A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Soós Eszter: Kr. u. 5. századi teleprészlet a Hernád mentén
192 Soós Eszter huzama, a nyakat a válltól elválasztó borda itt is megfigyelhető, a vállon sűrű rácsminta látható (B. Tóth 2006, Taf. 5, 1). Az ártándi edény a Kr. u. 5. század közepére — 3. negyedére tehető (B. Tóth 2006, 85). Bögrék A lelőhelyen csupán három edényhez tartozó töredékek kerültek elő (0,73%-a a kerámiaanyagnak). Két edénykén a késő császárkorra jellemző, vékony, redukált, fekete héj figyelhető meg, felületük simított. 11—14 cm átmérőjűek, gömbölyű hasúak (I]/. t. 2, IX. t. 1). A Kr. u. 6. századi, alföldi telepeken megszokott bikónikus forma Ongán hiányzik. A Kr. u. 5. század 3. negyedére keltezhető Biharkeresztes-ártándi telepen sem kerültek elő klasszikus bikónikus bögrék, ahogy bepecsételt díszítés sem (B. Tóth 2006, 121). Korsók A kerámiaanyag 2,65%-át teszik ki a változatos kialakítású korsók. Egy szép, egyenletesen oxidált darab a váll tetején éles bordákkal díszített, szalagfüle árkolt (XI. t. 3—4). A 149-es épületből előkerült darab redukált héjú, a vállon besimított hálómintával díszített edény töredéke (XI. t. 5). A rácsmintás és cikk-cakk besimítás a vállon és a has felső részén a Kr. u. 4—5. század fordulójától terjedt el széles körben a Barbaricum területén (Párducz 1950, Taf. CXXXI, 10, Taf. CXXXV1, 16), a díszítésmód tovább él egészen a Kr. u. 6. századig (B. Tóth 2006, 93). Tiszafüred-Csontospart III. lelőhelyen került elő például egy gondosan besimított korsó hastöredéke (Cseh 1987, 4. kép 4). Kiemelhető a 13-as épületből előkerült, szintén fekete, redukált felületű, gömbölyű hasú töredék (T7. /. 2a— b). A talp korongos forma császárkori hagyományt tükröz, erős kopottsága pedig hosszú ideig tartó használatára utal. Ugyaninnen jött elő egy szűk nyakú, meredek, kónikus vállú, gömbölyű testű kisméretű korsó. Kialakításában és méretében is egyedi darab. Nyakán és hasán simított, a vállon két körbefutó bekarcolt vonal közt függőleges besimított vonalakkal, alatta besimított cikk-cakk mintával díszített (VI. t. 4). A minta hasonló a tálakon láthatókhoz, de gondatlan kialakítású, valószínűleg azok utánzata. Tárolóedény A kút betöltéséből előkerült T-peremű, széles nyakú, ívelt hasú edény pereme kettős, ívelt árkolással és körbefutó, besimított hullámvonallal díszített (VIII. /. 7). A széles, vízszintes peremű, gömbölyű testű tárolóedények a szarmata Barbaricumban voltak használatban. A perem ongaihoz hasonló kialakítása és besimított díszítése a Kr. u. 4. századtól terjedt el (Vaday 1989, 138). HASZNÁLATI KERÁMIA A kerámiaanyag legnagyobb része fazék volt (78,87%). Az elkülönítés méret alapján történt, anyaga szerint az összes fazék erősebben vagy gyengébben szemcsés-kavicsos soványítású. Formailag értékelhető töredék viszonylag kevés volt, az oldaltöredékeket nem lehetett az edény mérete szerint elválasztani. A fazekak megoszlásának arányát ezért a perem- és aljtöredékek egymáshoz viszonyított aránya alapján adtam meg. Kis fazekak A fazekak durván 13,33%-a volt 12 cm szájátmérő alatti. Anyaguk egységesen erősen szitált kavicsos, redukált szürkére, piszkos barnára égetettek és égettek. Egy esetben került elő enyhén kihajló, megduzzadó perem, ami egy vékonyfalú, finom edénykéhez tartozott (III. t. 6). A típus valószínűleg díszedényeket utánoz, hasonló darab került elő Eperjesen is (B. Tóth 2006, Taf. 7.5). A többi kisméretű fazék pereme erősen vagy vízszintesen kihajló, rövid volt, tetejükön ívelt, mélyebb vagy sekélyebb fedőhoronnyal. Két formai típust lehet megkülönböztetni: az erősebben kihajló pereműek kónikus vállúak, hasuk erősen ívelt (V. t. 2—3, 5, X. 1.1, 5). Két olyan töredék is előkerült, melyek pereme közepesen kihajló, ezek válla meredek, testük valamivel nyújtottabb (IX. t. 8, X. t. 2—3). Egyedi formaként jelenik meg a 149-es épületből előkerült szűk nyakú, vízszintes, erősen megvastagodó peremű, hordós testű edényke töredéke (XII. t. 3). Hasonló, középen ívelt hasú, vízszintes peremű töredék került elő Battonyáról (Szabó—Vörös 1979, 6. kép, 9). A kis fazekak jól megfeleltethetőek a Tisza-vidék gepida telepein előkerült hasonló edényeknek. Fazekak A legtöbb fazék szitált kavicsos soványítású volt (81%), előfordultak homokos anyagúak is (9,36%), a többi az átlagosnál kevesebb vagy több soványító- anyagot tartalmazott. 5,16%-a volt oxidáltan, 6,3%-a feketére redukáltan égetett, a többi közép- vagy piszkosszürke színű. Az oldaltöredékek nagy számához képest igen kevés formailag értékelhető darab került elő. Ezek erő-
