A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 223—242. TÉZISEK, KÉRDÉSEK, GYAKORLATI TAPASZTALATOK Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson Bácskái István műszeres leletfelderítő, Hajdúnánás „Minél többet tudok a régészetről, annál inkább nyomaszt a hiánya annak, amit még nem tudok. ” Absztrakt: Napjainkban az országban folyó régészeti feltárások túlnyomó többsége valamilyen beruházáshoz kapcsolódik. A feltárások mérete sok esetben meghaladja az egy hektárt. A nagyfelületű feltárások térnyerése új kihívások elé állítja a régészeket. A beruházók igényeihez igazodva ma már szinte elengedhetetlen a régészeti lelőhelyek beruházások által érintett területének pontos meghatározása, a beruházás pontos tervezhetősége érdekében. A megfelelő módszerek és eszközök alkalmazásával a műszeres leletfelderítés nagy segítségére lehet a régészeknek a lelőhelyek minél pontosabb lehatárolásához. Az alábbi cikk egy olyan lelőhelyen végzett detektoros kutatás előzetes eredményeit foglalja össze, ahol a lelőhely teljes feltárása során lehetőség nyílik a feltárás előtti megfigyelések azonosítására. Kulcsszavak: fémdetektoros leletfelderítés, lelőhely felderítés, leletszóródás, településkutatás AJÁNLÁS Kérem, lapozzon tovább, és ne olvassa el ezt az írást! Ne olvassa el, ha zavarja, hogy más nyelvezetet használ, mint a régészek által írt cikkek és elítéli, hogy a gyakorlati tapasztalatait egy „civil” osztja meg Önnel. Ne olvasson tovább akkor sem, ha Ön is csupán kincskeresésnek tartja a műszeres leletfelderítést, és nem tudja elfogadni, hogy ehhez a tevékenységhez is szükség van a régészeti módszerek és protokollok az ádagosnál magasabb szintű ismeretére. Keressen másik cikket a kötetben akkor is, ha úgy véli, hogy ezt a leletfelderítési munkát bárki az utcáról, vagy a hobbikeresősök tömegéből el tudja végezni. Ha mégis úgy dönt, hogy elolvassa az írásom, akkor úgy vélem, hogy Ön még őszintén hisz a régészet tudományos és nevelő erejében. Ügy gondolja Ön is, hogy a múltat a jelenben kell megőrizni a jövő számára. A KEZDET Hajdúnánás története, régmúltja iránt érdeklődő lelkes lokálpatriótaként kerültem kapcsolatba a régészettel. Bocz Péter barátom ismertette meg velem a múlt szeretetét és értő megismerését, aki Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója hajdúdorogi ásatásai során tanulta ki a régészeti ásatások alapvető fortélyait. Bocz Péterrel közösen gyakran jártuk a dorogi, nánási határt és számos új régészeti lelőhelyre hívtuk fel a régészek figyelmét. Rengeteg terepbejáráson vettem részt a nyíregyházi Jósa András Múzeum szervezésében és irányításában. Közben számos cikket, tanulmányt, ismeretterjesztő kiadványt kaptam a régészektől, amelyekből megismerhettem a régészet alapelveit és munkamódszereit. Később Hajdúnánás határának vallatása során egy megbontott homokdombban a város határának első honfoglalás kori temetőjére bukkantam, illetve ennek a temetőnek első sírjait fedeztem fel. A régészettel történő ismerkedésem első éveiben megtapasztaltam, hogy fémdetektor nélkül is hasznos segítője lehet az ember a régészettudománynak. Meglehetősen szokatlan körülmények között ismertem meg a fémkereső készüléket. Az M3-as autópálya Görbeháza—Nyíregyháza közötti szakaszának előzetes régészeti feltárásai zajlottak Hajdúnánás és Hajdúdorog határában. A nyomvonal feltárásával egy időben folyt az általam talált honfoglaló temető feltárása is Fodor István vezetésével. Az akkoriban már meglehetősen széles ismertségi körömből adódó előnyöket kívánta felhasználni egy geofizikai kutatásokkal foglalkozó cég. Kombinált kutatási módszer i
