A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - B. Hellebrandt Magdolna: Zökkenők a régészeti kutatásban

214

B. Hellebrandt Magdolna

1. kép. A szikszói emailbetétes zabla fele (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza, Ltsz. 64.852.1-2)

Fig. 1. The horse bit from Szikszó, decorated with enamel (Jósa András Museum, Nyíregyháza, Inventory No. 64.852.1-2.)

zabla plasztikusan kialakított, kovácsolt vas, valamint az érkörtvélyesi és a hódsági leletben levő plasztikus kidolgozású darab (Hunyady 1942—1944, XXVI. t. 31. kép 2/1,17. képB.10).

TARTALMI KÜLÖNBSÉGEK

S\ob esetében figyelhetők meg például. Szobról 1847- től ismertek kelta leletek (Hunyady 1957, 154—161; Miklós 1975, 109—111). Ekkor került elei az Érdy János által feltárt és publikált I. sír. 1910—11-ben a Kőzúzótelepen mintegy száz sírt tártak fel a munkások. Horváth A. János, a nagymarosi polgári iskola igazgatója végzett ásatást a lelőhelyen 1935-ben. Az ő anyagára támaszkodva írta le Hunyady Ilona az egyes sírok tartalmát I—XII-ig, az I. az Érdy által feltárt sír. Horváth publikálta a leleteket (Horváth 1945, 60—65, jelentése: MNM Adattára 173. Sz. III.), az 1—17. sírokat írta le, de leírása nem felel meg a Hunyadynál olvashatóknak. Például Horváth a 7. sírból közölt egy 52 tagból álló övét, amit Hunyady egyáltalán nem említett. A szobi kétfülű edényt (Hunyady 1942—1944, 106), a hellenisztikus bronz kantharost Hunyady a X. sírhoz kötötte, míg Horváth az 1-hez. Ez utóbbit vette át Szabó Miklós (Szabó 2012, 1809-1810). A darab a Magyar Nemzeti Múzeumban van 16.1939.2. leltári számon. A kantharos mellett még több mellékletet írt le Horváth. Hunyady VIII. sírja azonos lehet Horváth 2. sírjával. Hunyady a VI. sírban említ egy

triskelessel díszített edényt, ezt Horváth a 9. sírnál írta le (Horváth 1945, 3. kép 4), de a többi melléklet sem azonos (Hellebrandt 1999, 37—39. 200—201. jegyzet).

Ro^vágyon a Gallus Sándor által feltárt és leírt II. sír (Gallus 1957, 181—182) Hunyadynál látható (Hunyady 1942—1944, 6. kép A), ahol a kerámiamellékleteket a külön ábrázolt medencecsontokra rajzolták. Az őskorban nem volt szokás a halottakra tenni az edényeket. A Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában Gallus ásatásából csak ennek a II. csontvázas sírnak a pausz papírra rajzolt dokumentuma maradt meg, ahol látható, hogy az öt edény a lábszárak végében volt (Hellebrandt 2012,1615).

LELŐHELYEK TÉRKÉPRE VITELE, AZONOSÍTÁSA

Lelőhely térképre vitele is lehet hibaforrás. Karl Pink a kelta pénzek lelőhelyeit bejelölte a Kárpát-medence térképére. Felsőkelecsénjtől is került elő kelta pénz (B. Hellebrandt 2004, 115; 2005, 325), de Pink a lelőhelyet Tolna megyébe helyezte (Pink 1939,136). Ez tévedés. A Magyar Korona Országainak Helységnév- tára, melyetBudapesten adtakki 1882-ben (Kellerffy— Jekelfalussy 1882), 14 Kelecsényt említ, mindet a Garamtól keletre, tehát az akkori Magyarország északi részén, s Felsőkelecsényt Borsod megyébe helyezte. Az 1913-as és az 1973-as helységnévtárak is egyértelműen Borsod megyéhez kötötték Felsőkelecsényt,