A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson

Tézisek, kérdések, gyakorlai tapasztalatok — Műszeres leletfelderítés... 229 négyzetben található összes fém felgyűjtésre kerül. A recens fémleletek kiválogatása után a kerámiákból és a fémanyag jellegéből (pénzérmék, használati eszkö­zök, épülethez tartozható vaselemek) megpróbálnak képet alkotni a feltárás során várható régészeti jelen­ségekről. Ha legalább néhány négyzetben sikerülne a gépi eltávolítás helyett a kézi erővel történő feltárást is megvalósítani, akkor talán sikerülne Vékony Gábor és Takács Miklós felvetéseit is igazolni. Mivel kis fe­lületről van szó ezt akár a közvetlen bányaműveléshez kötött régészeti feltárás előtt is meg lehetne szervezni akár a Miskolci Egyetem hallgatóinak a bevonásával is. Itt is levonható következtetésül, hogy minden elő­zetes felmérés és megfigyelés eredményét csak és ki­zárólag az ásatás tudja igazolni. A MŰSZERES LELETFELDERÍTÉS A megfelelően elvégzett műszeres leletfelderítés egyike a legkisebb roncsolást okozó régészeti mód­szereknek. Magának a fémkereső detektornak a hasz­nálata, felhasználhatósága jelentősen megosztja a régésztársadalmat. Az ellentmondásos megítéléshez nagymértékben hozzájárulhat, hogy gyakran össze­tévesztik a kincskereséssel. Az illegális kincskeresés ugyanis jelentős károkat okoz a régészettudomány­nak. Az illegális kutatások során a régészeti lelőhe­lyekről kiemelt, gyakran reprezentatív kivitelű tárgyak kikerülnek a régészek látóköréből, gyakran külföl­di aukciókon tűnnek fel. A fémkereső készülékeket, detektorokat nagy számban használják lokálpatrió­ták, helytörténészek hobbiból. A hobbikeresősök is sok kárt okoznak, ugyanis régészeti kontroll nélkül, dokumentáció hiányában, a régészeti leletek eredeti kontextusát megsemmisítve emelnek ki tárgyakat a ré­gészeti lelőhelyekről. Ezeknek a tárgyaknak egy része ömlesztve, nylonzacskóban bekerül ugyan a múzeu­mokba, de a leletek előkerülési helyének azonosítására már nem minden esetben kerül sor. A műszeres leletfelderítés a régészeti feltárásba betagolódó, annak a munkamódszereit átvevő és azt kiegészítő kutatási módszer. A hangsúly a kutatási módszer kifejezésen van. A kutatási módszerre helyezi a hangsúlyt a kulturális örökségvédelmi törvény megfo­galmazása is.1" Amíg a hobbikeresősök pusztán élvezet­ből, helyhez és időhöz nem kötötten űzik a rendkívül káros hobbijukat, addig a műszeres leletfelderítés meg­felelő engedélyek birtokában, nagy gyakorlattal, a ré- * 7 A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. § 12. gész jelenlétében és utasítására végzett tevékenység, alkalmazkodik a régészet feltárási folyamatához. A kézi fémkeresők technikai paramétereinek ismerete feltétlenül szükséges, hogy a régészeti kutatás módszereihez, elvárásaihoz igazodva a megfe­lelő készüléket használjuk műszeres leletfelderítéshez (Bácskái 2010, 145; Bácskái 2013, 487-489). Az utóbbi néhány évtizedben a fémdetektorok a technikai paraméterek tekintetében jelentős fejlődé­sen estek át. A technikai fejlődés együtt járt a készü­lékek árának jelentős drágulásával is. A készülékek fejlesztése elsősorban abba az irányba mutat, hogy minél kisebb méretű tárgyat, minél nagyobb mélység­ből tudjanak érzékelni. A régészeti lelőhelyeken végzett műszeres lelet­felderítés során a legfontosabb feladatunk, hogy egy adott felületen, egy adott régészeti lelőhelyen, a kije­lölt kutatási területen valamennyi régészeti korú fém­tárgyat felgyűjtsük, és azokat dokumentáljuk. Ennek a célnak az eléréséhez kombinálni szükséges a kis tárgyak megtalálására, illetve a nagyobb mélységbe lelátó kere­sőfejeket (Bácskái 2010, 145; Bácskái 2013, 489). A mai modern fémkereső készülékek egyik alapve­tő tulajdonsága, hogy a különböző fémeket képesek megkülönböztetni, azaz diszkriminálni (Bácskai 2013, 487—489). Ennek a funkciónak az alkalmazása külön­bözteti meg igazán a kincskeresést a műszeres leletfel­derítéstől. A legalapvetőbb diszkriminációs módszer a vas — nem vas elkülönítése. A régészeti lelőhelyeken azonban a vastárgyak felgyűjtésének is igen nagy sze­repe és jelentősége van. A fémkereső készülékek technikai paraméterei­nek maximális ismerete, továbbá a régészeti kutatás tudományos igénye eredményezte a műszeres leletfel­derítés módszertanának kidolgozását és gyakorlati al­kalmazását (Bácskái 2013, 490—491). Ha megfelelően választjuk meg a gépet és annak használati módját, ak­kor nagy segítségére lehet a régészeknek. A műszeres leletfelderítés módszertana nagyon jól párhuzamosít- ható a régészeti terepbejárás módszereivel. A régészek leggyakrabban az extenzív terepbejárási módszert al­kalmazzák, amely a topográfiai viszonyokat veszi ala­pul. Ebben az esetben a területnek azokat a részeit vesszük figyelembe, ahol az emberi megtelepedésre alkalmasak a földrajzi viszonyok: jelenlegi vagy valaha volt vízállások magas partja, árvízmentes kiemelkedé­sek, védekezésre alkalmas területek stb. Az elsődleges cél ebben az esetben a lelőhely pontosabb kormegha­tározását lehetővé tevő fémleletek felgyűjtése. Ezzel szemben egy-egy ásatási felületen a sziszte­matikus műszeres leletfelderítési módszer alkalmazása

Next

/
Thumbnails
Contents