A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - B. Hellebrandt Magdolna: Zökkenők a régészeti kutatásban
Zökkenők a régészeti kutatásban 215 máshol ez a név nem szerepel. Az, hogy itt került elő a pénz, az logikus, hiszen Sajókazáról Felsőnyárádon és Felsőkelecsényen át vezet az út Rudabányára, azaz a bányavidékre. Lelőhelynevek azonossága is megtéveszthet. Hampel József bronzok előkerülési helyének írta S^endrőt (Hampel 1892, 140), megemlítve, hogy a tárgyak Kolozsvárra, az Erdélyi Múzeumba kerültek. A Szendrő monográfiában hivatkoztam a leletre (B. Hellebrandt 2002, 66—67), de mivel Hampel szerint a bronzok Szendrőnél a Sajóból kerültek ki, kételkedtem, mert a Borsod megyei Szendrőnél a Bódva folyik. Ugyanakkor bonyolítja a helyzetet, hogy a Bódvát szokták Kis-Sajónak nevezni. A kérdés még mindig az, miért kerültek a bronzok Kolozsvárra. A Magyar Korona Országainak Helységnévtára (1882) egy Szendrőt ír, mégpedig Borsod megyében. Mindezek ellenére legutóbb azt hallottam, hogy van Kolozsvár (Cluj, Románia) közelében Szendrő nevű hely és Sajó folyó.1 KIÁLLÍTÁSI TÁRGYAK Muzeológusok gyakorlatában ismert, hogy a kiállításra kerülő tárgyakról eltávolítják a leltári számot, hogy ne zavarja a látogatót a vizuális élményben. A gond a kiállítás lebontása után, a gyűjteménybe visszahelyezéskor adódik, többnyire nem az a szakember teszi ki a tárgyat, mint aki visszahelyezi. Ez történhetett a s^endrői tőrkard esetében. Hunyady lelőhely és leletanyag összefoglalójában olvashatjuk (Hunyady 1957, 183), hogy a lelet a Magyar Nemzeti Múzeumban van, de nincs leltári száma. A Szendrő monográfiához (B. Hellebrandt 2002, 88), majd a kelta lexikonhoz (Hellebrandt 2012,1807—1808) néztem át a tőrkardra vonatkozó adatokat, s mivel a kard és a vele közölt kés nem egykorú, az eredeti bejegyzést szerettem volna látni. A Magyar Nemzeti Múzeum régi lelőhely szerinti katalógusában megtaláltam az antropomorf tőrkard ereded leltári számát: 1865.72. Ezt a 72. tételt az 1865. évi leltárkönyv 137. oldalán láthatjuk, beérkezés dátuma szeptember 18. Ekkor gróf Keglevich Gyula három tárgyat ajándékozott a múzeumnak, az első egy bronz nyakvért, hátul két lapos tekeréssel ellátva. Heves megyében, Istenmezőn találták. Valószínű, hogy ez az ismert diadém. A 2. a vasból készült és bronz markolattal ellátott tőr, négy hajlott, és középső 1 1 Kolozsvártól 120 km-re EK-re, az egykori Beszterce-Naszód vármegyében, Beszterce és Szászrégen között fekszenek Sajó- nagyfalu, Sajószentiván, Nagysajó, Kissajó, Sajósebes, Sajófelső- sebes községek, a Sajó (§ieu) völgyében. egyenes végén gombbal. A 3. tárgy egy nagyméretű, görbe kés, vas markolatának közepén, s alsó végén gombbal. A tőr és a kés Borsod megyében, Szendrőn került elő. Az L, 2., és 3. tárgyak „kitétettek”, írták a leltárkönyv lapjának szélére, bizonyára a kiállításba. A szendrői lelet új leltári szám: 63.1951.30 (Szabó 1971, 83; Szabó-Petres 1992, 98. 59. lelőhely). DOKUMENTUMOK A Herman Ottó Múzeum régészeti iratainak nyilvántartását Kemenczeiné Végh Katalin és Kemenczei Tibor kezdte vezetni szabályos adattári leltárkönyvbe 1-68-tól 850-71-ig. Ezt a munkát folytattam 851-72-től 1438-79-ig, majd 1695-84—2714-99-ig, mert régészeti munkám mellett az adattári leltározás is feladatom volt. Az adattár első száma a kezdetektől folyamatos, kötőjellel hozzákapcsolva az évszám két utolsó száma. A beleltározott anyagot lelőhelyenként, ábécésorrendben dossziékban és dobozokban tartottuk. Egy dosszié leltározatlan vegyes anyagot tartalmazott. Az 1990-es évek elején a Sajóbábony monográfiához gyűjtöttem anyagot, s emlékezve a dossziéban levő Bábony jelölésű iratra, ezt beleltároztam 2252-92 számra. Alaposan megnézve a 14,5 x 11 cm-es cetlit (2. kép) láthatjuk, hogy a feljegyzés dátuma 1886. április 5., s arról számol be, hogy háromhólyagos, karmantyús záródású bokaperecpárt találtak a községben. A leletet Sáfár János közjegyző mentette meg, s Horváth Gábor szolgabíró küldi. A szakirodalomban a háromhólyagos kar- illetve lábperecekről Hunyady Ilona írt (Hunyady 1942-1944, 98-99. XXX. t. 1-6), de a bá- bonyi leletet nem említette. Megfigyelhetjük Hunyady monográfiájában, hogy zömmel a 20. századi leletanyagra, s a publikációkra támaszkodott. A lelőhelyek jegyzékében szerepel Bábony község Pest-Pilis-Solt- Kiskun megyében, s a térképen is oda jelölte. A leletanyag közlésénél (Hunyadi 1957, 114) Bábony Pest megyében, a Duna—Tisza köze földrajzi meghatározással szerepel: „A Magyar Nemzeti Múzeumban két háromtagú hólyagos lábperec. 4. típus. 1 tag 8,6 x 66, ill. 7,5 x 9 cm. Ltsz. 19/1886, 1-2.” Ezen adatok alapján került a bábonyi bokaperec Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez kötve Szabó könyvébe (SZABÓ 1971, 52. fotós tábla). Ugyanott, a 86. oldalon a képtáblák jegyzékében a Ltsz. 19.1887.2, bizonyára elírás, az évszám 1886. A Magyar Nemzeti Múzeum 1886. évi leltárkönyvében a 208. oldalon 19. tételként láthatjuk a lelet leírását április 5-i dátummal, s hogy hivatalos küldemény Horváth Gábor szolgabíró útján. A lelethez a leltározó zárójelben megadta a vonatkozó irat számát,
