A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Soós Eszter: Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén
Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén 195 ÖSSZEFOGLALÁS Szerkezete és leletanyaga alapján körvonalazható az Onga-teknő laposi lelőhely szerepe a kora népvándorlás kor történetében. A Biharkeresztes-ártándi teleprészlet anyagával való szoros rokonsága alapján az ongai telep a Kr. u. 5. század második felére keltezhető. A leletanyagban a késő császárkori — kora hunkori hagyományok erős hatását lehet megfigyelni: egyes gyorskorongolt díszkerámiák égetési technológiája, díszítése, a használati kerámia, főként a tálak formakincse a késő császárkori agyagi kultúra folytatása. A kerámiaanyag funkcionális összetétele és technológiai sajátosságai azonban egyértelműen különbözőek az Eggers C3-D1 periódus leletanyagától. A település szórt szerkezete, a leletanyag előkerülésének jellemzői, a használati áru, azon belül is a fazekak dominanciája azonban erős hasonlóságokat mutat a gepida telepanyagokkal. Bizonyos formák, mint a kettőskónikus bögrék valamint a bepecsételt díszítés teljes hiánya alapján a teleprészlet nem érte meg a Kr. u. 6. századot. A teleprészlet belső rendszeréről, a jelenségek egymáshoz való viszonyáról a szuperpozíciók hiányában nincs sok információnk. Az objektumokból előkerült, töredékes anyag szemétként értelmezhető, a gödrök, de főként az épületek másodlagos használatára utal. A kerámiahulladék felhalmozódásának elemzésére klaszteranalízist12 választottam, mivel ennél a statisztikai módszernél megjeleníthető egy másik változó is (itt a kerámia funkcionális típusai). A kerámia funkcionális megoszlását tekintve a bikónikus, besimított díszű tálak gyakran jelennek meg kézzel formált fazekakkal. A ritkább típusok az alacsony darabszám miatt nem mutatnak ennyire jellemző összefüggést, esetleg a bögrék és a kis fazekak együttes előfordulását lehet kiemelni. A használati tálak és folyadéktároló edények szintén gyakran jelennek meg együtt az asztali készlet részeként. A szemcsés 12 A numerikus taxonómia olyan statisztikai módszer, melyet a biológiában a fonetikai vizsgálatoknál alkalmaztak. A hierarchikus osztályozás statisztikai vizsgálata során egyes egyedeket, vagy közös tulajdonságokkal rendelkező csoportokat előre meghatározott kódrendszer alapján hasonlítunk össze. Régészeti alkalmazhatóságáról lásd: Clarké 1971. A klaszteranalízis olyan hierarchikus statisztikai módszer, melynél az elemzett eseteket a változók alapján egyre kisebb csoportokra lehet bontani, a szorosabb összefüggések így egyre kisebb csoportokat fognak alkotni. Az ongai kerámiaanyagvizsgálatának sajátértéke: 0,641. Az ábra a Past nevű statisztikai programmal készült, a Ward-féle homogenitást optimalizáló módszerrel. használati fazekak minden jelenségben magas arányban voltak jelen. Az ágrajz alapján a legtöbb töredék, darabszám és típus szempontjából is az sl2 épületből került elő. Az sl3 épület és az s45 kút a betöltésükből előkerült kerámiaanyag alapján egy csoportot alkot, a nagy mennyiségű leletanyagukon belül is kiemelkedik a bikónikus dísztálak és a kézzel formált fazekak magas aránya. A másik objektumcsoportból, az sl9 gödörből, az s30 és sl49-es épületből jóval kevesebb hulladék került elő, bizonyos típusok, mint a bikónikus díszedények, a bögrék, a kis használati fazekak eltűnnek, a kézzel formált edények azonban továbbra is megtalálhatóak a folyadéktárolásra szolgáló finom és durva korsók mellett. A teleprészleten „teljes” edénykészlet csak az sl2- es és sl3-as épületből és a kútból került elő. A feltárt felület keleti és nyugati végén előkerült s30-as és sl49- es épület jóval kevesebb, és eltérő összetételű anyagot tartalmazott, és feltűnő, hogy az s71-es épület betöltéséből nem került elő lelet. Egy településen a kerámiahulladék felhalmozódását többféleképpen lehet interpretálni.13 Ha feltételezzük, hogy a szemétbe a tárgytípusok a használatuknak megfelelő arányban kerülnek bele, és hogy a hulladék a felhagyott jelenségekbe folyamatosan, egyenletesen töltődik, akkor a leletanyag csökkenő aránya időbeli fejlődést jelent. Ebben az esetben Ongán az sl2, sl3, s45 számú jelenségek a legkorábbiak, az s30 és sl49 épületek későbbiek, az s71 objektum pedig hulladék hiányában a legfiatalabb. így a település élete a dombháton folyamatosnak mondható: a felhagyott épületek közvetlen közelében létesítettek újakat, megtartva az épületcsoportok közti távolságot. A történeti forrásadatok alapján nem lehet pontosan meghatározni a telepen élő csoport eredetét. Az Északi-középhegység területén a római császárkorban élő germán népesség egy része Kr. u. 401-ben alán töredékekkel együtt Pannónián keresztül nyugatra vonult a hun invázió elől. Ezt követően biztosan adatolt politikai-hatalmi tényezőként a Kr. u. 5. század második felében-végén a gepidák azonosíthatóak. A források emellett számos néptöredéket, etnikai csoportot is megneveznek, melyek pontosan nem kapcsolhatóak sem szűkebb földrajzi területhez, sem a század elitjének „internacionális” divatjától egyértelműen elkülönülő anyagi kultúrát hordozó csoportjához. Ezeken 13 Soós, E.: Egy település edénykészletének interpretációs lehetőségei. Esettanulmány a Kr. u. 3-4—5. századi, Hernád menti lelőhelyek kapcsán. Elhangzott: Sötét Idők Túlélői. Debrecen, 2014. február 5-7.
