről, az abaúji küldöttség tagjáról. Borsod vármegye, hazatérve, a nemesi felkelők elrongyolódott zászlaja helyett, a vármegyei levéltár forrásai szerint, 1791-ben újat készíttetett, így a múzeumban őrzött műtárgy ezzel az „új” zászlóval azonos.

Kulcsszavak: Abaúj vármegye, Borsod vármegye, 18. századi vármegyei nemesség, koronaőrző bandérium, zászló

BORSOD VÁRMEGYE ZÁSZLAJA, 1790

A Herman Ottó Múzeum zászlógyűjteményének már közel 100 éve értékes műtárgya Borsod vármegye zászlaja, amely a hagyomány szerint a borsodi koronázási bandériumé volt 1790-ben. A Borsod-Miskolczi Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum jogelődje gyarapodási naplójába (A Borsod-Miskolczi Muzeum ajándékozási naplója 1899—1929) a 643. szám alatt bekerült zászló a múzeum nyilvántartási rendjében a Régiségtár műtárgya lett R.1830 számon (Zászló. Borsod megyéé 1790. Borsod vármegye letétje). A múzeum 1953—1958 közötti állományrevíziója és újraleltáro- zása során a zászlót a Történeti Gyűjteményben vették újból nyilvántartásba 53.1541.1. leltári számon. Leírása:

Zászló, Borsod megyéjé(l) 1790, selyem, koronázási Z(ász/ó). Kék selyem 2 szalaggal B(orsod) M(egye) címerével és patronával. Selyem, méret 120x110 cm. [Készült:] 1790. Borsod m. letétje.'

A szűkszavú nyilvántartásokból nem derül ki, hogy a kék selymem zászlót különlegesen míves hímzéssel díszítették: előlapján kék köpenyes, koronás ülő Madonna, ölében a Kisdeddel, lábánál arany fonállal hímzett felhők, a Madonnát és gyermekét körben * 1

Készült az OTKA támogatásával (K 100955).

1 Jelenleg: Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjtemény, Ltsz. HÓM TGY. 53.1541.1.

tömören hímzett lángsugár-korona övezi. Alatta, ugyancsak dúsan hímezve a bal lábán térdeplő, szakállas, palástos, glóriás Szent István király, kezében koronával, amelyet a Madonna felé nyújt. A király előtti alacsony emelvényen a Magyar Királyság ovális pajzsú címere. A fecskefarkas zászló szélén ezüsthímzésű, szakadadan virágos-leveles díszítés fut körben, a zászló két hegyét a girland teljesen beborítja. A zászló hátlapjára Borsod vármegye oroszlános címerét hímezték, comitatus Borsodiensis körirattal (1—2. kép). A múzeumi leltár egyértelművé teszi, hogy a zászló Borsod vármegyétől került, tartós letétben, a Borsod-Miskolczi Múzeumba, és a hagyomány az 1790. évi koronázás borsodi relikviájaként tartja számon. Mivel azonban II. Lipót 1790. november 15-iki pozsonyi koronázásán csak a környékbeli vármegyék (Pozsony, Nyitra, Pest, Komárom) képviseltették magukat nemesi bandériummal (Df.csy 1792, 553), a zászlót nem a koronázás, hanem a budai várban lezajlott koronaőrzés tárgyi emlékének tekinthetjük. A rövid leírásból arra sem következtethetünk, hogy a zászlót vajon a koronaőrzés alkalmára készíttették-e, vagy a már meglévő zászlót vitte magával a borsodi nemesség színe-java Budára. Az a tény, hogy a zászló ábráit hímezték, és nem festették, nemcsak művészi értékét emeli, hanem arra enged következtetni, hogy nem rövid idő alatt, azaz nem a budai „hadjárat” alkalmára készült 1790 késő tavaszán.