A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson
Tézisek, kérdések, gyakorlai tapasztalatok — Műszeres leletfelderítés... 233 régész nem szorgalmazza a réteges eltávolítást, akkor a gépi földmunkát végző vállalkozó költség- és időtakarékossági szempontokból forgókotróval akár egyméteres, vagy ettől vastagabb humuszt is eltávolíthat egy beállással, amellyel jóvátehetetlen károkat okozhat a lelőhelyen, számos megfigyelési lehetőségtől fosztva meg a régészt. Szerencsére a bükkábrányi bányában kombinálták a szkréperes és a forgókotrós humuszolást, így esélyt kaptunk arra, hogy a lehető legtöbb régészeti tárgyat tudjuk felgyűjteni. Ha a leletek megtalálási helyét geodéziai GPS segítségével rögzítettük a szelvényrajzunkon, újabb, hasonló vastagságú földréteg eltávolítása következhet. A tárgyvesztés csökkenését nem számítva további nyereség a finomabb humuszo- lási módszernek köszönhetően, hogy az objektumok foltja már jóval az altalaj fölött észlelhetővé válik. Az első észlelési szint és az altalaj között húzódó, gyakran 60—90 centiméter vastag réteg nem csekély információt és régészeti leletet hordozhat. Ha az előkerülő egyes leletek találási mélységét is rögzítjük, akár 3D jellegű animációt készíthetünk a leletek és az objektumok egymáshoz való viszonyáról. Ezzel a módszerrel és a feltárás közbeni régészeti megfigyelésekkel az objektumok feltöltődéséről, rétegződéséről nyerhetünk fontos információkat, és akár a korabeli járószint meghatározására is lehetőség nyílhat. A feltárási munkák megkezdése előtt a terület topográfiai tulajdonságait alapul véve, helyes lenne az eltávolítandó humuszréteg vastagságát talajfúrással megmérni. A fúróminták talajában előforduló régészeti tárgytöredékek, rétegződések szintén hasznos információkkal szolgálhatnak. A régészeti anyag feldolgozása során többnyire az előző régészgenerációk megfigyeléseire, tapasztalataira és a saját a korunk jelenlegi dokumentációs, technológiai és technikai módszertanára, színvonalára támaszkodhatunk. Kötelességünk valamennyi információt a lehető legnagyobb alapossággal rögzíteni, még az olyan adatokat is, amelyeket ma még nem tartunk fontosnak és jelenleg nem része a dokumentációs követelményeknek, de előfordulhat, hogy későbbi kutatók éppen ezek alapján fognak majdan következtetéseket levonni. Választ kínálunk egy kérdésre, amelyet még fel sem tettek. Szót kell még ejtenünk az eltávolított, deponált humusz és az objektumok kitermelt földjének az átvizsgálásáról. Bármennyire is alapos munkát végzünk, a föld keménysége miatti rögös bontás, sietség vagy dekoncentráció miatt kikerülhetnek apróbb tárgyak az objektumokból. Ha nem alkalmazunk az ásatáson rostát, akkor célszerű az eltávolított földet a fémkeresős átvizsgálásig az objektum mellett tartani. Ha helyhiány miatt mégsem tudjuk az objektum közelében tárolni a kitermelt földet, akkor adjuk a máshol deponált földkupacnak az objektuma számát egy táblácskán, így vissza tudjuk azonosítani, hogy melyik objektumból került ki az előkerülő tárgy. Ez a módszer bükkábrányi bánya lelőhelyein alkalmazásra került és sikeresen működik. A gödrök, sírok, házak oldalába fúrt rágcsálójáratokban gyakran rejtőznek régészeti tárgyak. Egyszerű fémkeresős átvizsgálással ebben az esetben is megtalálható az objektum ténylegesen feltárásra került területén már kívül eső, de ahhoz szorosan hozzátartozó fémtárgy. A forgókotrók által eltávolított és a teherautók által elszállított földet billentéssel kupacokba halmozzák, így csak a földtömeg palástja kutatható. A szkréperek által deponált földet a láda teríti maga után, így többé-kevésbé a vízszinteshez hasonló, de mindenképpen jobban kutatható felületet ad. Azonban gyakran előfordul, hogy a helytelen és szakszerűtlen humusz eltávolítás miatt a deponált földben, Ids távolságban azonos leletegyütteshez tartozó tárgyak kerülnek elő. Ilyenkor a találási környezetet, nem kevés kézi földmunkával újra meg kell mozgatni és át kell vizsgálni.12 Ezt a nem kalkulált munkát elkerülhettük volna a réteges humuszolási technika szakszerű alkalmazásával. Ha elég helyünk van a föld tárolására, megoldás lehet a vékonyabb rétegben elterített, nagyobb hatásfokkal kutatható deponálási mód. Tapasztalat szerint ebből a számunkra egyáltalán nem érdektelen deponált földből nagyszámú és értékes lelet nyerhető vissza. Némi ürömöt jelenthet az örömben, hogy a nagytömegben deponált földből előkerült tárgyaknál, természetesen már a kontextus hiányával kell számolnunk. MINDENNAPI KENYERÜNKET... Bizonyára mindenki tudja folytatni az idézetet. Az ima megfogalmazói még nem tudhatták, hogy a kenyerünk mellé, jobban mondva a kenyerünk alapanyagába, a gabonába és a szántóföldeken termelt minden terménybe mennyi kéretlen anyagot kapunk. Nézzük először a passzív „résztvevőket”. Ezek többnyire a föld megmunkálása során elveszített, letört tárgyak. Lópatkók, lószerszámok töredékei. Újabb tárgyak közzé kell sorolnunk a gépekről letört alkatrészeket. Gyakoriak a javítás közben elhagyott szerszámok, kalapácsok, villáskulcsok és kombinált fogók. Amíg nem találunk rájuk, addig passzívnak tekinthetjük a 12 Ilyen eset fordult elő Szánkon, ahol egy tatárjáráskori házat semmisítettek meg a kivitelezők a túlzott sietséggel. Jóvátehetetlen károkat okoztak a régészeti örökségünkben.
